Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1877 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1877-05-13 / 19. szám

arra hivta fel egyházkerületünket, hogy nyilatkoznék és munkálna is közre, egy alkotmányozó zsinatnak, mielőbbi megtartására s e célból tisztán ezen fontos ügyben, Deb­recenben, „ad hoc" tartandó, érvényes határozatok hozatalára jogosított e g y e t e m es értekezletre az 1873. évi értekezletet javaslatba hozott arány szerint intézkednék a képviselők megválasztásáról. Egyházkerü­letünk meg levén győződve a zsinatnak immár tovább nem halasztható voltáról, készséggel csatlakozik az annak megtartása érdekében megindított mozgalomhoz, s elfo­gadja maga részéről a Debrecenbe indítványozott „ad hoc" tartandó, érvényes határozatok hozatalára jogosított egyetemes conventet annyival is inkább, mert hiszen a tiszántúli egyházkerület e tárgyban tett javaslatában, ha­tározott közeledést lát azon állásponthoz és felfogáshoz, melyet egyházkerületünk, e tekintetben, már régebben elfoglalt és magáénak vallott. Titkos szavazattal, a követ­kező conventi tagok választattak meg: a két egyházke­rületi elnök mellé, világi részről: Hegedűs László, Ragályi G y ö r gy, M o c s á r i Lajos; egyházi rész­ről: Szentpéteri Sámuel, Fejes István, Mitrovics Gyula, és mindkét részről két két póttag. Sőt, minthogy a zsinatot megelőzőleg, bizonyos zsinati előkészületi munkálatra is mulhatlanul szükség van, e célból egy szűkebb körii bizottság alakítása is elhatároz­tatott s annak tagjai szintén megválasztattak. Komoly és hosszas tanácskozásnak képezte tárgyát az alsó borsodi egyházmegye által fölterjesztett következő eset. A miskolci ref. egyház presbyteriuma, botrányos magaviselete miatt, kirekesztett kebeléből egy tagot. Az egyháztanácsosi állástól ily módon megfosztott egyén, a királyi legfőbb felügyeleti jognak, általa inkább csak névleg, mint lényegében és tulajdonképeni hatáskörében ismert fogalmából és helytelen magyaráza­tából indulva ki, az egyháztanácsi végzés ellen egy ő Felségéhez intézett folyamodvány által keresett orvoslatot mely folyamodvány a vallás és közoktatási minisztéri­umhoz tétetvén át elintézés végett, ez egy leiratot kül­dött szuperintendensi hivatalunkhoz, melyben kérdést in­tézett az iránt, váljon van-e joga a presbyteriumnak arra, hogy a közgyűlésben történt botrány felett roszalását fe­jezze ki ? továbbá, jogában áll e az egyháztanácsnak, hogy saját kebeléből egy vagy más tagot kizárjon ? mely kérdésekre, midőn superintendensünk, cánonaink és a gya­korlat által is szentesitett jogainkra mutatva, felelt volna, a vall. és köz. okt. minisztérium egy második leirat­ban nyilatkozott ; oly értelmezést adván abban a királyi főfeliigyeleti jognak, iuely egyenesen megsemmisítené ön­kormányzati jogunkat s végleg elenyésztetné protestáns szabadságunkat. Az egyházkerület azért jegyzőkönyvileg ünnepélyes és komoly óvást eme't a két miniszteri lei­ratban kitetsző törekvés és felfogás ellen, kifejezvén egy úttal azon óhaját is, vajha a minisztérium, a helyett, hogy e ránk nézve elkeserítő leirathoz folyamodott, át­tette volna az egész ügyet, mindjárt oda lett felterjesz­tése után, elintézés végett, az alsó borsodi egyházmegyéhez, mint e tekintetben első sorban egyedül illetékes fellebbezési bírósághoz, annyival is inkább, mert a miskolci egyház­tanács, mindjárt kezdetben, ide utasította a köréből ki­zárt egyént azon esetre, ha talán a kirekesztési végzés ellen fellebbezni kiván. Az egyházi peres ügyek között legnevezetesebb volt s legtöbb időt vett igénybe a t i s z a-1 ú c i felebbezett papválasztás. Három egyén került szóba a megürült papi állomás betöltésénél s megválasztatott Rigó Lajos se­gédlelkész. E választás ellen azonban a más pártbeliek, az alsó zempléni egyházmegyéhez kérvényt adtak be; mire az egyházmegye, az ügy megvizsgálása végett egy tekintélyes küldöttséget nevezett ki, s ennek terjedelmes jelentése után a választást törvényesnek látván, megerő­sítette Rigó Lajos megválasztatását. E megerősités ellen az egyházkerülethez fellebbeztek az ellenpártiak. Felolvas­tattak tehát a rengeteg halmazt képező nyomozási iratok s minthogy azok alapján az egyházkerület azon meg­győződésre jutott, hogy a szóban forgó papválasztásnál korteskedés több részről okvetlenül fordult elő, azért az alsó zempléni egyházmegye megerősítési Ítéletét felol­dotta, az ügy további megvizsgálására egy küldöttséget nevezett ki, annak jelentésétől tevén függővé a régóta tartó választásba hozandó végérvényes határozatát. E kellemetlen papválasztási ügy egyébbiránt egy minden tekintetben üdvös intézkedésre szolgált alkalmul. Elhatározta nevezetesen az egyházkerület, hogy jövőre az ilyen fellebbezési eseteknél, a fellebbező felek bizonyos mennyiségű óvadék (cautió) pénzt tartoznak letenni, csakis igy lehetvén némileg meggátolni azt, hogy némely nyugtalan természetű egyének, puszta kötekedési haj­lamból, akkor is beadják fellebbezésüket, mikor arra semmi okuk és legkissehb számbavehető alapjuk sincs. Népiskolai tanügyi életünk körében nevezetes mozzanat az, hogy az egyházkerület a tanügyi bizottság ajánlata folytán egyhangúlag elfogadta s kinyomatni ren­delte azon igen alapos és részletesen kidolgozott népis­kolai tantervet, melyet a sárospataki irodalmi kör, a hozzá áttett ilynemű dolgozatok alapján, össze­állított és megállapított, különös elismerésével és 50 t'rtnyi tiszteletdíjjal jutalmazván meg Gr é r e c z K á r o 1 y sá­rospataki népiskolai fitanitót, mint a kinek dolgozatát és tervezetét fogadta el az irodalmi kör a szóban forgó tanterv egybeállításánál alapul és vezér elvekül. Egyházi életünk háztartásának, különösen anyagi oldalát illető megvilágosítására nézve az is nevezetes, sőt bizonyos tekintetben egyháztörténeti és régészeti fon­tossággal is biró intézkedés, mely szerint elhatároztatott, hogy az egyes egyházmegyék hassanak oda, hogy Íratná­nak össze minden egyes egyházak létező alapitványai, tőkéi, azoknak célja, kezelési módja stb, hogy igy aztán azok együttesen, egy e végre összeállítandó „arany könyvbe* foglaltatván, kinyomattassanak s mindenki által megtekinthetők legyenek, ki csak egyházi életünk vagyoni állása felől magának biztos tájékozást kiván szerezni. Elismeréssel és hálás köszönettel kell megemli-38*

Next

/
Thumbnails
Contents