Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1877 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1877-04-29 / 17. szám

A dunántúli ev. ref. egyházkerület lelkészválasztási törvénye. Motto; A törvény semmi, ha csupán az emberi akarat kifejezése. Hogy szentelt legyen : kell hogy az isteni akarat kifejezése legyen. Lamartine. Hogy e becses lapok 7-dik számában jogtudósaink s igazgatásunk tekintélyeihez intézett pár kérdéssel tárgyilagos eszmecserét akartam előidézni amaz érintett igen fontos pontozatok felett, a t. közönség előtt felesleges bizonyítgatnom. A bárki — annyival inkább egy szeretve tisztelt vezérféríiú egyénisége iránt bennem élő lovagias tisztelet és gyengédség vezették tollamat, midőn a rövidlátás vagy talán sértett büszkeség által eoncrétségben kiléptetett esetről, mint megeshetett vagy megeshetőről szóltam, biráltatm vagy birálni akarván a szabályzatot, mely ily abnormis helyzetet producált vagy producálhat. Tisztelet azoknak, kik intentiómat átértve és szem előtt tartva szóltak az ügyhöz. *) Lássuk még egyszer és közelebbről a „Monstrumot." Ne vegye senki rosz néven, hogy a tárgyalt szabályzatot monstrumnak deelarálom. Az eredmény, a viszszás helyzet, melylyel annak foganatosítása legtöbb helyt járt, jogosítanak e cím használatára a nélkül, hogy alkotóinak törvényhozói képességét kétségbe vonni eszem ágában is volna. Tévedni, kivált a körülmények és tényezők befolyása alatt, könnyen lehet! Egyházkerületünk jól érezte ama képtelenségnek, hogy a tanit ó-ész a lelkész megválasztásánál ochlokratia döntsön, közjót dúló hatását; jól érezte, miként a corruptio kikerülhetése végett e lidérc nyomása alól szabadulnia kell : minélfogva meghozta a korlátlan szabadválasztást fékezni célzó törvényét, melyről ki kell jelentenünk, hogy valamint a helyes diagnosist nélkülözte, ugy a baj gyógykezelését is elhibázta. Nézzük alapjait: A választási jogot kiterjeszti „minden gazdai vagy apai hatalom alatt nem álló nagykorú s egyháza terheit önállón viselő" egyháztagra, ha t. i. az nem adós. Választhatónak mond „minden oly rendes és a megállapított sorrend szerint következő felavatott segédlelkészt, (ha ilyen nem volna ??) a ki ugyanazon egyházmegyei gyülekezetek bármelyikében mű* Itt egy hosszú kitérés következnék, melyben ezen cikk t. beküldője magát Körmendy S. iirnak lapunk 14-ik számában megjelent cikke ellen igazolja, és az ellene intézett vágásokat visszaadja; de megbocsát a t. beküldő úr — bár tudjuk, hogy nehéz torlatlamil hagyni az általunk alaptalanoknak tartott vádakat vagy vágásokat, ha ezen a nagy közönséget nem érdeklő s a személyeskedésbe átcsapó részt kihagyjuk. S z e r k. ködik" továbbá a kerület tisztviselőit a pápai fő- és középiskola lelkészségre felavatott tagjait, s a belső-somogyi egyházmegyére nézve „a csurgói gymnasium lelkészségre felavatott tanárj át.® Választhat a gyülekezet, mely legalább 800 frt évi fizetést ád, lakáson és stolán túl. Ha valahol a választhatóság megállapitott kategóriája ellen renitentia mutatkoznék: visszatorlás alkalmazandó. („Az egyhmegyei tanácsszék 15 nap alatt rendelend a gyülekezetbe lelkipásztort.") Ezek az alapelvek, melyek körül a törvény forog, és melyek szerintünk mind tévesztettek. Elismerjük, hogy a Krisztus által felállított egyetemes papság minden tagja az eszmény szerint jogosult a papság megválasztásába és bírálásába közvetlenül befolyni; de nézetünk szerint az eszmény anynyira nem a valóság, hogy a miénk (embereké) nem is lehet, soha más, mint a reálisálására való becsületes törekvés. Es már midőn csekély belátásunk szerint az eszményinek — ha nem valósítása-, de közelítéséért teszünk valamit — p. o. törvényt hozunk: a helyes irányú ée> sikeres haladás sine qua non járói, a qualificalt ész, mint conservativ elem befolyásának biztosításáról elfelejtkeznünk nem szabad. Én a lelkész-választásnál ily ex professo conservativ elemnek tartom a lelkészi kart, vagy ha tetszik: az életben ennek conservativ befolyása alatt összeállitott egyházmegyei consistoriumokat. Törvényünk a választás jogát kiterjeszti a legszélsőbb határig, és nem ügyel arra, hogy e legszélesebb határok között hány individualitásánál fogva incompetens tényező fordul elő; nem intézkedik, hogy az ilyennek ferde irányú célzata, kisszerű agitatiója a jelzett conservativ tényező befolyása, ellenhatása alá essék. Mig kegyetlen csavarral szorítja agyon a választhatóság, utcunque egyértékünek lenni kellett, kategóriáját: elmulasztja szabályozni a választói jogot. Természetes, hogy a conservativ elem jótékony és kivánt befolyásának nem tarthatjuk a megtorlás rideg jogát, kötelességét. A választhatóság deíinitiója határozottan evangyeliomellenes. Hol van benne a szeretet ? Miért záratnak ki a szájjal testvéreknek vallott kerületek nálunk tán több talentummal rendelkező, s jót effectuálni képes lelkészei egyházainkból ? Mely miseria, hogy egyik egyházmegyéből a másikba csak mint a kerület tisztviselője juthatni át ? Követte-é és fogja-e követni mindig az érdemet az elismerés ? Boldog emlékű Papp István és az erénynek sok megirigyelt s üldözött hőse, tanítsátok meg erre az élőket! Honnan ez óriási absurdum?! Ha K. S. úrra, ki magát e púpos szörny egyik életrehozójának annyi önérzettel vallja, gondolok: mosolyogva olvasom Faustnak Mephistóhoz intézett szavait: sMost már tudom tisztes kötelmid: Nem bírsz végezni nagyba semmit, S azért apránként fogsz belé.*