Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1877 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1877-05-06 / 18. szám
kápolna ablakába, a ki egyik vagy másik szentet ökrének, vagy lovának segitségül hívja, a ki bizonyos betegségekben, bizonyos vizet iszik, e tekintetben pogány. Ha valaki még napjainkban is felakarná találni a pogányság képét, ezt csak a közlekedési vonaloktól távol fekvő falvakban kell keresnie:" * A tudományok terén a görög s római hasonlithatlanul fényesebb hirt szerzett a zsidónál, s mig különösen a görögöknél egész sora támadt a lángeszű művészeknek, a zsidók alig mutathatuak fel ezek ellenében csak egyet is. Maga azonban a nép zöme, sem a görögöknél sem a rómaiaknál nem volt felvilágosultabb mint a zsidóknál A pogány templom csak áldozatot követelt: benne nem talált a nép lelkiépülést, erkölcsi oktatást. A zsinagóga ellenben községháza, iskola, menhely volt, melyben a szegény védelmet lelt s erkölcsi-vallási oktatást nyert. A zsinagógák virágzása alatt Hausrath szerint az utolsó zsidó szolgáló is jól ismerte nemzetének vallási törvényeit és történetét. Erkölcsiség tekintetében sem áll a zsidó nép egy pogány népnek sem utána. Természetes, hogy a zsidók sem maradtak mentek az emberi gyarlóságoktól, voltak náluk is számos erkölcsi kihágások : az ó szövetség irói többször panaszkodnak e felett s a próféták lángszavakkal ostromolják a fel-felmerülő bűnöket. Ha azonban a többi párhuzamban népekkel tekintjük a zsidók erkölcsi életét, az összehasonlítás nem hátrányt, hanem előnyt fog mutatni 'részükön. A családi élet az erkölcsiség melengető tűzhelye. Hol a családi kötelék megbecsülve, a nő erénye tisztelve van, a nép erkölcsisége esak ott nyugszik szilárd alapon. A zsidót komoly családias bajiam jellemzé mindig. A nő nem volt ugyan egyenjogositva a férjjel itt sem, e mellett is azonban szabadabb volt mint a görögöknél, s több tiszteletben részesült mint az ázsiai s egyptomi pogányoknál. A házinő, különösen mióta — a nagy fogság után — a monogamia megszilárdult, nagy befolyást gyakorolt a családi ügyek vezetésében; helyzete megbecsülve, erénye tisztelve volt, s megsértése súlyos büntetést vont maga után. Másrészről a zsidók körül lakó népeknél, mint ezt a szt. Írással megegyezőleg görög irólc is tanúsítják, a fajtalanság a papok keresetforrása volt. A nő aljas bánásmódban részesült, s erénye piaczra hordott árucikké alacsony íttatott. A házasságtörések, fajtalanságok, Phoeniciában, Babilonban , a syriai városokban, Egyptomban Astarthe templomaiban űzettek s a törvény védelme alatt állottak. „A fajtalankodásért kapott dijakat a templom kincsei közé tették a papok, s azon fajtalan nőket s gyermekeket, kiket aljas célból a templomokban tartották „szent" néven nevezték, és még Mózes is, midőn * Renan : Az apostolok, magyar Kiad. 590. 1. törvényei által azoknak elejét akarja venni, szinte ezen szokásos nevet használja." * A görög népnél az időszámításunkat megelőző században már az erkölcsiség szinte elhanyatlott. A vallásból csak a durva babona, mely az érzékiségnek hízelgett, maradt meg s terjedt tovább, mint lélekölő méreg. A zabolátlan kéjelgés, természetellenes kicsapongás, lassanként elölték az izlést, kioltották e ritka szellemi tehetséggel megáldott népből a lelkesedést s a nagyra törő lángészt. A. nagy ősök elkorcsosult unokáinak végül csak ármány, hitszegés, szolgai hunyászkodás lettek mindjobban kidomborodó jellemvonásaik. Rómában a harcos apáknak évszázados hóditások közt összehalmozott kincseit az utódok vad tivornyákban pazarolják, melyek elölik az önérzetet, s alapjában elfojtják a polgárerényt. A vagyonos osztály hallatlan tékozlással keresi az élvezetek ujabb és ujabb nemeit, a proletár nép pedig „panem et circentes-t" ordítva viszi piacra testét s lelkét, árulva a többet Ígérőnek. Az erkölcsiség rohamos hanyatlása, maga után vonta a szabadság bukását; s a kipusztult sivárlelkü nemzedék ott hordta nyakán a Caligulák, Nérók, Caracallák jármát. A monotheismuson alapuló lángoló hit s az ép erkölcsiség szülte meg a zsidóságban az emberi méltóság ama hatalmas érzetét, melyhez hasonlót a római caesarok korszakában a pogányoknál sehol nem találunk. Róma istenitette zsarnokait; Augustust, Caligulát még életükben. A görögök, az ázsiai, afrikai, meghóditott népek versenyezve emeltek oltárokat Caligulának, ezen istenné tett erkölcsi szörnyetegnek, A római birodalmat lealacsonyító gyávasággal szemben csak egy nép volt — a zsidó, mely nyíltan és határzottan kimondotta tiltakozását, az emberi méltóság sárba tiprását célzó merénylet ellen, és pedig ugy, hogy e tiltakozáshoz életét kötötte. — A zsarnokság istenitése, melyet egy világhatalom követelt, törést szenvedett a lenézett zsidónép erkölcsi önérzetén. Méltán mondja róluk ezért Renan : „örök dicsőségükre szolgál a zsidóknak, hogy ezen aljas bálványzás közepette fölemelték megbotránkozott lelkiismeretük szavát." ** A zsidók társadalmi életében is mind a szegények iránti részvétnek , mind a rabszolgákkali emberséges bánásmódnak sokkal szebb példáit találjuk, mint bármelyik ó kori népnél, az elsőre nézve, olvassa el bárki Móses III. k. 25-r. az V. k. 24-d. r. 6—22 verseit, s be kell vallania, hogy a zsidók vallásitörvényei a legnemesb részvétet ápolák. A megszorult iránt aki kölcsönre szorul, annyi gyöngédséggel, az özvegyek, árvák iránt oly szíves gondoskodással találkozunk, a mely előtt lehetetlen tisztelettel meg nem hajolni. Bizonnyára csak ezen nép kebelében, melynek a vallási törvények, ily testvériséget lehelő szt. elvek terjesztésével egyengeték az útat, támadhatott a világmegváltó, ki aztán a testvériség kötelékeibe az egész emberiséget belefoglalta. * Bibliai régiségek. Németb. átd. Farkas József 121. 1, Az apostolok 252. 1.