Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1877 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1877-04-22 / 16. szám
ságért, de azért nem hazudva, hanem — mint soraihói látszik — valóban megbotránkozik a hitvallásrombolók vakmerőségén. Szóval ő oly valódi igazhivőnek tűnik fel, kinek igazhitűsógét a túlsó táborban sem fogják kétségbe vonni. És mégis im, mi az ő szeliden polemikus cikkének tartalma. Én — úgy mond — „tanulmányozván a bibliát, külömbséget tettem és teszek az ó szövetség azon helyei között, melyek mint zsidóhagyomány vétettek fel Mózes halála után az ő Írásai közé, s melyhez tartozik a Bálám szamarának szólása is; külömbséget az uj szövetség azon helyei között is, mint a gargazénusok őrültjei, kik ördöngösöknek állítatván, s hivén magukét, vad tekintettel rohantak a disznók felé, s azokat a Tiberiás tavába riasztották." Másrészt azonban hiszi és vallja Celder úr, „hogy Isten a zsidó népet rendkívüli tehát csodás uton is igyekezett tökéletesebb erkölcsi állapotra vezérelni, . . . hogy az isteni mindenhatóságnak az ó szövetségben jelentkezett egyes csodái, az újban a Fiú által ismétlődnek még egyszer; . . . hogy Istennek mindenek lehetségesek voltak és lesznek, csoda ós nem csoda egyaránt. * Minthogy pedig Kozma úrnak ezektől eltérő nézetei vannak a csodákról, azért C. úr ezen szives tanácsot intézi hozzá: mondj le a papi s esperesi hivatalodról, én legalább „a te helyedben ós a gondolkodásoddal, ha ellentétbe jönnék a kormányzásomban levő egyházak vallástételével ós saját gyülekezetem tanával, a visszalépést mint esperesi, úgy lelkészi hivatalomtól is lelkem meggyőződése iránti kötelességemnek ismerném." Ha pedig K. úr ezen jó tanácsot nem lesz hajlandó befogadni, akkor Celder úr szerint „a többi espereseknek kötelességük visszalépni." Ez a veleje a sima gyenge hangon irt, de kemény dolgokat tartalmazó baráti levélnek. Most azomban bátrak vagyunk C. úrtól kérdezni, hogy hát önnön helyében ós gondolkodásával nincs ellentótben egyháza vallástótelével ? ós lelke meggyőződése és szabadsága iránti tekintetből nem véli kötelességének a lelkészi hivatalról való lemondást? Mi úgy tudjuk, hogy a f.-bányai egyház és egyházmegye hitvallása még most is a második, az 1567-ben aláirt helvét hitvallás, ennek pedig legelső sorai így hangzanak : „Hiszszük ós valljuk, hogy a sz. prófétáknak ós apostoloknak az ó és új testamentomi kanonikus könyvekben befoglalt Írások az Istennek valóságos ós tulajdon beszéde... Melyre nézve világosan megparancsolta Isten, hogy semmi ahhoz ne tótessék, el se vétessék abból ... A teljes irás Istentől ihletett . . . Kárhoztatjuk azért Artemonnak, a manicheusoknak . . . eretnekségeket, kik tagadták a szent Írásnak a sz. lélektől való származását, vagy annak könyvei közül némelyeket be nem vettek, vagy megtoldottanak ós vesztegettenek. * A 7-dik cikke pedig a hitvallásnak így végződik: „kárhoztatjuk mindazoknak vélekedéseiket, valakik a teremtésről, az angyalokról, az ördögökről külömbözőket értenek azoktól, a melyek minékünk előnkbe adattak a szent Írások által." Ha már ezen hitvallás érvényben van Felső-Bányán, mi jogon meri Celder úr az ó testamentom némely helyeit „zsidó hagyományul" tekinteni? az isteni ihletés hatása alatt írt Bálám-történet hitelessége felett kétkedni? hogy meri kétségbevonni az aj testamentomban három helyütt is említett ördöngösök létezését ós Jézusnak ezek gyógyításában tanúsított isteni csoda erejét ? hogy állithatja, hogy azok közönséges őrültek voltak, s nem az Ur által kiűzött ördögök kergették a sertéseket a tóba, hanem az őrültek vad tekintete? Higyje meg Celder úr, hogy az ily eretnek beszédeken a helvét hitvallás készítői, annak aláírói és kivált a f.-bányai egyház egykori igazhitű püspöke Mélius sokkal inkább megbotránkoztak volna, mint a mai igazhivők a mint megbotránkoznak Kozma úr beszédein, és még csak ezelőtt száz évvel is letépték volna a bibliai csodák között való ilyetén válogatásért bár ki nyakából a papi palástot. De nem csak régente, letépnék azt ma is minden oly egyházban, a hol a helvét hitvallás valóban érvényben van. A hatvanas évek elején C o 1 e n s o angol püspök csupán annyit mondott egy akkor megjelent munkájában, hogy kótli miszerint Mózes irta volna egészen a neve alatt létező öt könyvet, tehát olyasfélét mondott, csak hogy kissé ennyhébb kifejezéssel élve, mint Celder úr, hogy t. i. csúztak be azokba „zsidó hagyományok" is ; és ezen állításáért több mint egy évig volt pör alatt, ós a mi helvét hitvallásunkkal közel rokonságú hitvallást követő angol magas egyház főtörvóuyszóke csupán azórt nem csapta s nem csaphatta ki (mert az akarat meg volt) Colensot püspöki hivatalából, mivel ez nem az anyaországban volt püspök, hanem a kaplandi gyarmatállamban.