Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1877 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1877-04-15 / 15. szám

nemzeti egyenjogúság tárgyában, a 15-ik §-ban ugyan is ezt rendeli: „A felsőbb egyházi testületek ós hatóságok önmagok állapítják meg a tanácskozás, a jegyzőkönyv, az ügyvitel ós egyházközségeikkel való érintkezés nyelvét." Dacára e szabadságnak, melyet e törvény a nyelvet illetőleg az egyházi testületekre átruház, mai közigazgatásunk alig veszi tekintetbe a nem magyar ajkú híveket, csak is magyar nyelven adváu ki hivatalos iratait. Ezen intézkedés helyén van ott, hol a hivek e nyelvét értik, de nem ott, hol a községek nagy része német vagy szláv. A legérdekesebb közlemény holt betű, melyet a pókháló ós por nem sokára a feledés hálójába burkol, ha oly nyelven van szerkesztve, melyet a nép nem ért, ós a mely a hívekkel nem közölhető. Az által, hogy a hivatalos ügyvitelnél a legújabb időben tekintetet nem vesznek a községek anyanyelvére, az illető lelkészek a legnagyobb zavarba hozatnak. Leküldetnek p. o. az egyházi ünnepélyek alkalmával tartott remek beszédek, melyeket óhajtottunk volna, hogy minden egyháztag megvegyen, vagy legalább hogy elolvassa, de miután csak is magyar nyelven jelentek meg, sem az elébbi, sem az utóbbi cél nem volt elérhető más anyanyelvű egyházközségekben. Vagy, hogy más példát hozzak fel, „a tiszai kerület rendszere" 62-ik §-a megkívánja a lelkésztől: „hogy az egyházkerületi határozatokat hitelesen leírja, ós közölje a helybeli gyűléssel" ; igen de hogy lehet ily kívánságnak megfelelni a nem magyar ajkú községekben, midőn a kerületi határozatok és jegyzőkönyvek csak egy, az az magyar nyelven adatnak ki ? Több nyelvű községeink viszonyainak ily tekintetbe nem vétele, a hívekre is kellemetlen befolyással van. Az egyházkerület ós az egyetemes gyűlés határozatai és rendelvényei csak magyar nyelven küldetvén meg, számos néinet ós tót, különben presbyter és egyháztag, s közöttük a műveltebbek is, sohasem képesek saját szemökkel meggyőződhetni arról, hogy egyházuk ügyeit illetőleg mik történnek, hogy a gyűléseken mit terveznek vagy határoznak a felsőbb egyházi hatóságok. Az ignoti nulla cupiclo elve szerint, az ilyen tájékozatlanság és tudatlanság az érdeket nem fogja ébreszteni és ápolni, hanem azt az idővel bizonyosan megsemmisiteni. Némely intézkedések egészen kivihetetlenek azért, mert tekintetbe nem veszik a községek anyanyelvét. Igy p. Q. minden egyházközségtől megkívántatik, hogy fiók gyámintézetet alakítson, a gyámintézeti gyűjtő ivek, szamadási minták és más közlemények pedig csak magyar nyelven küldetnek meg, miáltal a tiszta német és tót községekben e magában üdvös intézmény lehetetlenné válik, mert nem találtatik senki ki a magyar nyomtatványokat használni képes volna. *) A községek, az esperességek, kerületek ós számos jótékony intézmények irányában nagy anyagi áldozatokat hoznak, melyek gyakran oly nagyok, mint lelkészök kész fizetése. Ily terhek ós kötelesség alatt méltán a jogot is megkívánják, hogy a hivatalos ügyvitelben anyanyelvük is a mennyire lehet tekintetbe vétessék, mert csak ez úton tájékozhatják magukat egyházuk állása felöl és lehetnek élő, érdeklő ós áldozatkész tagjai egy protestáns testületnek, melynek minden ereje az egyesek felvilágosodottságában és jó akaratában, nem pedig oly felsőbb határozatokban gyökerezik, melyeket a nép zöme az ilyen nyelv miatt nem ért. Egyes kerületek ily jogos eljárásnak helyt kezdenek adni. Ugyan is a bányakerület a mult évben határozatilag kimondta, „hogy a bányakerületi utasítások kivonatosan német ós tót nyelven is kiadassanak." Kívánatos hogy a többi kerületek is kiadványaikban a hívek nyelvkiilönfóleségére tekintettel legyenek. Az anyanyelv az istentiszteletben és közigazgatásban segítette a protesta-itismus megalapítását ós elterjedését, ez marad jövőben is vallásunk és egyházunk tovább fejlesztésének és érdekei előmozdításának egyik leghatalmasabb eszköze. **) WEBER SAMU. *) „Utólagosan a fentebbi cikk beküldése után szétküldetett a magyarhoni egyet. ev. gyámintézet 187"/6

évi jelentése német és tót nyelven is, mit az igazság érdekében elismeréssel pótolnom kell, fentartván azonban a többi állításaimat(

<

. Weber Samu. **) Jelenleg kétségkivül úgy áll a dolog, hogy méltányos eljárásnak tűnik fel, ha a hivatalos kiadványoknál a kiilömbözó' ajkú gyülekezetekre is figyelem fordíttatik. Igen de ez még sok munkával és költséggel jár, azért óhajtanok, hogy ezen bajt akként igyekeznének az illető' egyházközségek gyökeresen megorvosolni, legalább a jövó'ben, hogy iskoláikban az anyanyelv tanitása mellett kiváló gondot fordítanának a hazai nyelvre is. Mi számos községet ismerünk, melyekben a magyar lakosok a közöttük vagy körülöttük lakó német, tót, szerb, oláh népekkel való érintkezés érdekébó'I megtanulta ezek nyelvét; nem lehetne-é ujabban a dolgot megfordítani, és lassanként oda jutni, hogy minden magyar hazai községben, legalább az értelmesebbjei a gyülekezeteknek értenék a hazai nyelvet. F. J.