Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1877 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1877-04-15 / 15. szám

A bibliai csodákról. Második nyilt levél Kozma József f.-szabolcsi espereshez. Kedves barátom! Miután a bibliai csodákról irt második cikked is megjelent, ne vedd rosz néven, ha azt nem hagyhatom válasz nélkül. Nem azért, mintha a levegő hasgatásában kedvem telnék ; de mert ugy kell, nekünk tisztünket betöltenünk, hogy egymást meghallgassuk; s minden indulat nélkül kiki a maga módja szerint, egyesülvén hitünk fejedelmében a Jézus Krisztusban: építsük az Istennek országát. Hanem mielőtt cikkedre szólnék, Ballagi urnák első levelemre tett szerkesztői megjegyzéseire kell hogy válaszoljak. Igen téved B. úr, midőn az ó és uj szövetség azon tényeit, melyek egész átalánosságban csoda név alá sorozvák, egyformán a keresztyén hitre tartozóknak állitja, vagy azt hiszi, hogy én állitom ; s kivonja a következtetést, hogy például, mivel a Bálám szamarának emberi hangon szólása, s az ördögöknek, Krisztus által a gargazénusok disznaiba üzése meg nem történhettek, holott ezek mint csodák vannak följegyezve a Bibliában, tehát semmi csoda, mely a Bibliában van, meg nem állhat ; s a ki, a Bibliában lévő megfoghatatlan dolgoknak történeti bizonyosságot tulajdonit, az betűimádó, nem bir fölemelkedni az istenség helyesen felfogott eszmejéig; s mint te mondod, az ilyenek megtagadják a Krisztusnak lelkét, megcsúfolják a tudományt a csodákban, elhomályosítják a lélek szép egét a keresztyén positivumok sötétségében, stb. Megállok e kárhoztató szavak előtt; s keresztyén hitemre, eszemre, istenemre és lelkemre támaszkodván: szólok ezen elitélő vádakra. Gyermekségemtől, a szabadság és egyedüliség nehéz utain jártam, töretlen mezőkön vérzettem, a szabadságért a nyomort elvállaltam, betűhöz soha nem ragaszkodtam, a lélek erejét és lángfolyamát éhezte és szomjúhozta lelkem, a keresztyén vallásban születtem, növelkedtem, s az élet megrendítő és csaknem végkép elborító hullámai között annak szellemét lelkembe, egyes részeit emlékezetembe kitörölhetlenül bevésni törekedtem s folyton törekszem. Mind ezzel azonban nem dicsekszem, mert mig ez lelkemnek égi nyugalmat adott, a szenvedésekben fölemelt, mint az evangyéliom erőtelen hirdetőjének, volt idő hogy apostolának, a bibliát az evangyeliomot tanulmányozni kötelességem volt. Tehát tanulmányozván a Bibliát, klilömbséget tettem és teszek az ó szövetség azon helyei közt, mellek mint zsidó hagyomány vétettek fel Mózes halála után az ő irásai közé, s melyhez tartozik a Bálám szamarának szólása ; klilömbséget az uj szövetség azon helyei közt is, mint a gargazénusok őrültjei, kik ördöngösöknek állíttatván s hivén magokat, vad tekintettel rohantak a disznók felé, s azokat a Tiberiás tengerébe vagy tavába riasztották. Több példát nem emlitek, de kénytelen vagyok megzavarni azon örömödet, hogy hiszen ekként én is veletek egy nézeten vagyok. Fájdalom hogy nem lehetek; s a legnagyobb bajnak azt tartom, hogy ti nézetek után mentek, s a hit dicső alapját, nem mondom hűtlenül, de mindenesetre az emberi tudás túlbizakodásával elhagyjátok. Es ez mig sajátlag a ti dolgotok, mindnyájunkat mélyen érdekel azért, mert ez elébb utóbb szakadásra vezet. Az én meggyőződésem, hogy még egyszer elmondjam, az ó szövetségre vonatkozólag az, hogy Isten, az őt még teljesen felfogni nem biró zsidó népet, rendkívüli, tehát csodás uton is igyekezett tisztább tökéletesebb erkölcsi állapotra vezérelni. Isten ezen vezérlésének egyes tényeiből, csodáiból, mint mult levelemben is emlitém, igyekszem kivonni a benne lévő erkölcsi tanulságot; s mind a gyermeket, mind a már felnőtt embert és keresztyént, ez által is istennek buzgóbb és hálásabb imádására lelkesítem. Ezt mint keresztyénnek tennem, s az ó testamentomot, az egyes helyek örök szépségein kívül kellően azért is kell méltányolnom s isteni hitelességűnek tekintenem, mert az uj szövetség az ó szövetségen alapszik ; az ó szövetségi vallásos szellem, felfogás, az újban már szinte mint életelv tisztább, bensőbb és magasabb lesz. A hit és sejtelem ködfátyolképei itt már kivehető alakokká válnak; a tűzben és viharban, felhő és mennydörgésben járó Isten, itt a szeretetben jelen meg, Krisztus személyében tudományában ; az isteni mindenhatóságnak az ó szövetségben jelentkezett egyes csodái, az újban többé már nem az Atya, hanem a Fiu által ismétlődnek még egyszer, hogy aztán nem sokára, az evangyéliomi igazságok fénye által megszentelt lelkek már nem csoda és látás által higyjenek; s bár tiszteljék a múltnak még ugy látszó gyarlóságait is az abból kinőtt, a portól az ég dicsőségéig magasult szellemért; de hitök dicső tekintetével a jövendőre nézzenek, Krisztus országa felé vágyjanak, lelkök legdrágább jutalma-, az örök életért lelkesüljenek. Ballagi úr azon mondására, mely a bibliai csodákat a székely mondákkal hasonlítja össze : semmit sem szólok, mert hiszem, hogy azt ő maga sem veszi komolyan. Inkább örvendek annak, amit levelemre irt megjegyzése végén mond „a Biblia, mint a zsidó nemzet életében nyilatkozott isteni gondviselés hű tükre, mindenestől hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, a fenyítékre mely igazságban vagyon." Ez már keresztyén theologushoz illő beszéd, s ezen hittel kellene neki mint a tudomány férfiának vizsgálni a bibliai csodákat, kimutatván, mi valóban csoda, mi pedig nem. S a helyett, hogy a Bálám szamarának s a gargazénusok ördögének festése alatt, a bibliai, különösen az evangyéliomi csodákat, átalán az isteni mindenhatóságnak, az ész által fel nem fogható, rendkívüli módon nyilatkoztatását is elvetné, s igy a Biblia isteni tekintélyét rombolni láttatnék : tisztán kellene hinnie és szólnia. Mert hiszen a vallásos dolgok- és eszmékről a csodákról és nem csodákról, kisebb nagyobb részben mindig eltérő meggyőződéseink lesznek, és ez nem baj; de midőn a hit sem külső sem belső tapasztalás tárgya nem 29*