Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1877 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1877-04-22 / 16. szám

Huszadik évfolyam. t®. Budapest, 1877. április 22. PROTESTÁNS EGYHÁ ISKOLAI LAP. Szerkesztő- és KIAD Ó-HIVATAL: VIII. ker. Mária-utca 10. sz. I. em. Előfizetési dij: Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel félévre 4 ft. 50 kr., egész évre 9 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. Hirdetések dija: 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásnál 5 kr., egyszeriért 7 kr sorja. — Bélyegdij külön 30 kr. X'eijes számú példányokkal mindég* szolgálliatunk. Azon t. előfizetők, kiknek előfizetésük a mult hó végével lejárt, annak megújítására felkéretnek. Rövid észrevételek Czelder úr közelebbi cikkére. Oly korban növekedtünk fel és éltünk, melyben nagyon sokszor volt alkalmunk olvasni és hallani a magyar nép természetes eszéről, józan okosságáról. .Mi ezen nemzetünkre nézvr

e hízelgő jellemzésnek készséggel adtunk liitelt lelkünkben már akkor, mielőtt a külföld népeit ismertük volna; midőn pedig később alkalmunk lett külföld egy-két míívelt nemzetével közelebbről is érintkezésbe jönni, még erősebb lett bennünk azon meggyőződés, hogy ha tudományos műveltségben messze túlszárnyaltattunk is a nálunknál szerencsésebb múltú nyugoti szomszédok, és nem szomszédok által, de természeti józan ész tekintetében inkább előtte mint utána állunk legtöbb nyugoti népfaj nak. Ezen meggyőződésünkre való tekintetből mondottuk az év elején, midőn a csodák kérdése először e lapban felvetődött, hogy az nagyobb hullámokat aligha fog nálunk vetni, és egy pár rövid szóváltás után visszatérhetünk ismét a napi rendre. Ezen véleményünkben azomban — mint a t. olvasók tapasztalják — nem kevéssé csalatkoztunk, mert az ismeretes szabolcsi nyilatkozat ellen nem csak egyesek zúdultak és zúdulnak fel nagy számmal, és pedig épen az annyira józan természetes eszünek hitt s hirdetett magyar nép zöme között élők közül, de még egy nagy tekintélyű egyházmegyéje is a tiszántúli e.-kerületnek — mint értesülünk — közgyülésileg, tehát mint kormányzó testület nem tartotta tekintélyével s hivatásával ellenkezőnek hírlapi cikkekre reflektálni, és azok ellenében állást foglalni. Ily körülmények között nem zárhatta el e lapok szerkesztője ezek hasábjait az e tárgyban megindult eszmecserék előtt, s nem zárhatja el még a miénktől eltérő nézetek előtt seni, mert hiszen lapunknak nem az a célja, a mi a politikai pártlapoké szokott lenni, hogy t. i. saját vagy pártunk nézeteit elveit minden áron diadalra juttassa, hanem hogy segítse diadalra juttatni az igazságot, a valódi keresztyén elveket s tanokat, még ha ezek talán ellentétben volnának is önnön nézeteinkkel. Miért is szivesen engedtünk volna tért Celder úr :ét rendbeli levelének, még ha azok tisztán az álta.unk vallott elvek ellen tanúskodtak volna is, hadd legyen olvasóinknak minél bővebb alkalmuk a kiilömbféle nézetekkel, theologiai álláspontokkal megismerkedhetniük. De tért engedtünk azért is, mert ügy vagyunk meggyőződve, hogy a nem pártszenvedély által vezetett, de a komoly theologiai kérdésekkel komolyan foglalkozni, azok felett elmélkedni szerető olvasókat épen az ily ellenünk irányzott cikkek győzik meg leghathatósabban a liberális theologiai irány helyessége felől. Celder űr cikke eléggé világos, felesleges volna hozzá hosszú magyarázójegyzetet Írnunk. Celder úr egész múltja, valamint közelebbi cikkének meleg vallásos hangja is eléggé tanúsítja, hogy ő lelke mélyéből érdeklődik Krisztusnak világboldogító vallása iránt, s szíve szent szerelmével szereti egyházát, szereti a protestántismust, ós bár lelkesül a szabad-31