Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1877 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1877-01-14 / 2. szám
hassa, a simonia előtt ismét ajtó nyittatott, s azért mulaszthatlanul szükséges ezen segíteni. Valamint a tanárokat a főiskolai tanács nevezi ki, ép így a lelkészeknek is egy fensőbb hatóság által kell kineveztetni. Közöljék a gyülekezettel az illető állomást elnyerni óhajtók névjegyzékét, s ha valamelyik ellen a gyülekezetnek alapos okai vannak, ezen okok igenis vétessenek figyelembe, de a hivatal kinevezés utján töltessék be. Majd Doll udvari főlelkész emelt szót. Fájdalmasan esik — mondá — szavazatomat oda adni. a hová elhatároztam adni. A mostani választási mód ártott mind a lelkészeknek mind az egyházaknak; de azért az előtte felemiitett vádak mindegyikét nem Írhatja alá. Ö hozhatna fel azokkal szemben jó példákat is; az emiitett szemrehányások reá illenek mindennemű választásra; ő nem hiszi, hogy a választás által a papi jellem megrontatnék s megrontható volna; a vető negatívum iránti javaslat már 1861-ben is felemlítetett, de célhoz nem vezetőnek tűnt fel; a választást eltörölni már nem lehet, össze van az nőve az alkotmány nyal s a nép életével. Azt azonban ő is kénytelen megengedni, hogy a hivatalnokok kizárólag választás utján való betöltése sok fonákságot eredményez, és épen ebben van a baj fő forrása, hogy lehetlennó vált a hivatalt máskép, ha csak nem választás által betölteni. Egész Németországon csupán a mi tartománjaink az, a hol csupán választás utján juthat a lelkész hivatalba, s tagadhatlan, hogy ez a fiatal emberekre nézve nagyon lehangoló. S a fő veszedelmet épen abban látja, hogy igy a fiatalokban a hivatásuk iránti kedv lehűl, ez pedig viszont az egyházra s a gyülekezetekre nézve is káros hatású. Nem tud azomban az alternatioval sem megbarátkozni, ellenmondást eredményezne a hivatalok betöltésénél. Ö az által vél kisegítő eszközt találhatni, ha a gyülekezeteknek a jog gyakorlásáról való lemondás megengedtetik, és nem kényszerítetik a gyülekezet, hogy a választást egész a szavazólapok benyújtásáig önmaga hajtsa végre, hanem hogy, ha akarja, ezen jogot átruházhassa az egyházi hatóságra. Egyébiránt a közelebbi 5 év döntő hatással leend a lelkészválasztásra nézve, azért ezen időköz tapasztalatai előbb bevárandók. Fájó szívvel bár, de a módosítás ellen, vagyis a napirendre térés mellett szavaz. Lamey állami tanácsnok szerint a választás ellen felhozott panaszok nem igazoltak; a szervezeti változtatások mindenütt idéznek elő panaszokat. A házassági spekulatiok előtt korábban, míg a kinevezés volt szokásban, még szabadabb tér állott nyitva; az előtt sem nyerte el mindenki az óhajtott állomást, igen sokszor döntő befolyással volt a protectio. S ő általában — úgy mond — nem érti ezen panaszokat, hiszen minden papi állomás be van töltve, tehát csak az lehet a baj, hogy nincs mindenki az ő^ méltán megillető helyen. Öt év múlva épen úgy állandanak a dolgok, mint ma. Óhajtandó volna kétségkívül némely lelkészeknek máshova áthelyezése; de ez hajdanában is, mikor ő a ministeri székben ült, épen igy volt. Igen gyakran megesett, hogy nem tudott a bajon segíteni, nem lehetett a Mkészt egy némelyik gyülekezet nyakáról eltenni, nem találtatván hely, hol alkalmazható lett volna. A baj legfőbb forrása a lelkészeknek állásukkal való elégedetlenségében keresendő. A választást az elősorolt hiányokért nem lehet okolni annyival inkább sem, mert hiszen a főegyháztanács gyakorolja a kijelölési jogot, s a gyülekezet csak a kijelöltek közül választhat. A választásnak távolról sincs oly nagy hatása a theohgusok számának apadására, mint állitatott, A díjazás sem volt sokkal jobb az előtt, mint most, és mégis tódultak a papi pályára, minthogy azt hitték az emberek, hogy egyedül az boldog, a ki hivatalt kaphat. Rég megváltoztak azonban ezek az idők. Nagyobb ok az, hogy a tanpálya elvégzése most sokkal nehezebb ; ez visszariaszt sok fiatalt. Mi azonban most egészen más díjazási reudszert állapítottunk meg, most még csak a helyváltoztatás lehetőségére nézve kell módot találnunk, ós ezzol egészen uj viszonyokat teremtettünk, most már mindenki jelentkezhetik bármelyik állomásért, s a kisebb egyházba való megválasztatása miatt nem szenved díjazásában rövidséget, ós ez igen sokat fog a do'gou változtatni. W öt 11 in esperes sürgeti, hogy találtassák valami eszköz a baj orvoslására; ha a gyülekezetek nem akarják megengedni, hogy a választási jog tőlük visszavétessék, az az anarchia jele. 1861-ben a zsinaton jelen volt lelkészek kétharmada a választás mellett szavazott, reménylvén, hogy ez által az egyház javát munkálandják. Ma azonban már az ellenkezőt tapasztaljuk; azért ő az alternatiora szavaz. Ez után Dr. S c h e n k e 1 vette fel a víkesztyüt. Rémképeket varázsoltak szeneink elé — mondá ő. — A theologusok kevesbedése semmi összeköttetésben sincs a szabad választással. Nem ez ellen, ha-