Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1877 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1877-01-14 / 2. szám

megközelíttetik az alternatio által eléretni 'óhajtott cél; valamint óhajtja, hogy az illető hatóság által szabá­lyoz tassék kötelezőleg a lelkészi állomások betöltésé­nek módja. Ezen előterjesztés után a főegy háztanács elnöke R ü s z 1 i n g szólalt fel. Mindegyik egyetemes zsinat kénytelen volt — úgymond — ezen kérdéssel foglal­kozni, hova tovább növekedvén a lelkészek elégület­len sége ; ennek dacára a hatóság semmi javaslatot nem terjesztett elő, minthogy felettébb nehéz a fen­íorgó bajon segíteni. Mindenik szóba hozott javaslat vagy meg nem engedhetőnek, vagy eredménytelennek mutatkozott; de meg szükséges is, hogy az egy kissé hosszabb idő után előálló eredmény bevárassék. Az uj dijazásimód némileg segíteni fog a bajon, a meny­nyiben ez által lehetővé válik, hogy idősebb és érde­mesebb lelkészek is korábbi állomásaikat elhagyhassák és kisebbel cserélhessék fel a nélkül, hogy jövedel­mükben csorbulnának, nem lévén az államtól nyújtott díj egyes paróchiákhoz köttetve. A lelkésíválasztási visszaélések nem oly nagyok, hogy ezek miatt azon jogot meg kellene semmisitni. Az alternatio visszalé­pés volna; de meg az elv nélküli intézkedés lenne s félrendszabály, mely senkit sem elégítene ki. Ezen nézetek ellenében S c h m i d tábori fölei­kész szállt síkra, mondván: A változtatás mindenesetre nehéz; de azért ezen fonák helyzet, melyet a jelenleg érvényben levő választásijog idézett elő, sokkal hat­hatósabban sürgeti a segítséget, mint az előttem szólók gondolják. Sok lelkészre nézve óhajtandó volna a más helyre való távozás; igen de az a fennálló gyakorlat mellett legtöbbször kivihetetlen. Egyedül nyugdíjazás által lehetne segitni. Sok lelkészlak keserűséggel van tele, s nem lehet tagadnunk, hogy ennek hatását a gyülekezet is megérzi; és mégis ez, bármenuyire szükségesnek látja is, nem távolithatja el lelkészét. Ez szerencsétlenség a lelkészre, de a gyülekezetre nézve is. Továbbá a lelkészek kellemetlen helyzetéből 1 egyenesen következik a theologiát tanulmányozók szá­mának apadása. Nem régiben mondta egyik theologiai tanár, hogy 25 év múlva az utolsó theologiai can­didátust eltemetjük. Ma holnap oda jutunk, hogy a 1 papoknak csak kisebb része fog a tanult osztályhoz tartozni, a legtöbbed csupa iparűzési hajlamból szen­telendik magukat az egyház tanítói hivatalára, és az egyház állása a nép között mássá lesz. Hogy a lel- 1 készválasztás nem az egyedüli ok a papi pályára készülők kevesbedésének, ezt mi is elismerjük, de ; mindenesetre egyike a legfontosabb okoknak. Nagyon sok lelkész-lak van, melyben a fiúk a papválasztás | miatt nem tanulnak, mások pedig tanulmányaikat fél­ben hagyták. Mi nagyon fájlaljuk azon tényt, hogy az egyházi kormány semmiféle állomások felett nem rendelkezhetik, s így az előforduló viszszásságokat ki nem egyenlítheti. Felhozzák, hogy az alternatio elv nélküli; igaz, de épen ily elvtelen a mostani válasz­tásimód is, melynél a gyülekezetek s az egyháziha­tóság működnek közre. Csak ezen közreműködést kel­lene másként megosztani. Mi nem várjuk azt, hogy javaslatunk a többség helyeslésével találkozand, de reményijük, hogy ezen tanácskozás által is sok lelkész­társunk komor hangulata némileg szelídülni fog. Ugyan ily szellemben beszélt Eberlin egyház­tanácsi tag is, kijelentvén, hogy ő a választásnak nem barátja, s hogy 1861-ben jobban figyelembe kellett volna venni a nép életének reális oldalát. A választás helyessége iránt elenyészett a bizalom, a mint azt a liberális sajtó is kimondotta; a lelkészeknek kilenc­tizedrésze ellene van, s a hozzá kötött vérmes remé­nyek épen nem teljesültek be. A falusi gyülekezetek voltakép nem is sovárogtak ezen jog után. A püspö­kök jogai közé tartozott eleitől fogva a parokhiák betöltése. A hivatal teszi a gyülekezetet, és nem meg­fordítva. Ismétli azon hat érvet, melyet ő a választás ellen már 1861-ben felhozott, jelesen a lelkésznek nem előlegesen, hanem lelkipásztori hű munkásság által kell a gyülekezet bizalmát megnyerni; a válasz­tás lealacsonítja a hivatalt; megrontja a lelkészek jellemét; lehetlenné teszi sok lelkészre nézve az óhaj­tott helyváltoztatást; megváltoztatta az egyházi java­dalmazás rendszerét, és elősegítette a nepotismust Mely korábbi érveihez most még három ujat csatol, mondván hogy a választás tisztátalan szálakon függ, tisztátalan indokok közreműködését teszi lehetővé, az egyházközség életében pártokat sőt néha házassági speculátiokat is támaszt. Figyelmezteti továbbá a zsi­natot arra is, hogy azon küldöttségek, a melyek kiküldetnek, hogy a választás alá jövő lelkészeket, mint az iskolás gyermekeket, meghallgassák, nem competensek egy lelkész megítélésére, mely Ítéletek hozatalának a színhelyei nem ritkán a korcsmaszobák Ezen fonákságokat rendesen el szokták hallgatni. Csu­pán az egyházi beszéd után nem lehet a lelkészt megítélni. A lelkészválasztás a középszerűségek szá­mára szolgáló intézmény; mely lehetlenné teszi, hogy a főegyháztanács a kiválóbb tehetségeket előmozdít-3*

Next

/
Thumbnails
Contents