Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1877 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1877-05-13 / 19. szám

hogy több mint két évtized óta élő szóval és Írásaiban lapjában, és theologiai dolgozataiban folyvást a valódi vallásosság s Krisztus életnyujtó szellemének felébresztésén és fokozásán fáradozott, hogy harcolt és harcol ugyan az élettelen hitcikkek, korszellem által üresekké, értéktelenekké lett hitvallások ellen, melyek csak tespedést és halált szültek és szülnek mai napság, de lelkesül és lelkesít a megelevenítő hit, a tevékeny, boldogító keresztyéni élet és szeretet mellett. Es az interpellálok egy némelyike valóban meglepetve értesült a felől, hogy a modern irány és a vallási nihilismus ég- és földtávolságnyira vannak egyméstól, hogy mi épen a valódi vallásosságnak Krisztus szellemében való felébresztésére törekszünk, s hogy épen mi hirdetjük azt szünet nélkül, hogy ha templomainkat ismét meg akarjuk tölteni s a vallás értékét el akarjuk a mai világgal ismertetni, tartsunk híveinknek a most hallotthoz hasonló egyházi besédeket, a melyeket minden rendű tagja a gyülekezetnek érdekkel és épülést szerezve hallgat, a melyekben p. o. Áldozó Csütörtökön nem azt fejtegetjük, hogy miként ment fel Jézus a fejünk felett levő égbe, és melyik oldalára ült az Atyának, hanem hogy miként kell visszahozni őt és uralomra emelni sziveinkben. Egy részt valóban kellemetlenül hatott reánk azon tapasztalat, hogy mennyire nem, vagy mennyire félre ismerik a műveltebb laikusok is az általunk vallott irányt, de másrészről még nagyobb örömünkre szolgált meggyőződhetni azon sokszor kifejezett állitásunk igazsága felől, hogy hazánkban a müveit körökben, még a magukat orthodoxoknak vallók között is nagyon elvétve akad olyan, a ki voltakép nem a helyes értelemben vett modern irányhoz tartozik. Mi legalább ez alkalommal sem a müveit sem a kevésbbé művelt osztály köréből, sem a férfiak sem a legvallásossabb keblű nők között nem találtunk senkit, a ki ezen teljesen modern szellemű egyházi beszédnek csak egy passusával is elégedetlen lett volna; sőt nagyon is sok arcon kifejezve láttuk azon gondolatot, hogy igy kellene a vallást a modern müveit séggel összeegyeztetni, és keresett helyek lennének ismét a templomok. P a p K. fenntebbi egyházi beszédéről és szónoklatáról a „Főv. Lapok" f. hó 12-ki száma is igen elismerőleg nyilatkozik, a többek közt igy szól: „A vallásos rationalismus eszméiből erős logikával szőtt beszéd a kifejezésnek ritka erejével, magyarosságával, szépségével jeleskedett, s majdnem egy megható költemény benyomását gyakorolta. Számos szem nedvesedett meg, midőn költői színekkel festé az élet amaz örvényeit, melyek fölül a tudomány — míg az ember ember lesz — sohasem zárhatja el a vallás vigasztaló sugarát. Előadása — egy régi protestáns iskola traditioihoz híven, — egészen egyszerű, ment minden hatásvadászattól, olykor szinte a ridegségig, szavait nyugodt, komoly arcának játéka alig kiséri. Hogy e puritán modor mellett is oly mély és általános hatás ébresztésére képes, azt rendkívül rokonszenves, érces és erős hangján kivül főleg természetessége megkapó varázsának köszöni. Ezen isteni tisztelet valóban ünnepe volt azon egyetlen művészetnek melyet a protestantizmus a vallás szolgálatában meghagyott: a szónoklatnak." FARKAS JÓZSEF. * A galamboki és pettendi reform, egyházakba (belső Somogy) a mult hó 29-én Halász Imre kis -kovácsi rendes lelkész választatott meg lelkészül egyhan -gulag és a nagv számmal megjelent választók közlelkesedése mellett * Mosonymegyéböi. Örvendetes tény, hogy a mily mértékben emelkedik a jó iskolák szükségességének ér zete, ép oly mértékben nő a kormányközegeknek érdekeltsége is azok i'ánt, s ahol kiválóbb paedagógiai törekvések jönnek napvilágra, azok csakhamar kitüntető, buzdító elismerésben részesülnek az illető hatóság részéről. Például hozhatjuk föl itt e következő okiratot: 49. Mosonmegye alispánjától. T. c. J a n i s c h Gusztáv ev. tanító úrnak Zurányban. Mosonmegye törvényható sági bizottsága a mul^ évi dec. hó 18-án 208/b. ü. szám alatt hozott közgyűlési határozatával a megye elismerő dicséretét szavazta meg uraságodnak azon hazafias fáradozás és buzgalomért; melyet a magyar nyelvnek a népiskolábani sikeres tanítása és terjesztése körül t. c. Uraságod a lefolyt 187G. évben érvényesiteni sziveskedett. Ezen közgyűlési határozatról van szerencsém Uraságodat a nyert utasitás értelmében ezennel értesíteni. Magyar-Ovár, 1877. febr 7-én. SIMON GYULA, kir. tanácsos, alispán. Ez már a második kitüutetés, melyet a megye a tiszteletreméltó tanítóhoz intézett. Mert hazafias működésének ugyanezen dicsérő elismerése lett kiemelve egy a mult évben kelt hivatalos iratban, azon szolgálatokért, melyeket a tanügy terén 1875-ben tett. * Öngyilkosság babonából. Dombóról írják a -,,M Polgár"-nak : April hó 2G-dikán Dombó községében egy férjezett 44 éves nő kötél által kivégezte magát. A borzasztó tett végrehajtására az indította, hogy egy kártyavető asszony megjövendölte neki, hogy férje rövid időn a vizbe hal ; nagyobbik beteges leánya nyomban édes apját követi, s azután nemsokára ő is utánok megyen. A nő ezen ámító beszédnek hitelt adva, megvolt győződve, hogy úgy kell mindennek történnie, a mint a kártyavetőnő elbeszélte. E jövendöléssel tépelődött folyvást, anynyira, hogy gazdasszonyi teendőit, sőt neveletlen gyermekeit azután számba sem vette, s a mikor férje-és gyermekeitől (a kik különben éber figyelemmel őrködtek felette) szabadon érezte magát, gyorsan és sebesen hajtotta végre az öngyilkosságot. Felelős szerkesztő és kiadó-tulajdonos : Dr. Ballagi Mór. Főmunkatárs : Farkas József. Nyomatott: Deutsch M.-fále művészeti intézet Budapest, Bálvány-nteza 9. sz. a.