Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1877 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1877-05-13 / 19. szám
tenera hogy fáradhatlan buzgalmu egyik segédgondno- | kunk Ragályi György ur, késznek nyilatkozott egy ilyen célú aranykönyv kiadási költségét fedezni, oly mértékben, a mennyire talán az elárusitás mellett arra szükség leend. Nemes keblű adakozásról szólván, nem hallgathatom el azt sem, hogy Szathmári Király Pál segédgondnoki hivataláról lemondván, a papi és tanitói özvegyárvatár részére 500 frtot alapított. Fogadja a nemes keblű férfiú az özvegyek és árvák könnyeinek letörléseért és terhüknek könnyítéséért, hálás köszönetünket s e helyen is kifejezett elismerésünket. íme, ezek voltak tavaszi közgyűlésünk kiemelkedőbb, közérdekűbb tárgyai és határozatai; melynek ismertetéséhez még csak annyit, hogy ez, ugy tárgyait és határozatait, mint a minden részről tanúsított érdekeltséget és élénkséget tekintse, egyike volt a legnevezetesebb tanácskozmány oknak. MITROVICS GYULA, egyh.-kerül. aljeg-yzo. A veszprémi ref. egyházmegye közgyűlése. Tartatott f. évi ápril hó 11 —13 napjain, Veszprémben, Csonka Ferenc esperes és Végheli Imre segédgondnok urak elnöklete alatt. Tárgyai közül többé kevésbé közérdekűek a következők : 1. Győrffy Dániel úr még a mult évben megválasztatván egyházmegyénk világi tanácsbirájává, hivatalos esküjét most tette le. Reméljük, hogy benne vallásos lelkületű, közügyeink iránt buzgó, s valamint a merev orthodoxiának minden haladást gátló bilincseit lerázni, ugy a nihilismus féktelen irányának szélsőségeit kikerülni tudó prudens férfiút nyertünk. Annál édesebben esik pedig ezt remélnünk, mert közvetlen elődje azért mondott le hivataláról, mivel a fennálló világos törvénynyel ellenkező akaratát, Pythagorás feltétlen hódolatú tanítványaihoz illőleg autós efa-ként nem tekintette az egyházmegye. Egy olyan segéd lelkészt választatott egyházába, ki lelkészválasztási szabályaink szerint még nem választható, — s mert e választás megerősítésére nem érezte jogosítva magát az egyházmegye consistoriuma, — azonnal beadta lemondását, melyben igy szól: „Olyan államnak, vagy társulatnak, legyen az polgári avagy egyházi, melynek alkotmánya, szervezete és törvényei meggyőződésemmel ellenkeznek, sőt azzal ellenkezőt tenni parancsolnak, nem hogy tisztviselője nem lehetek, de még polgára s illetőleg tagja sem szeretek lenni." Jól van édes atyánkfia; csak az a kár, hogy már 4 évvel előbb, mikor hivatalos esküjét letette ezen társulat törvényei megtartására és megtartatására, számot nem vetett magával erre nézve, mikor pedig azt ép ugy tehette volna mint most. Hanem olyan államot vagy társulatot — legyen az akár polgári akár egyházi — melynek törvényei mindenben megegyeznek ön meggyőződésével, aligha talál ám e földön, alig egyébiitt is, s ránk másokra nézve nem is lenne az kívánatos, inert ott lenne szabadság korlát nélkül, vagy más szóval, féktelenség, melynek nyomában romlás és pusztulás jár. Mi csak sajnálatunkat fejezhetjük ki, hogy itt a földi társulatban, a hivatalviselés — mint lemondó levelében kifejezi magát — nem önországába való. Requiescat in pace ! 2. Két tanitó agg kora miatt mondott le hivataláról, másik kettő pedig, több jutalom reményében világi pályára lépett. 3. A katonaság körül teljesítendő szolgálatok dijjazását illetőleg : az átmenetek vagy rövidebb tartózkodás alkalmával előforduló kisegítő lelkészi szolgálatoknak a polgári lelkészek által díjmentesen, csupán hazafias érzületből leendő teljesitét véleményezzük. Az állandó vagy huzamosabban egy helyben tartózkodó katonaság körüli szolgálatok dijjazásának minimumául az egyházkerület 1859. évi stólaszabályzatát véljük elfogadandónak, ismét csupa hazafias érzületből, azon megjegyzéssel, hogy nagyobb szolgálatok dijjázásánál, és az altisztektől fölfelé a hivatolt e.-ker statutumban megszabott illetéknek dupluma fizettessék. 4. A dunamellék i helv. hí tv. egyházkerületnek a templomi s halotti énekes könyvek javítása ügyébeu kiküldött bizottsága által készítetett jelentésben kifejtett elveket egyházmegyénk teljesen osztja; a tisztelt bizottságnak higgadt, ovatos, és tapintatos eljárását, melylyel az uj énekes könyv behozatalának útját egyengeti, csak méltányolni és becsülni tudja. Nézeteink csak a következő pontokban térnek el : 1. A zsoltárokból megtartatni véleményezi egyházmegyénk azokat, melyek történeti jelentőséggel is bírnak, minő a Cl-ik zsoltár, továbbá a CXL-ik zsoltárt dallamával s 12—13 verseivel együtt, dicséretekből a 116-kat és a 229-iket, mely utóbbi nem egyéb, mint a „Te Deum" átirata. 2. Egyházmegyénk azon nézetben van, hogy jobb lesz egyszerre átesni az uj énekes könyv behozásánál előjönni szokott akadályokon s bajokon, mint eleinte csak iskolában használni, és csak később adni át templomi használatra, mert ez esetben két énekes könyvet kellene szerezni a gyermekeknek, egyiket iskolai, másikat templomi használatra, pedig némely szülékkel egy könyvet is nehéz megszereztetni. 5. Nagy János barsi esperesnek azon indítványa, hogy „a püspöki és főgondnoki hivatalokon kivül, az egyházkerületnek minden más tisztviselői az egyházkerületi gyűlés által választassanak* — nem pártoltátik. 6. A pápai egyházmegye által javaslatba kozott egyházkerületi gyámojdai terv nem fogadtatik el, mert nem kivihető és nem jogos Nem kivihető, mert e terv az egyházkerület minden lelkészét egyenlőn évi 10 frt részvénydij fizetésére kötelezi, tekintet nélkül jövcdel-