Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1877 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1877-01-14 / 2. szám

A kérdés tisztázva, véglegesen megoldva voltakép még egyik kerületben sincs; mert hiszen ha hoztak is egyik vagy másik kerületben a mult években ujabb szabályt, azt már az idén módosították, s esztendőre ismét indítványozzák módositatni. Hányattatunk az ellentétes elvek között. Ma megragadja lelkünket a szabadság gondolata, s küzdünk a korlátlan uralom, a pasáskodás a nepotismus ellen ; holnap pedig megundorodunk a szabadság cége alatt elkövetett visszaélésektől, és sietünk létesíteni a szabadság ellensúlyozóját. Yigasztalásunkra legyen mondva, ezen calamitásban nem csupán mi magyarhoni protestánsok vagyunk; a többek közt Németország némely tartományaiban is érzik az ósdi és modern elvek között folyó küzdelmek súlyát, s ott is épen ily ingadozással, majd jobbra majd balra való kapkodással találkozunk, mint nálunk. Érdekes eszmecserék folytak s érdekes pro et contraérvek hozattak fel e tekintetben a badeni reform, egyház közelebb tartott egyetemes zsinatán, melyeket a főbb vonásokban "óhajtunk itt megismertetni. Megemlítvén tájékoztatásul, hogy valamint legtöbbmás tartományában Németországnak, úgy Badenben is a lelkészi és tanári állomások még ez előtt nem sok idővel is a fejedelem, illetőleg felülről kinevezett egyházi hatóságok által töltettek be, teljes mellőzésével az egyes gyülekezeteknek s a nép akaratának. Az ujabb időkben azonban Baden is kénytelen levén hódolni az uj idők követelményének, a gyülekezetek felruháztattak a lelkészválasztási joggal. Azonban bár e jog távolról sem oly korlátlan ott, mint nálunk, mérsékelve levén az ott némileg a fensőbb hatóság számára fentartott kijelölési jog által; még is jelentékeny párt alakult közelebb, mely a nép kezéből a lelkészválasztási jogot ismét kicsavarni akarná, s mely törekvéseinek valósítását már ezen zsinaton inegkisérlette, s ily érdemben az egyházkerületi zsinatok részéről külöinbféle javaslatok terjesztettek fel, és ezek alapján az egyetemes zsinaton érdekes eszmecsere fejlődött ki. Elsőbben is a kiküldött bizottság előadója Fiad igazgató előterjesztette a beérkezett javaslatok tartalmát, és azután a következőkben adta elő részben saját, részben a bizottság nézeteit: A lelkészválasztás — úgy mond — egy alkotmányszeru intézmény, melyet csak kényszerítő okoknál fogva lehet megváltoztatni. Ha ismét a kinevezési rendszert léptetnők életbe, ez által letérnénk alkotmányunk alapjáról, s nagy botránkozást okoznánk a gyülekezeteknél. Másfelől azonban azt sem ajánlhatjuk, hogy a kijelölendők névsorába minden azon hivatalt elnyerni óhajtó lelkész neve felvétessék; annyival is inkább nem, mert épen a közelebbi zsinaton tétetett intézkedés a gyülekezetek jogkörének tágítására, háromról hatra emeltetvén a kijelöltek száma. Azon javaslatot illetőleg, hogy a lelkészhivatal betöltésének joga felváltva gyakoroltassák, jelesen, hogy az egyszer szabad választás utján, a következő alkalommal pedig főhercegi kinevezés által töltessék be, két pártra oszlott a bizottság, három tag ezen javaslat mellett, hat pedig ellene szavazott. Az alternatio mellett felhozatott, hogy az által a hivatalok egy része felett az egyházi kormány intézkedvén, lehetővé válnék a szabad választás folytán előállt fonákságoknak megszüntetése, lehetővé válnék a méltatlanul mellőzött lelkészeknek kedvezőbb állomásokra való előmozdítása, viszont oly lelkészeknek más egyházakba való áthelyezése, kikre nézve az egészségi vagy a lelkipásztori működés kedvező eredménynyel való folytathatása szempontjából óhajtandó volna. Ezen érvek súlyát a bizottság elismerte, de- még sem tekinthette azokat annyira fontosaknak, hogy ezekre való tekintetből ama fentebbi javaslatot elfogadja. A bizottság többsége úgy látja, hogy a lelkészválasztási jognak rosz oldalait kelletinél erősebb színekkel rajzolják a lelkészek, ós annak a a rovására számítanak fel sok olyasmit is, a mikért azt vádolni épen nem lehet. A theologiai pályától való idegenkedés inkább a mai kor viszonyaira, mint a szabad választásra viendő vissza. Annyi igaz, hogy nagyon sok lelkész lelke mélyéből idegenkedik a szabad választástól, a mi egy részben megfejthető onnan, mert ez még szokatlan előttük, de meg mert a világi hivatalok mind a kormány által töltetnek be. Az uj lelkész-díjazási rendszer kedvezőbb hatást szülend, a mennyiben ez által a lelkészek anyagilag függetlenebbekké tétetnek, s az állomásokban jobban válogathatnak. Miért-is a bizottság nem javasolja a változtatást ; hanem azt igenis ajánlja, hogy gondoskodjunk oly eszközökről és módokról, melyek által a fennforgó visszaélések megszüntetését reménylhetni. így p. o. óhajtja, hogy a gyülekezetek jogosítassanak fel arra, miszerint ha az egyházi közgyűlés többségének úgy fog tetszeni, álljanak el a választástól, ós a megüresedő egyházi hivatal betöltésének jogát ruházhassák az egyházi főhatóságra. Ez által nem vétetik el s nem csorbítatik a gyülekezetek joga, és mégis némileg