Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1877 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1877-04-29 / 17. szám

idősb világi tanácsbiró — kéretett föl, mely kérelemnek ő készséggel engedve, inditványozá, hogy a leköszönt elnök érdemei s mai köszönettel fogadott adománya jegyzőkönyvbe igtattassanak s az utókor számára megörökíttessenek. A gyűlés ezen indítványt a legnagyobb örömmel fogadta, s az érdemes férfiú ügybuzgó fáradsága s áldozatkészsége iránti háláját ily módon leróvni kedves kötelességének ismerte. Ezután Prágay Lajos esperes úr jelenti, hogy az őszi gyűlés óta boldogemlékezetű Ando Lajos volt tiszakeszi lelkész helyére Makláry Károly papi lelkész, az ő helyére Asztalos Ferenc bábái lelkész, az ő helyére pedig Somodi János m.-csáthi h.-lelkész, s a miskolci orgonista állomásra Ruttkay Menyhért választattak, továbbá, hogy a zsérci tanitói állomásra ideiglenesen Sipos Zsigmondot alkalmazta, s végre, hogy az ábrányi községi iskola ismét felekezeti iskolává változtattatott. — Mely jelentése tudomásúl vétetvén, fentnevezett választottak, valamint Balog István oszlári tanitó hivatalaikba megrősittettek. Az egyházmegyei világi tanácsbirói s első aljegyzői hivatal betöltése végett az egyes egyházak zárt szavazatai felbontatván, az ülnöki állomásra Bárcai Miklós úr, az aljegyzői állomásra pedig Yattay István a zsolcai leik. nyertek általános többséget, s az utóbbi a szokásos eskü letétele után, helyét a gyűlésben azonnal el is foglalta. Erre több kisebb érdekű ügy elintézése után Bató István miskolci egyháztag ügye kerülvén szőnyegre, felolvastatott főt. Kun Bertalan superintendens úr átirata, melyben értesíti az egyházmegyét, hogy Bató István O császári és ap. királyi Felségéhez feltex-j esztett folyamodványa a vallás s közoktatási minisztérium utján hozzá küldetett, s hogy a miniszteri átirat nem csak meghagyja az ügy elintézését, hanem az eljárás módját is kimutatja. Az egyházmegye fájdalommal tapasztalta a felolvasott leiratból, hogy a magas kormány ez esetben olyan térre lépett? melynek megtétele a királyi főfelügyelői jog zavaros fogalma- és értelmezéséből eredt. Belügyeinkbe ily módon való beavatkozás autonomicus jogainkba ütközik. Miért is az egyházmegye sérelmesnek tartva a kormány ezen eljárását, Mocsáry Lajos indítványára az ügyet ily alapokon nem tárgyalja, hanem a superintendentiára azon kérelemmel terjeszti fel, hogy az egyházmegye ebbeli nyilatkozatát a kormány nyal közölje, s maga részéről is erélyesen szólaljon fel. Ezzel kapcsolatban a miskolci egyháztanácsnak ugyau csak Bató ügyébeni felterjesztése, Bató fellebbezése s az összes iratok felolvastattak. A gyűlés minden egyes tagja úgy a birlapok útján, mint a felolvasott ügyiratokból teljesen megismervén az ügy lényegét és állását, mindenekelőtt egyhangúlag kimondatott azon elv, hogy az egyháztanácsnak századokon át gyakorlott jogai közé tartozik az arra érdemes egyént nem csak az egyháztanácsból, hanem a gyülekezetből is kirekeszteni, annyival inkább megróvni; de arra nézve, vájjon ezen jogát igazságosan gyakorolta-e az egyháztanács akkor, midőn Bató Istvánt az e.-tanácsból kirekesztette — eltértek a vélemények, s hoszszas vita után a többség véleménye oda irányult, hogy bár beismeri, miként Bató István — ez elkényeztetett gyermeke az egyháznak nagyon kirúgott, vele megférni s higgadtan tanácskozni teljes lehetetlen, mégis miután canonikus bűnt nem követett el, hibáját nem tartia olyannak, mely az egyháztanácsból kirekesztését vonhatná maga után: miért is az egyháztanács megrovó határozata fentartásával, az egyház tanácsból kirekesztő 242. sz. határozata feloldatik s érvényen kívül helyeztetik. KÜLFÖLDI EGYHÁZ ÉS ISKOLA. Mutatvány a socialistikus sajtóból. Számos alkalommal elmondottuk már e lapok hasábjain, hogy nagyon korlátolt felfogás felől tesz tanúságot az, a ki mai napság a keresztyénséget fenyegető veszélyek forrását a józan liberalismusban keresi, és dolgát egészen jól végzettnek véli, ha a modern irány ellen epéjét és tintáját kiöntötte. Ma már, vagy legalább a közel jövőben nem az képezi a vita tárgyat, hogy a sz. írásnak betűjét vagy annak szellemét tekintsük-é vallásos életünk szabályzójakint, hogy a test szerint feltámadott Krisztust ismerjük-é hitünk fejedelmeként, avagy Krisztus szellemét igyekezzünk magunkban feleleveníteni. Hanem a kérdés az, hogy Krisztus uralkodjék-é tovább is a civilizált emberiség felett, avagy Béliái ? Mondottuk és mondjuk, hogy Béliái uralmának legfőbb előmozdítója a katholicismus a maga infallibilitásával, hierarchiájával és jézsuitáival, utána pedig mindjárt következnek a külöinbféle nevezetű protestáns orthodoxok, a régi és uj szellem között ingadozó ezen két kulacsosok; míg ellenben, hogy a keresztyénség ügyének azok tesznek legjobb szolgálatot, a kik feláldozzák abból mit ahhoz a régi idők tudatlansága, korlátolt felfogása tapasztott, engedik az uj idők szelleme által elfuvatni a polyvát s pozdorját, hogy megmentsék a lényeget, az örök igazságok magvait. Illustrálására ezen sokszor ismételt állításainknak, másrészt bepillantást nyújtandó az uj idők méhében forrongó elemek közé, ide igtatjuk a „Prot. K. Z."-nak egy a német socialistikus sajtót ismertető cikkét. A közelebbi képviselő-választások a német birodalomi gyűlésbe — írja az idézett lap — keserű tanúságot tettek a birodalom minden hű polgára előtt a socialiszmusnak hazánkbani hatalmas terjedése felől. Ép oly leverten éreztük magunkat most is, mint az 1874-iki választások után. Akkor az a mese eresztetett világgá, hogy a sociáldemokratia hanyatlóban van, s ezen mese hitelre talált, az emberek közömbösek lettek. Most kétség kívül jóval nagyobb volt a nem socialista választók száma, mint három évvel előbb, de még nem elég nagy most sem. Ezen