Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1877 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1877-03-11 / 10. szám

zetének hívását és lelkészévé lett a „Sión hegyi" egyházközségnek. A gyülekezet tagjainak száma rövid idő alatt annyira megszaporodott, hogy a templom kicsinynyé lett azok befogadására; de kicsinynyé lett ezen templom a lelkésznek is; nagy volt <5 erre a helyre. A Sión kegyes hívei nem viselhették el leikükön, hogy az ő fiatal lelkészük „nyilvános communio" alkalmával kész volt az idvezitő emlékezetére szentelt kenyeret olyanok számára is megtörni, kik nem viselték magukon a baptisták „vízjelét". A nemes szívű , szeretetteljes keresztyén prédikátornak tágasabb működési kört kelle keresni, s csak hamar talált is ilyet. Az ő merőben eredeti, egészen uj és szokatlan kathedrai szónoklata által, a melyben került minden üres szónoklati műfogásokat, hanem a melyet ő egészen egyszerű, természetes, komoly, s hatásteljes hangon szokott tartani, annyira megérthetővé s szeretetté tette magát a nagy közönség előtt, hogy férfiak és nők, öregek és ifjak, gazdagok és szegények, magas műveltségüek és egészen iskolázatlanok ellenállhatlan vonzalmat éreztek magukban az ifjú lelkész iránt, s e köré csoportosultak. A „Sión" gyülekezetben viselt hivataláról lemondott, de az általa megnépesitett gyülekezetnek mintegy 2000 tagja felkérte, hogy vegye át a vezetését egy „szabad" egyháznak, melyben meggyőződésével és tannézleteivel összhangzólag legyen egyesítő feje oly keresztyéneknek, kik a teljesen soha nem tisztázható hitcikkek felett eredő tanviták egészségtelen légköréből kimenekülve, egyesülni akarnak oly célból, hogy együtt tartsák keresztyén isteni tiszteletüket, és a keresztyén munkásságot a szegények, elhagyatottak, gyámoltalanok és neveletlenek között együttesen gyakorolják. 0 e meghívást elfogadta; számára uj templomot építettek, a mely már 1846 nyarán felszenteltetett és megnyittatott. Ezen nagyobb s jobb Siónt ő „az Idvezitő egyháza" „the Church of the Saviour" névvel ruházta fel; és az ő első egyházi beszéde, melyet ebben tartott, ezen tétel felett „a kor igényei az egyház irányában," világosan kimondja, hogy mire törekszik ő és gyülekezete, nevezetesen, hogy az egyéni vélemények kölömbözősége mellett is legyünk egy gyek a keresztyén életben ós munkásságban. Ezen beszéde nyomtatásban is megjelent, s rendkívüli érdekeltséggel fogadtatott. A templom egész berendezése, az isteni tisztelet szervezése egészen liberális elvek szerint történt, és több Ízléssel, mint eddigelé a nonconfirmistáknál ez ^történni szokott. Külsőleg ugyan nem volt valami nagyszerű a templom, nehéz levén egy ily nagy gyári városban alkalmas templomhelyet szerezni; de belseje Ízletesen volt feldíszítve, a székek egyszerűek, jók, kényelmesek voltak, és — a mi eddig hallatlan volt — Dawson megengedte, hogy nagy ünnepek alkalmával virágokkal is felékesíthessék a templomát. E mellett egy jó orgonista vezetése s a lelkész főfelügyelete a'att kiképződött és behozatott elég jó templomi zene és éneklés. Nem sokkal az uj templom megnyitása után megnősült, összekelvén egy ottani tekintélyes kereskedő leányával. Boldogabb házasság mint az övé, kevés köttetett a földön. Neje, kit az ég ritka szép lelki tehetségekkel, élénk kedélylyel, csüggedést nem ismerő erélylyel és mélyen érző vallásos lelkülettel áldott meg, valóban felesegítsége volt neki, a minőre szüksége is vala egy ily férfiúnak, hogy kitűzött művét kedvvel és buzgósággal hajthassa végre. A ki az angol felekezetességnek Dawson fellépte előtti lényegét és benső életét ismeri, és tudja, hogy mindegyik kis vallási társulat mily híven őrködött az ő „szigorú theologiai iskolája" felett; hogy miként rakott önmagára bilincseket és a hagyományos határokon soha túl nem lépett: az tudni fogja, hogy egy oly emberre nézve, ki maga is ilyesféle körülmények között nőtt fel, mily munka volt minden korlátot letördelni, a múlttal teljesen szakítani, s magának szabadságot vívni ki, hogy azután egyebeket is az elviselhetlek 'szolgaságból kiszabadíthasson. Önként következett, hogy ő ezentúl került minden felekezetieskedést, hogy ő minden erejét a felekezeti külömbségek megszüntetésére, ós a sektáskodás kisszerűségének kimutatására fordította. Hova tovább hű és folyton éber előharcosává és védelmezőjévé lett ő a szabad gondolatnak (nem a hitetlenségnek, mert hiszen erősebb hite, valódibb vallásostudata kinek sem volt, mint neki), hanem igenis a szabad gondolatnak, mely által megvédelmeztetik minden ember számára az a jog, hogy a hit tárgyait illetőleg szabadon vizsgálódjék, s hogy annak, mit ő igazságnak ismert fel, védelmére kelhessen. Dawson valódi puritán volt, és az által, hogy ő a puritánismus merevségét s korlátoltságát megtámadta, és egész erejével az egyeseknek szabadsága mellett harcolt, bebizonyitá, hogy valóban az volt. Ő egy uj térre, s eddigelé járatlan ösvényre lépett, de határozott bátorsággal, s véleményét oly