Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1877 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1877-01-14 / 2. szám

LXXVII. Zs. hirtelen változó, egy öntetü alakzattal biró ének. A LXXXVI. Zs. szövegével tartassék fenn a dallam saját szövege értéktelen lévén. LXXVIII. Zs. dallama komoly, nehézkes, de határozott jellemű, miután szövege teljesen használhatatlan a dallam fenntartható a XC. Zs. szövegével. LXXIX. Zs. határozott kifejezésü dallam, kissé terjedelmes, a dallam az 51. dicsérettel egyesitessék. LXXX. Zs. A módosításnál „József" helyett az 1. v. „Atyáinknak" tétetett, akkor az „Izráel" helyett sem ártott volna mást alkalmazni. Dallama hatástalan, az egész mellőzendő. LXXXI. Zs. dallama élénk, egyszerű alakzattal, „Ur Isten téged" eloénekkel, miután saját szövegei tarthatlanok, meghagyható. LXXXII. LXXXIII. Zs. kihagyandók. LXXXIV. Zs. dalJama méltóságos, határozott jellemű, szövege teljesen módosítandó. A küldöttség által tett változtatás a 4. v.-ben, a megelőző sorokhoz nem illik. „A Sión, Zebaóth, Jákob Istene" kimaradhattak volna ugy, mint a LXXX1X. Zs. verséből a „Zebaoth" kihagyatott bár nem teljes sikerrel. A LXXXV. Zs. kimaradhat. LXXXVI. Zs. a szenvedők s az élet terhei alatt roskadozók éneke, inkább magánházi,mint gyülekezeti éneknek alkalmas, szövegváltoztatással megtartható, s az ily kitételek: Hajtsd hozzám Uram füledet, s minők a 8. vben is láthatók, nem a mai korba illők. LXXXVII. LXXXVIII. Zs. kihagyandók. LXXXIX. Zs. nehézkes menetű, s fárasztó ének, nem valami vonzó erővel bir. A straszburgi „Preaumes et Cantiqes* cimű orgona könyvben a 25. lapon teljes egész, a 45. lapon már két dallamsor kihagyásával látható s igy legjobb is, énekelhető szövege más irályban növelné ez ének belbecsét. XC. Zs. Ezen ének szövege teljes átalakítással meghatóbbá tehető, pl. a 4. 5. 8. v.ben előjövő kifejezések már túl élték magukat, én legalább „haragos és verekedő Istent" nem ismerek, hanem „egy szerető édes atyánkról" van fogalmam. (Vége következik.) BELFÖLD. Szerény jubileum. Győr, 1877. január 2. Az 1877-dik év (január 1) hozta meg az Úr jó kedvének ezen esztendejét, s valósította az őskor egyik szent emberének azon kegyeletes meghagyását: „az ötvenedik esztendőt megszenteljétek! " (Hab. 3. 18.) A győri evang. gyülekezet tanári testülete, s a vélük egy téren mozgó lelkészség, az őskor emberének azon meghagyását, saját szivének sugallata nyomán teljesítette azzal, hogy fent kitett napon egy szerény ünnepet szentelt magán körben, az ugyan itt most is még ép erőben, sem meg nem törve, sem meg nem fogyva, ifjú lélekkel hivataloskodó Gayer Sámuel gymnasiumi igazg.-tanár ötven évi tanárkodásának emlékére. Csendben történt ezen ünnepszentelés és szerényen ment véghez, egészen az ünnepelt és az ünneplők életével és állásával megegyezőleg. Ünnepies csoportozatban elmentünk déltáján ünnepeltünk lakására, s vezénylőnk ft. Karsay Sándor sup. úr, meleg szavakban tolmácsolá kedves emberünk előtt közérzelmeinket s üdvkivánatainkat, s keresetlen de mégis ékes szavakban adott kifejezést a hálának Isten iránt, ki ünneplésünk tárgyát ötven évre segélte a tanári pályán, elmondá, mily magasztos és mily nehéz pálya ez, és hogy: mily kiválasztottja az Istennek az, ki az ismeretnek, a tudománynak, de meg a férfias akaratnak és kitartásnak fegyvereivel ennyi időn át, ily sok éven keresztül, megharcol a tanitói-pályának sokszor legyőzhetlennek látszó akadályaival is, hogy az lehetlen, hogy győzelmet, dicsőséget ne aratna úgy a földön, mint a mennyben. Meg volt hatva e szavakra ünnepeltünk, mint ha láttuk volna szivének minden mozzanatát, a mint most a csendes révpartból egy vissza tekintést tett lélekben, a körülte lezajlott élet-tengerre, a melyen ötven év röpült el feje felett; és mi is, őt szemlélők, ne lettünk volna-e meghatva ? ha nem restellettük volna, mint gyermekek szerettük volna magunkat ezen ünnepies pillanatban jól kisirni, de megmozdult könyfíinket hagytuk saját természetszerűségükben, s fenntartottuk valóságos örömkönnyüknek, testvér-ömledezéseknek az uj év első napjának, ugyanazon napnak estvélyére, melyre, bennünket mint nyáját, mint szeretteit, ünnepeltünkkel együtt, vezértársunk, a főpásztor öszvegyüjtött vendégszerető házához, hogy ott jó kivánatainkat testvéries pohárkocintással is kifejezzük. Meg is tettük ezt, s ez által is lelkesedésünk újra fokozódott a nevelés szent ügyéért, kérve Istent, hogy sok oly egyént adjon az iskolának, a nevelés ügyének, mint a milyen most is még ami ünnepeltünk, s azt a fohászt sem fojthattuk el magunkban : vajha a kegyelet, a mi szűk körünkön kivül is, mind inkább fokozódnék világszerte azok irányában, kik szivvel lélekkel a tudomány emberei, és nevelnek másokat, mig maguk ki nem dűlnek ; és ugyan ekkor még egy más fohász fakadt, hogy : a tudomány, a nevelés ily kiérdemelt emberei talán egy kis támpontot is megérdemelnének, és hazájuktól is, melynek annyi hasznos polgárt neveltek, megérdemelnének akkor, a midőn igy, tanári pályájukon az ötven évet is betöltötték. Ennyit jubileumunkról. H. S. H