Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1877 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1877-04-22 / 16. szám

487 488 szünk magunkban és híveinkben feleleveníteni, törekszünk lehetőleg- tökéletesek lenni, mint a mi mennyei Atyánk tökéletes; törekszünk őszintén az igazság után, fáradozunk lankadatlanul az emberiség haladási s művelődési ügyén, és egyesülünk a szeretetben. Ez a mi tisztünk nekünk protestánsoknak, ezt illik nekünk hiven betöltenünk. FARKAS JÓZSEF. A sárospataki jogakadémia áthelyezése, és a miskolci határozat. A sárospataki jog- ós államtudományi karnak Miskolcra indítványozott áthelyezése szokatlan élénk vitát keltett az időszaki sajtóban; ma-holnap itt is teljesen alkalmazható lesz Feuerbachnak a halálos büntetésre vonatkozó azon állítása, miszerint az e kérdés körüli védvek annyira kimeritvék, hogy ujat alig mondhatni. Okát ezen általános érdeklődésnek, sokszor a hírlapi megbeszélés rendes medrén is túlcsapongó vitatkozásnak — a feles számmal előtérbe tolult politikai- és országos érdekű kérdések mellett — egyedül abban keresem: hogy jelentékeny közművelődési kérdésről, egy fényes múltú tanintézet jövőjéről, előmeneteléről van szó. Hogy a hirlapi vita jelen előre baladott stádiumában és tekintettel a főt. tiszáninneni h. h. egyházkerület közeli kilátásba helyezett, egyedül illetékes határozatára — felszólalok : teszem ezt azért, mert egy oly fordulat állott be az áthelyezés kérdésében, mely annak megvalósithatását, reálisálhatását véleményem szerint — lehetségessé teszi, csattanós feleletül szolgálván egyszersmind azoknak, kik Miskolc város földhöz ragadt szegénységét, anyagi áldozatok hozatalára képtelenségét látták jónak hirdetni s világgá bocsátani a jól értesültség alapján. Ertem Miskolc város képviselő testületének f. hó 9-ik napján hozott határozatát. A jelzett határozat körülbelül következő: »M i s li o 1 c város képviselő testülete, tudatában azoii jelentékeny szellemi és anyagi előnyöknek, melyeket egy főiskola azon városra, melyben fennáll, árasztani hivatva és képesítve van, kijelenti: miszerint a sárospataki főiskola kiegészitő részét képező jogakadémiának Miskolcra leendő áthelyezését nem csak felette kívánatosnak tartja, hanem annak lehető előmozdítása céljából, a város — mint község — erejét meg nem haladó áldozatokat is meghozni kész; — valamint azon biztos reményének is kifejezést ad, hogy ugy a város, mind vidéke lakossága az e célra még szükséglendő alapítványi tőkéket egybeadní hajlandó. Azonban concret ajánlat tételét akkor látja helyén levőnek, ha a főt. tiszáninneni h. h. egyházkerület, mint a jogakadémia féntartója, ugy az áthelyezés kérdésében, mint az erre mogkivántató anyagi áldozat tekintetében határozatát meghozandja.® Mielőtt ezen határozathoz érdemlegesen hozzászólanék s horderejének méltatásába bocsátkoznám : pár szóval jelezni óhajtom azon álláspontot, melyet a jogakadémia Miskolcra inditványozott áthelyezésével szemben elfoglalok. Én az áthelyezést felette célszerűnek, igen előnyösnek, tehát szükségesnek is tartom. A vitá alatti kérdés merőben a célszerűség kérdése; — azt más szempontokból — bármily tiszteletre méltók legyenek is, azok, milyenek: a sárospataki főiskola évszázadokra terjedő történeti múltja, vagy az iránta táplált — bizonyára minden protestáns emberben élő — kegyelet érzete, megbírálni, eldönteni nem lehet ; nem különösen akkor, midőn a főiskola kiegészitő részét képező jogi szaknak az áthelyezés általi emeléséről és felvirágoztatásáról van szó csupán, nem pedig annak elidegenitéséről, megszüntetéséről. Nem szándékozom Sárospatak városi és társadalmi életének képét rajzolni e helyen, hogy szembe állítsam Miskolccal s az összehasonlításból előnyöket vonjak le az utóbbi javára ; a két város közti különbség a városi statistika adataiból mindenki előtt ösmeretes; nem szándékozom elméleti szempontból feszegetni azt sem—rövid felszólalásom kerete sem engedi meg — előnyösebb-e a nagyobb város egy főiskola helyéül, mint a kis város ? hiszen ez nem nyílt kérdés többé ; a nagyobb városok javára lett az eldöntve elméletben és gyakorlatban egyiránt : feladatom az áthelyezéssel szemben elfoglalt álláspontomnál íogva csupán az lehet, hogy a következő két kérdés megérintésére szorítkozzam. A főt. e. kerület s. pataki jogakadémiáját a jogakadémiák rendezésére vonatkozó szabályrendelet értelmében, nagy áldozatok árán, három uj tanszék felállítása által, alakította át teljes jog- és államtudományi karrá; ezen felől a bölcsészeti szak két tanára hetenként 7 és 5 órával foglalkozik a jogi szakban, ugy hogy a bölcsészeti szak tantárgyaira — három tanár mellett — csupán hetenkénti 12. óra esik. — Megfelel e a joghallgatók jelenlegi létszáma ezen áldozatnak ; szolgálhat e annak recompensatioul ? felelet: nem. Pedig a hallgatók számának nagysága valamely felsőbb tanintézetnél koránt sem közönyös; mert emeli egyrészről annak tekintélyét, hitelét, buzditólag hat a működő tanárra, másrészről jövedelem-forrást nyit a tandíjban az intézetet fentartó hatóságnak. Ha a kis létszám, sőt az évről-évre való sajnos fogyatkozás okát keresem — szemben a többi jogakadémiák népességével — egyedül abban találom azt, hogy Sárospatak, mint különben is kevés városi elemmel bíró kis város, jelentékeny contingenst a jogakadémia hallgatóságához nem adhat, más vidékbelieket pedig magához vonzani csak kis mértékben képes Ez oly tény, mely előtt szemet hunyni lehetetlen, és a melylyel számolnunk kell, s a melyen segíteni csak ugy lehet, ha a jogakadémia — a változott viszonyoknak s korigényeknek megfelelő nagyobb városba, tehát az egyházkerület kebelében létező Miskolcra helyeztetik át, mint a mely városi népelemeinél, kedvező vasúthálózati fekvésénél fogva, egy felsőbb tanintézetet befogadni