Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1877 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1877-04-29 / 17. szám

A lelkészi-díj minimumának 800 vagy bár hány forintos megállapitását sem helyeslem A tapasztalás bizonyítja, hogy vannak helyek, hol a lelkészi állomások mint a protestantismus vagy nemzetiség védbástyái, ha a 800 frtos fizetést el nem bírnák is, fentartandók. Ha nincs országos domestica; ha oly szukkeblüek vagyunk, hogy a mit máskor nélkülöztünk, a m i javadalmaztatásunk nem ugyan historice és logice, de practice még is csak ingyen kegyelemből vagyon, arról, és csak egy évig, se tudunk lemondani: quid tunc ? ? ! ! Ugy-é K. S. úr és betűs elvtársai, halványodjék a protestantismus világa; de magasan álljon a §- és betű ; mert e nélkül mint Somogyban mondatott „a protestantismus fenn nem állhat!" Megbírálandó, mely egyházban tartassék fenn a rendes lelkészi hivatal ? de én ennek megítélését is bátran bizom amaz egyházi fennhatóságra, melynek működése az ev. ref. egyház presbyterialis rendszerének és szabadságának világánál történik és ellenőriztetik. Az elv, mely a renitealó egyházzal szemben a tényleges megtorlást nem csak jogává — de annyira kötelességévé teszi a municipalis kormányzatoknak, hogy arra püspökileg is felhivatnak, aligha gyökeredzik Krisztusban ? Az Ur tanítványainak utasításul adta, (Máté: X. 14. Luk: X. 11) bogy a helyeket, hol Őket be nem fogadják, hagyják el. Igy tőn Pál és Barnabás is mint Cselek : XIII. 51. olvasható. És én azt vélő vagyok, hogy egyházkormányzatunknak az ellenszegülőkkel szemben eddig lehet, és kell elmenni. Választási törvényünk az annyiszor szükségesnek mutatkozó csereszerű változásokról, absolute nem intézkedik. Ez is nagy hiánya. Venio nunc ad fortissimum ... t. i. az egyes §§-ok tömegéhez. Osztom K. S. úr nézetét: „az a legjobb törvény, mely kivételekkel át nincs lyukgatva, meg nincs gyengítve, s a mely lehető határozott." De ép ezért tartom bármely testület de különösen az egyház törvényeinél elhibázottnak a sok és részletező §-t. A főbb elvek, s intézkedések lehető pontosan definiálandók; a többi, ha egyházunk a példától vonatva p apir állam lenni nem akar: bizassék a törvények törvényére ... a lelkiismeretre. Tapasztalhattuk, hogy a legnagyobb § készítési-düh sem elég arra, hogy e speciesből annyit fábrieáljon, hogy mindon eset megtalálhassa a maga piluláját. A § gyárnak szerfölött óvatosnak és figyelőnek kell lennie. Es fájdalom, hogy a mieink nem ilyenből kerültek! Tessék megvizsgálni az I. 2. § második kikezdését, a 3— ugy a II. 4. 5. és IV. 8. 17, 25, 30, 31 — számmal jegyzetteket; én remény lem, hogy ezeknek alapszíne, a kisszerűség és határozatlanság, mindeneket feljogosít értékük meghatározására, azokat pedig, kik experimentáltak velők, az őrségi, veszprémi, belső-somogyi egyházmegyékben általok produeált helyzet el nem felejtésére kérem. BARLA JÓZSEF. 'mim' wm^mmtkm ZEPw d^ mJm^m-Esperesi székfoglaló beszéd. (Tartotta nt. Kund Samu, a vasi közép egyházmegye 1877. mártius 15-diki közgyűlésén.) A mióta gyülekezeteink szavazatának engem megtisztelő eredményéről tudósítva vagyok, lelkem az óta folytonos küzdelmek színhelye. Először mivel közigazgatásunk azon fontos ágától, melynek vezetésében gyönyörűségemet leltem, (értem a pénzügyek vezetését), megkell válnom most, midőn az esperesség más állgmásra rendel, hogy igazgassak, kormányozzak, vezéreljek. Másodszor mivel önmagammal számot vetve, hiszem, hogy mint közvitéz a többi harcosok sorában tán tovább is megállom helyemet, vezéri szerepre nincs hivatásom! Pedig mióta a magyar protestantismus hajnala felderült, borultabb idők igen, de fontosabbak, a protestáns egyház jövőjére mélyebben kihatók a mostaniaknál alig voltak valaha! A magyar protestantismus történelme az autonomia miatti küzdelmeknek szakadatlan láncolata. Az autonomia a magyar prot. egyház erős vára. Jól tudta ezt az ellenség s igy számított: ha egyszer sikerült feldúlnom e várat, könnyű lesz elbánnom majd a sík mezőn a hátvédj öktől megfosztott csapatokkal. De jól tudta a sokat zaklatott sereg is, hogy ha egyszer e várat feladta, elvesztette lába alól a biztos talajt. Innen egyrészről a folytonos heves rohamok az autonomia bástyái ellen, másrészről azok kitartó hősies védelmezése ! Hála korunk humánusabb érzelmeinek, hála a nemzet alkotmányos önrendelkezésének, bála e magasztos elv „szabad egyház a szabad államban" fokozatos győzedelmeskedésének — a hadizaj lecsendesült; s nem kell többé egyik kezünkkel fegyvert tartani a Sión fenyegetett falainak védelmére, s csak fél kézzel, a küzdelemben megfáradt tagokkal építeni az oltárt! És ha netán még is megtörténhetnék, a mi hihetetlen, hogy meglepő válságok folytán ismét olyanok kerül-