Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1877 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1877-04-22 / 16. szám

s népességéhez, tekintélyes contingenssel járulni, minden tekintetben képesítve van. Miskolc városa a városiasság feltételei, virágzó ipar és kereskedelem, élénken lüktető forgalmi életen kívül, székhelye elsőfolyamodású bíróságoknak, megyei és városi közigazgatási hatóságoknak és ügyvédi kamarának. Tényezők, melyek a jogakademiaközvetlen közelében,raeg-becsülhetetlen fontossággal bírnak tanárra és jogtanulóra egyiránt. Mert ne feledjük, hogy jogakadémiáról és jogtudományról van szó. A jogakadémia az elméleti képzésen felöl egyszersmind gyakorlati szakpályákra előkészítő tanfolyam ; a jogtudomány az életviszonyokkal százszorosan összeforrva, már forrásánál az elmélet a gyakorlat elemeit egyesíti önmagában. A gyakorlati jogászokkal való érintkezés, közvetlen megfigyelése a jogélet concret viszonyainak, nemcsak Összefér a beható elméleti tanulmányozással sőt elősegiteni , eredményét hatványozni van hivatva Mellőzve a bővebb indokolást, elegendőnek tartom idézni a nagy jogász Savigny következő szavait: „Es berulit alles Heil darauf, dass in gewissem Grade jeder Theoretiker den praktischen, jeder Praktiker den theoretischen Sinn in sich enthalte und entwickle. Wo dieses nicht geschiet, wo die Trennung zwischen Theorie und Praxis eine absolute wird, da entsteht unvermeidlich die Gefahr, dass die Theorie zu einem leeren Spiel, die Praxis zu einem blossen Handwerk herabsenke" és tovább: „Gewiss habén viele, die mit Ernst und Liebe der Rechtswissenschaft zugethan sind, die Erfahrung gemacht, dass irgend ein einzelner Rechtsfall ihnen ein Rechtsinstitut zu so lebendiger Anschauung gebraeht hat, wie es ihnen durch Bücherstudium und eigenes Nachdenken nie gelungen war." Visszatérek Miskolc város fentközlött határozatára. Lehet-e azt olyannak tekinteni, mely az áthelyezés kérdését reális alapra helyezi; lehet-e attól várni az áthelyezéssel járó túlkiadások biztosítását ? Véleményem sze rint — igen. Ha a sárospataki jogakadémia az uj szervezet előtti állapotban volna, ellátva három tanszékkel s a többi szakok kisegítő tanerőivel s ily viszonyok közt eéloztatnék az áthelyezés és újra szervezés: meg sem kisérteném hozzá szólni ez ügyhöz ; hiszen ily nagy áldozat meghozatalára a Miskolcnál sokkal népesebb s vagyonosabb Debrecen és Kecskemét sem vállalkozott. Most azonban egyedül a jogakademiának adandó helyiségről s a bölcsészeti szak kisegítő tanerőinek pótlásáról van szó. Ezen szükségletek határozzák meg az áthelyezéssel járó túlkiadások mérvét. Épen ezen túlkíadásokat igérte fedezni Miskolc városa, midőn a város mint község, és lakosainak erejét meg nem haladó áldozatok meghozatalára készségét kijelenti. Én legalább a jelzett határozatnak más értelmet adni, más intentiót tulajdonítani képes nem vagyok akkor, midőn a főt. egyházkerület által, a sárospataki jogakadémiára, alig két évvel ezelőtt fordított nagy áldozatok mindenki előtt ösmeretesek. A mi ezen ezen ajánlat horderejét illeti, azt leginkább abban látom, hogy lehetségesnek ígérkezik ez alapon a jogakadémia 6 rendes tanári székének nyolcra kiegészítése, a nélkül, hogy ez a bölcsészeti szak rovására esnék. És ez felette nagy nyereség ; mert mig egyrészről ez által a bölcsészeti szak tulaj donképi feladatának felelhet meg, addig másrészről a 8 tanszékkel ellátott jog-, és államtudományi kar egyenlőbb versenyre kelhet a kir. jogakademiákkal. Ne feledjük azt sem, hogy a jogakadémiák — különösen a prot. jogakadémiák — jelen szervezete provisorius s országos törvény általi rendezésre vár, mely minden valósziniiség szerint legalább annyi rendes tanszéket fog megkövetelni, mint a mennyi jelenleg a kir. jogakademiáknál van. Ezeket láttam szükségesnek elmondani a szőnyegen levő ügyben. I Dr. SZÁNTHÓ GYULA. ^fL ZEFw wj sj^rnm KÖNYVISMERTETÉS. ,, Válasz azoknak, akik a sárospataki jogakadémiát Miskolcra akarnák áthelyezniIrta S z i n y ei G erz son, sárospataki akad. tanár. Sárospatak. Nyom. Steinfeld B., a ref. főiskola betűivel. 1877. 8-r., 20 lap. Motto: Le préjugé est une opinion sans jugement. Voltaire. Kossuth Lajost gr. Széchenyi István „A kelet népe" című 1841. évben megjelent röpiratában megtámadván, Kossuth a támadásra szintén röpiratban felelt, „nem tartván egyenlő fegyvernek, könyvre hírlapban felelni". Ha Szinyei úr Széchenyi volna, vagy hát miután ez a föltevés még föltevésnek is borzasztó vakmerő, ha Szinyei úrban volna Széchenyiből csak egy szemernyi realitás vagy csak egy morzsa alaposság: akkor bizony nem sajnálnám a nyomdaköltséget, hogy röpiratára röpirattal válaszoljunk. De a kartárs úr — gyűlölködés és személyeskedés nélkül legyen mondva — sem érveinek realitása, sem könyvének tendentiája, még kevésbé modora és hangja által nem érdemesítette magát arra, hogy félelmetes ellenségnek tekintsük, s hogy egyenlőtlen fegyverekkel is szembe ne merjünk vele szállni, főképen akkor, amidőn meg vagyunk