Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1877 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1877-04-29 / 17. szám

baj oka a többek közt abban keresendő, hogy a socialistikus veszélyek jelentőségéről még most sincs valódi képzetök az embereknek. Oly örömest ringatják az emberek magukat azon csalfa hitben, hogy hiszen szükség esetén a német hadsereg, mely a francia császárságot teljesen leverte, a socialisták ezredeivel könnyű szerrel elbánik. Mintha bizony nem épen attól kellene ovakodnunk, hogy ezen végső eszközhöz ne kelljen folyamodnunk, és mintha bizony azon eshetőség bekövetkeztével feltétlenül lehetne bíznunk azon hadseregben, melynek legnagyobb része azon elemekből áll, melyekből a social demokraták az ő ezreideket toborzanák. Miért is tényleg ugy áll a dolog, hogy nem maguk a sociáldemokraták, hanem az önnön soraink közé tartozó tétlenek és könyelműek, azok a mi legközelebbi és legártalmasabb ellenségeink. Az annyira dicsőitett industrialismus, és a nagy tőkékkel való gazdálkodási rendszer következtében a német polgárság félig meddig már csak mythossá lett. Mióta minden műhely gyárrá, minden foltozó üzletemberré lett, azolta a kézműipar elvesztette maga alól a talajt, és a polgárság, egy jelentékeny részével együtt a parasztságnak belesodortatott az üzleti szédelgés árjába. És ezen ár rohan és rombol tovább, mert hiszen minden esztelenségnek, őrjöngésnek s kórnak meg kell a maga pályáját futni. Meg fogja futni a soeialdcmokrátia is. — Felettébb veszélyesnek és káros hatásúnak tartjuk azonban mi ezen socialistikus mozgalmat főként azon elkeseredett és fanatikus gyűlölet miatt, melylyel ez minden vallás s különösen a keresztyénség iránt viseltetik, s mely gyűlölet által hevítetve, a nép körében minden erkölcsi eszmét és eszményképet aláaknázni s lerombolni törekszik. Mi ezt itt (Slezwig-Holstein szélén) mind közelről látjuk, látjuk hogy mily erőfeszítéssel törekszenek az egyházi ügyek vezetését is kezökre keríteni; érezzük hogy minden oldalról fegyelem- és korlát nélküli sajtótól vagyunk körülvéve, s érezzük méltó borzalommal ennek ádáz hatását. Im közlünk ezen sajtó aljas termékeiből egy két mutatványt, talán ez által is sikerülend a socialismusban lappangó veszélyek iránt a nagy közönséget figyelmessé tenni, sikerülend a lágymelegeket s közömböseket vallási gondnélküliségükből felébreszteni, és a vallás, a keresztyénség ezen ellenségei ellenében erélyes tevékenységre ébreszteni. Az összes socialisticus lapok közt első helyen áll a féktelenséget s az undoritó cynismust tekintve L i e bkneeht „Volksstaat"-ja. Ezen lap 1873-ik évi egyik számában igy ir: „A vallás ős időktől fogva minden népnél a leghathatósabb eszköz volt a népeknek orruknál fogva való vezetésére és kizsákmányolására. Az azután egyre megy, hogy a papság önnön kezéhez ragadta-é az állam feletti hatalmat, vagy csak szolgálatában állt az az államkormánynak, egyaránt a hátramaradás és a barbárság érdekében munkálódott.8

— Tudva levő dolog, hogy a sociáldemokraták szeretik magukat egyszer másszor úgy tüntetni fel, mint a kik a vallási haladás terén legelöl járnak, mint a kik Krisztusnak kizárólag valódi tanítványai és követői. Liebknecht „Volksstaat"-ja az efféle illusiokat teljesen szétfoszlatja, a midőn egy kath. segédlelkészszel folytatott harcában ily vallomást tesz: Ön érteni fogja, hogy én nem csak a kathol icismussal vagyok ellentétben, de általában ellene vagyokminden vallásnak; mert az én tudományos meggyőződésem szerint, a vallás csak ott lehet érvényben, hol az emberi nem kifejlődése felől teljes tudatlanság uralkodik, hol nem ismeretesek a történelem s a természettudományok kutatásaival, mely utóbbi tudományok a világ teremtetésének és az emberiség kifejlődésének azon történetét, melyet a bibliai tanít, teljesen felforgatják. Hogy tudományos szempontból is kimutassam a vallások tarthatlanságát, ez nagyon messze vezetne. Olvasson ön olyasféle munkákat, mint a minők Hackelnek, Büchnernek, Radenhausennek, Kolbnak művelődés- történelmi munkáik, és ha ezek sem teszik meg önnél azt a szolgálatot, melyet a Pythagorástól Schoppenhauerig létrejött bölcsészeti rendszerek állítólagos tanulmányozása nem volt képes megtenni, akkor kételkedem az ön gondolkozás! képessége felett, s kényszerítve vagyok önt a bolondok és az őrjöngök közé sorozni." A természeti vallások fő fogalmait, melyekkel a francia forradalom korában szellemi mezítelenségüket szokták az emberek takargatni, minők: Isten, erény, halhatatlanság, rég elvetették a mai socialisták. Mire való is lenne nekik Isten? „Csak a rajongó utópia táplálhat olyasféle reményt — írja ugyancsak a Volksstaat, hogy a socialistikus forradalom megnyugtató sikerrel végződhetnék mind addig, a mig elmulasztjuk a népnek általános és alapos felvilágosítása által az Isten létezése iránti babonás hitét ki irtani. [Vége következik.] A vasárnap megszentelése érdekében a berlini főegyháztanács egy körrendeletet bocsátott ki, melyben a közelebb összeülendő kerületi zsinatokat felhívja, hogy tűzzék ki ezen ügyet tanácskozásaik tárgyául. Kívánja különösen hogy ezen kérdések megbeszéltessenek : 1. Micsoda visszás helyzetek mutatkoznak a vasárnap megszentségtelenitésének szempontjából az illető kerületi zsinat területén; és miféle következményei tapasztaltatnak a vasárnap megtörésének? 2. Mik a főbb okai a vasárnap megszegésének ? 3 Miféle módokat ajánl a zsinat ezen baj orvoslására és mily eszközök által vél oda hathatni, hogy ss munkától való vasárnapi pihenés és a vasárnap megszentelése 'ismét általánosan szokásba jöjjön ? Angliában nagy mozgalmat ébresztett az újonnan előterjesztett temetkezési törvény. E szerint a temetők továbbra is az államegyház birtokában lennének maradandók, a dissenterek jogai pedig a temetkezéseket illetőleg felettébb megszoiitvák. Az 50 lapra terjedő s 88 §-t