Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1877 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1877-03-18 / 11. szám

eső terhek sokszorosan meghaladják azon összeget, a : melylyel a debr. polgár az egyházának adózik, pedig az egész falu nem ér fel egy debreceni házzal. Van példa, hogy egy egyháztag, kinek államadója a 10 frtot nem haladja meg, két köböl búzát fizet a papnak azért, hogy annak száz forint fizetése legyen. Valóban örülnünk kellene, ha a vegyes ajkú községekben, melyek itt számosak, mindenütt felekezet nélküli községi vagy állami iskolák állittatnának fel, mert igy csak a felekezetiség e.mék áldozatul a nemzetiségnek. Félek, de nem leszek általa meglepetve, ha azt fogom hallani, hogy ez vagy amaz egyház egészen át tért ez vagy amaz egyedül üdvezitő hitre, a melynek annyi haszna már ezen a világon is van, hogy nem kell az egyház belhivatalnokait olyan nagy áldozatok árán tartani, s nem kell az egyházi épületek fenntartására annyi napot dolgozni. Ilyen argumentumokra pedig mai viszonyaink között könnyen elhisszük még a pápa csalhatatlanságát is. Meg kell e helyen még jegyeznem, hogy a máramaros-ugocsai egyházmegye főiskolai épitkezésekre ajánlott 475 frtot, és fizetett eddig 775 frtot, cselekedjenek igy a többi egyházmegyék is, s akkor nem lesz szükség az államsegély V3

-ára, s abból jut más elemi iskolák nagyobb dotatiójára is. Az egyházkerület ügyeinek főintéző!, bizonyára főjegyző úr is, jól ismerik a viszonyokat, és mégis tényezők a sérelmes határozat létrehozásánál. „Hinc illae lacrimae", azért nincs felszólalásunkban a főjegyző úr által követelt komolyság és higgadtság; a keserűségnek is meg van a maga satyrája, s a vesztes félnek privilégiumai vannak. De hagyjuk ezt, felszólamlásom tulaj -donképeni célja most már nem az állam-segély, mint inkább azon megrovás, melyben részesült az egyházkerület részéről az egyház-megye, a püspöktől az esperes, s minthogy omne trinum perfectum, főjegyző úrtól én denuntiationak nevezi nyilt lovagias fellépésemet, melylyel a közönség figyelmét kívántam felhívni egy nagy hatalom oly tényére, mely szerintem igazságtalan, jogtalan és uem korszerű. De nem személyeskedem. Főjegyző úr kétségtelenül ügyes replicája nem világosit fel arról, jogosult volt-e az egyházkerület, hangjáért és modoráért megróvni az egyházmegyét, és nem bizonyítja be, hogy az elnökségnek az egyházmegyei elnökséghez, a jövőbeni magatartása iránt adott utasítása alkotmányos cselekedet, mert szép phrasisokban való hivatkozás a fényes múltra nem bizonyíték az egyházkerületnek fegyelmi hatósága iránt. Igy kénytelen vagyok megmaradni állitásom mellett, hogy az egyh.-ker. cselekménye a hatalommal való túlterjeszkedés, s az espereshez intézett utasítás hierarchicus tendentiával bír. Az iránt sem vagyok megnyugtatva, hogy kérelmünk felolvasva nem volt, mert azon feltevés hogy az ösmert volt, az ellenkezőt sem zárja ki, s nem fogadható védelmül el a tárgyhalmaz sem, habár aprólékos ügyekben, például díj leveleknél el fogadható is ; fitymálása biz ez az egyházmegyének. Egyébbiránt a roszalt hangot és modort hasonlítsa főjegyző úr az egyh.-ker. azon felterjesztésének hangja-és modorához, melyben az egyh.-ker. Eötvös József cultus miniszternek az 1868 : XXXVIII törv. végrehajtása tárgyában 1869. december 27-én kelt ministeri leiratra válaszolt, engedelméből emlékeztetőül idézem pár tételét: „Nagyméltóságodnak ezen válasza nem csak modoránál és hangjánál fogva igen különös, a magyar protestáns egyháznak saját iskoláihoz való legbensőbb viszonyát s magoknak ezen iskoláknak törvényes szabadságát autonómiáját, s ezen autonomia ügyének történeti fejlődését annyira ignorálja, vagy is voltaképen oly kedvezőtlen indulatu azok iránt", aztán „reánk tekintve tehát semmi különös elszántságra vagy rendkívüli erélyességre nincs szüksége Nagyméltóságodnak", „váljon helyes, jogos és szükséges-é átlag a létező felekezeti iskolák tetemes részét szorongattatásnak és végpusztulásnak tenni ki* \ ha ^jegyző úr ezen általa fogalmazott felterjesztést elolvassa, maga is csodálkozni fog a bírálat külömbözőségén melyet az egyh.-ker. a saját felterjesztéseire és a hozzá intézettekre nézve alkalmazásba vett. E felterjesztés massivabb és sértőbb, több leckézést tartalmaz mint az egyh. ker. által rosszalt ugocsai felterjesztés, pedig ez a ministerhez és pedig Eötvös Józsefhez küldetett. Vagy az egyházkerületnek ez is egyik privilégiuma : hangoztatni az autonomiát felfelé, ha az fenyegetve sincs is, és megróvni alant, ha az jogosultsága érzetében erélyesen nyilatkozni merészel. Egyébbiránt a főjegyző úr nem helyez fontosságot abba, hogy az esperes jövő magatartása iránt utasitva lett, s a rosszalást, melyet az egyház-ker. kifejezett, nem tartja büntetésnek az egyh.-megyére nézve , valóban rosz deákjai lehetnek, ha azoknak az élénken hangsúlyozott meleg szeretet dacára sem használ a szép szó, mert ugy látszik főjegyző urat azok már a büntetés szigorúbb neméhez szoktatták ? de hát az egyház-megyét carcerbe tenni vagy kicsapni nem lehetne még akkor sem, ha az egyház-kerület fegyelmi hatóság s a protestantismus önkormányzatának egyedüli képviselete s mellette az egyh. megyei autonom jog valóban fictio volna is. Az 1860. pátens korbeli emlékezéseire szabadjon egy adomát mondanom. Valamelyik. orosz cár kíváncsi volt egyszer udvartartásának költségeire, s midőn azok számláit rnegtekinté, látta, hogy abban minden napra egy üveg rum szerepel, kíváncsisága még jobban felélénkült, hogy hol veszi ez magát s tovább fürkészett, mig végre rá talált, hogy két éves korában egyszer a foga fájt, s az orvos rendeletéből rumot használt reá, az óta a fogfájás el mult, sőt talán a fog is elhullt, de a rum a számadásban évről évre végig szerepel. Feledje el főjegyző úr az 1860-iki eljárást, akkor helyes volt, ma úgy nem alkotmányos, ma már a fogunk nem fáj s igy a rumos palackra szükség nincs.