Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1877 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1877-05-06 / 18. szám

bolikus könyvek mint megannyi békék által, bizonyos korlátok közé helyezték és verték az egyházat: de hát mint nagyon előrelátó okos emberek, az akkori viszonyok között nem tehettek máskép, szükségkép számolniok s megalkudniok kellett -a körülményekkel; kénytelenek voltak a biblia betűjébe kapaszkodni, mint egyedüli, de biztos fegyverükbe, melylyel elleneinket leverhették ! Azonban világosan kimondták, hogy ez csak kiindulási pontúi szolgáljon a jövő nemzedék számára, melynek szent örökségül azt hagyták meg, hogy az általok megvetett alapon okosan, következetesen, a kor szellemének és a hivők lelki érdekei- és kivánalmainak megfelelően szent bátorsággal épitsék tovább a szabadság és tökély szóval az Isten országának egekig érő roppant templomát. Es most 360 éve után, az általok kitűzött irányban mennyire haladt a prot. egyház ? Előre ? egy lépéssel sem, ott van a honnan kiindult, kimondott elve-, szelleméhez hűtlenül, — stagnál. S ime itt és ebben rejlik nagy oka annak, hogy templomaiuk mindegyre üresebbek 1 Mert hát az egyház még ez idő szerint is járszalagon akarja vezetni hiveit, nem mer vagy nem akar békóiból kibontakozni, melyeket a betű — mely megöl — kezeire és lábaira vert, s nincs elegendő bátorsága a lelket, — mely pedig elevenit — szolgálni. Bajos pedig két urnák eleget tenni akarni ! Szenvelegui a felvilágosodást, szabad vizsgálódást és haladást, s a mellett mégis stagnálni, s a bettit arany bornyuként imádni, kacérkodni egyik szemünkkel a szabadság istennőjével, a másikkal pedig a halálos köntöst ennek nyakába csavaritni akaró szolgaság együgyű Dejanirájára kacsingatni, ilyen kettős határozatlan magatartás és csapodár szerep a prot. egyház elve és szelleme elleni legnagyobb merénylet, mely előbb-utóbb végzetesen és keservesen boszulhatja meg magát, eredménye pedig már is mutatkozik elég világosan abban, hogy kivált intelligensebb hiveink végkép elhanyagolják, sőt megvetik a templomlátogatáat, s az egyház ügyei iránt is legfelebb némi hiúságból, de korántsem zélusból érdeklődnek. Pedig az idő már elérkezett, hogy az egyház nem csak léteiének veszélyeztetése nélkül, de sőt ép legjobban fölfogott érdekében cselekednék, ha hiveit — a kik szükségelik, — vastagabb eledellel is tartaná! erősebb gyomruk azt a vizenyős tejet nagyon megunta már, a mely igen jó lehet a gyermekeknek, de a teljes koruaknál kevés vért csinál, mely erőt, elevenséget s magát minden irányban érvényesitni akaró és törekvő életet ád ! JESZENSZKY PÁL, lelkész-tanár. (Folytatása következik.) KÖNYVISMERTETÉS. A zsidó népről. * Eszrevételék nt. Kozma J. urnák e lapok 8-d. száma által hozott cikkére. Nt. Kozma J. ur a bibliai csodákról irt, s e lapok 8-ik száma által közölt cikkében alkalmat vesz magának megemlékezni a zsidónép történetéről s vallás erkölcsi * Kozma urnák az ó kori zsidóságra vonatkozó kifejezései, magukban tekintve, kétség kívül keményen hangzanak, de nem kell felednünk, hogy ö azon orthodox felfogás ellen polémizált idézett cikkében, mely szerint Isten majd személyesen megjelent az ó's apák között, majd a csodáknak úgy szólván szakadatlan láncolata által igyekezett a zsidó népbó'l, egy minden más nép felett messze kimagasló, és az elérkezendő' üdv befogadására alkalmas s kész népet nevelni. S ha ezen felfogással szemben tekintetbe veszszük, hogy a Krisztus által hozott üdv befogadásában épen ezen évezredeken át csodásan nevelt nép tanúsított és tanusit legkonokabb makacsságot: nem csodálkozhatunk ha K. úr ezen népre a „legneveletleuebbK

jelzó't használja. Ha azonban a zsidónép ó's valláserkölcsi életét minden polemikus céltól menten vizsgáljuk, azt hiszem K. úr is aláírja s élvezettel olvassa velünk együtt Gy. úrnak ezen alapos tanulmányozáson nyugvó és sok becses adatot tartalmazó cikkét. F. J. viszonyairól is. ítélete azonban Ábrahám ivadékáról nem egészen tárgyilagos, a mennyiben csak hibákat talál benne eleitől végig, s leszámítva egyetlen említésre méltó tényét, az Ő értelmében a régi Izrael az ó kornak nem csak legjelentéktelenebb, de egyszersmind leghaszontalanabb népe is. Midőn nt. úr azt állítja, hogy a zsidó az ókor legbabonásabb népe, megrontva értelmében, erkölcsében a hagyományos nevelés által, midőn megtagad tőle minden tiszteletre méltó jellemvonást, előadása nem ment a túlzástól. És pedig az a nép, melytől az emberi ség a monotheismust, mint uj drága kincset öröklé, mely a vallási elveiben, irodalmában nyilatkozott hatalmas szellemi erő által oly nagy befolyást gyakorolt az emberi fejlődésre, megérdemli, hogy legalább igazságszeretettel, méltányosan emlékezzünk róla. Igaz, hogy ki a zsidó nemzet jellemrajzát csak sötét vonásokból akarja Összeállitni, forrásokra az is talál a régi irók körében. Az alexandriai Apion például a zsidókról azt állítja, hogy őseik mint nyomorult, ronda csőcselék tévedtek Egyptomba. Innét később undok fekélyeik miatt kiűzettek, s fanatikus, ravasz vezéreik alatt megfészkelték magukat Kanaánban. Az Istenek átka azonban rajtuk maradt; s a római kormány is csak az isteni intést kö-