Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1877 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1877-05-06 / 18. szám

vetné, ha az egyptomiak példája szerint a zsidókat kiűzné az egész birodalomból. — Megjegyzendő azonban, hogy e tudósítás Alexandriában, hol a pogányok és zsidók közt elkeserült viszály uralkodott, s épen a pogány párt egyik feje, a zsidók halálos ellensége által közöltetik, ki tendentiozus irataival csak a megvetést akarta éleszteni a zsidók ellen s ezzel megbuktatásukat előidézni Apion kitűzött célját teljes vílágitásba helyezi azon körülmény, hogy ő és pártja untalan, mint legsúlyosabb vádat hangoztatják a rómaiak előtt a zsidók ellen, hogy ezek a császárok istenségét tagadják s szobraik előtt nem áldoznak. A római irók is, Cicero, Horác, Juvenal, Martial a zsidókról nagy részt csak gúnynyal s megvetéssel emlékeznek. Még a nagynevű történetíró Tacitus is csak nagy megvetéssel beszél róluk, mintha ovakodnék a római patríciusoknál divattá lett zsidóellenes előítélettől eltérni. A philosophiai miveltséget negélyző római intelligentiánál ugyan is már ekkor saját vallása is elvesztette lélekemelő hatását, mások vallása pedig, különösen a szegényes külsejü, az ősei hitén rajongva csüngő zsidóé épenséggel puszta babona volt előtte s igy méltatlan a komolyabb tanulmányozásra. Ily nézetek befolyása alatt irt Tacitus. A mit aztán az ember nem ismer, azt Buckle szerint mindig hajlandó elitélni, gyűlölni. Hogy Tacitus tudósításai a zsidók vallás- erkölcsi életéről több pontban nem alapos tanulmányozás, mint inkább a kevéssé vagy félreismert idegen iránt táplált bizalmatlanság eredménye, erről meggyőzhetnek bárkit is ugyan ezen h*ónak a keresztyénségről tett nyilatkozatai is. Szerinte a keresztyénség is — e Júdeából eredt baj — csak veszedelmes babona, S

exitiabilis superstitio," s a keresztyények : „odio humani generis convicti sunt." * A csak a jelent bálványozó görögök, rómaiak nem tudták megérteni az oly népet, felekezetet, mely a jövőért munkált, kész levén azért tűrni, szenvedni is, azért nem is lehettek illetékes bírái sem a zsidóságnak, sem a keresztyén ségnek. A világtörténet a tények logicájára utalva, máskép ítél a zsidónép jelentőségéről, mint a görög római pogány irók. Kénytelen igazat adni most már Schlossernek ellenség és barát, midőn a zsidókról igy ir : „Az izraeliták kelet legjelentékenyebb népe, inert nem csak nagy befolyást gyakoroltak Dávid és Salamon királyaik alatt szerzett hatalmukkal ázsia nyugati felére, hanem történetük és irodalmuk is a köztük támadt keresztyénség által rendkívül nagy és maradandó fontosságot nyert minden nyelv és égalj népeire nézve." ** De vizsgáljuk közelebbről mennyiben alapos a zsidónép ellen emelt azon vád, mely szerint ez a föld legbabonásabb népe volt, megrontva értelmében és erkölcseiben ? A zsidó nép vallását, szertartásait ismerjük az ó * Annál. Lib. XV. Cap. 44. ** Sch. Weltgesch. 1877. I. k. 88 1. szövetségből, és ha a vallási nézetek tisztaságát elfogadjuk mérvadóul a babonaság fokának megítélésénél, akkor határozottan tagadnunk kell, azt, hogy a zsidó az ó kor bármelyik népénél babonásabb volt. A bálványzás már maga babonaság, és mig a leghirnevesb pogány népek | bálványok előtt tömjéneztek, a zsidókról még ellenségük Tacitus is elismeri, hogy . . Judaei mente sola, unumque mimen intclligunt: profanos, qui deum imagines mortalibus materiis, in species hominum eífmgunt summum illud et aeternum, neque mutabile, neque interiturum. Igitur nulla simulacra urbibus suis, nedűm templis sinunt. Non regibus liaec adulati o, non caesar ibus honor."* Melyik az a nép, a melyik kevésbbé volt babonás mint a zsidó ? Váljon a dicső görög nép, mely minden patakban bokorban egy-egy istent talált, mely államügyeinek intézésénél babonás előjelek, álmok, jósdák után indult és Sokratest, mivel a zsidó felfogást megközelitőleg egy szellemi, láthatatlan istenségről elmélkedett, méreg pohárra itélte ? Tán a hatalmas római nép, melynek állami s családi élete babonasággal volt átszőve, melyben a Sybillák, szt. füvek, állatok belei, tyúkok étvágya, madarok repülése s más jó vagy rosz Ómenek adták meg az irányt az állami és családiügyek vezetésénél ? a phöniciaik voltak szabadabbak a babonától, kik | bálványaik oltárára százanként vitték az ember áldozatot? Vagy az egyptomiak, kik miután náluk a monotheismus kialudt, legdurvább bálványimádásba sülyedtek, I mint szent állatot bebalzsamozták a Krokodilt, templomot s papságot tartottak egy-egy istenül fogadott bika számára ? Avagy talán Babylon, Assyria népei, kik a csillagokat istenitették ? Hisz épen ezen birodalmak lakosai szolgáltatták a világnak évszázadokon át a mágusok, kuruzslók, s varázslók légióit! Bár mely oldalról tekintsük a dolgot, a polytheísmus a babonának mindig dúsabban termő talaja, mint a monotheismus. S ha pedig ez áll, akkor a zsidó az ó kornak nem legbabonásabb, hanem legkevésbbé babonás népe volt. Renán szerint: „minden pogány vallás lényegesen babonás volt." Igaz, a zsidóknál is található Krisztus idejében több babonás nézet, mint p o. az ördöngösség, némely nyavalyának a rosz szellemektől származtatása. A hit azonban a rosz szellemekben nem a monotheismus szülötte, nem zsidó teremtmény, hanem ez ugy csúszott be hozzájuk — mind gyakoribb érintkezés utján — más népektől. A kcresztyénségben is tért foglalt babonákat, a hitet a daemonokban tévesen származtatja nt. Kozma úr szt. könyvünkön mért csatornán át kizárólag a zsidóságból. A keresztyénség babonáinak forrásai nagyrészt a pogányságban keresendők. Helyesen jegyzi meg Renán, hogy babonaságaink csak nem mind a keresztyénséget megelőzött pogány vallások maradványai. „Az a paraszt, a ki napjainkban egy krajcárt vet valamely csudatevő * T. Histor. Lib. V. lap 5.