Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1877 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1877-03-04 / 9. szám

mult évig Jénában. E felolvasások rendbe szedett kinyo- i matása a kéz alatti könyv. 100 semester tünt le, mióta az általa szervezett theol. társaságban e tárgyról először felolvasott. Azóta az anyag a korral nőttön nőtt, a felfogás folyton szilárdult, a kép évről évre hívebbé szinesült s a kor haladásával lépést tartó szerző most félszázad tapasztalataival gazdagodva, öreg kezekkel rendezte sajtó alá ifjú kora kedvenc szülöttét. Most — mondja könyve zárszavában — most megválók örökre, és nem megindulás nélkül válok meg oly sok évek szeretett munkájától, hálával eltelt szívvel az isteni kegyelem iránt, hogy nekem oly sok ideig és oly sokszor megengedte sok fiatal fogékony szivnek e tudományos evangéliumot hirdetni. A könyv szerkezete tehát felolvasásszerű, de egy jól összefüggő szerves egészszé öntve. Az első bevezető rész a Jézus élete 1. forrásairól, 2. formájáról és 3. irodalmáról szól. A tulaj donképi Jézus élete négy szakaszba van beosztva, u. m. 1. az előtörténet, 2. a ker. János haláláig való, 3. a virágvasárnapi bevonulásig terjedő történet s végre 4. a szenvedés időszaka. E röviden jelzett keretben foglal helyet azon gazdag anyag, mit német tudomány és német szorgalom az utolsó félszázad alatt Jézusra vonatkozólag napfényre derített. E keret bevezető részében tárgyalja Hase azon számos tört. bírálati és hittan-böcselmi principialis kérdéseket, melyeknek igy vagy amúgy eldöntése nélkül Jézus életének méltó felfogására, annyival inkább megírására senki nem vállalkozhatik. A forráso król szóló fej ezet elsőrendű, másodrendű és kétes értékű forrásokat kiilömböztet meg. Elsőrendű források az evangéliumok, mind a négy, melyeknek keletkezéséről, történeti jellegéről s becséről, egymás közötti viszonyáról, az evangeliumi ítészét jelen színvonalán sok eredetiséggel s főként a János evangéliumánál egészen uj felfogással értekezik. Az evangéliumok alapját szóhagyomány és egyes rövid feljegyzések képezik, mely alapból a hívekben pezsgő ős eredeti Krisztusi szellem bizonyos evangelium - typusokat szilárdított meg egyes vidékek szerint. A ránk maradt evangéliumokban két főbb typus küíömböztethető meg, melyeknek egyike a synoptikusoknak, másika a János evangéliumnak képezi alap-anyagát. Az első vagy galileai evangeliumi hagyományt a synoptykusok használták, innen ezeknek bámulatba ejtő összetalálkozása sok helyt egész a szószerinti egyezésig; de mindenik synoptikus a maga egyénisége és szellemi iránya szerint színezte és egyénitette a közös hagyományt — innen a három első evangéliumnak szerkesztési, hittani és szinezési eltérése, szóval mindeniknek sajátos egyedisége. A második evang. typus a János evangéliumának szolgált alapul. M á t h é t a zsidó népies elem tulnyómósága jellemzi. • neki Jézus egész élete az ó szövetségi prófécia beteljesedése, mely szerint a Messiás minden életmozzanata azért történt ugy, hogy beteljék mi meg vagyon irva. E mellett bizonyos zsidó szám-symbolika szerinti csoportosítása a beszédeknek és csodáknak s végül bizonyos zsidó-keresztyén tan-iz, mely az evang. legtöbb részében kitetszően érezhető. Mind e jellemzetesség azomban csak az e r e d e t i héber nyelvű evang.-ot illeti meg, a mostani Máthé, amannak görög átdolgozása, számos nem zsidóker. elemet és vonást is vegyit a zsidóker. alapszínbe, pl. az üdv általánosságát, a törvény nem általánosan kötelező voltát stb. — A Mark evang.-ja a legkevésbé egyedi; szerkezete és előadása azomban bizonyos rövidség- és festői kidomboritásnál fogva jellemzetes. A zsidó-keresztyén és pogánykeresztyén elemek küzdelmének vagy azok kiegyenlítésére való törekvésnek semmi nyoma; a Jézusi beszédek hátrányosan extrahálva. Lukács történetíróként mutatja be magát, de tényleg sem a történeti bírálatban, sem a históriai szerkesztésben nem emelkedik társai fölé. Tan tekintetében a Pál üdvegyetemességi álláspontján áll, de itt is s a Cselek, könyvében is a paulinismus élét szépen elsimítja. A közvetítés finoman szerkesztett evangéliuma. Az idő, melyben a synoptikusok írattak, csak hozzávetőleg s főként a Jeruzsálem elpusztulását illető jóslatból határozható meg. Jeruzsálem és a templom feldulását s ezzel kapcsolatban a maga visszajövetelét Jézus mind a három evang. szerint megjövendöli. E jövendölés külömbözŐ felfogásából és eltérő közléséből következteti Hase, hogy a mostani Máthé evang.-ja közvetlenül, Lukácsé pedig nem sokkal a város elpusztítása után írattak. Márk, ki az egész jövendölés eszményileg, a keresztyénség hirtelen elterjedésére magyarázva, fogja fel, v a-1 a m i v e 1 még később irta meg evang.-át. E szerint tehát mind a három synoptikus az első században nyerte a maga mostani alakját. Aligha fel nem tünt az olvasónak, hogy a tübingai iskola kikiáltott vívmányai Hasénál mily kis térre szorítkoznak. Hase osztja ugyan Baurnak azon alapgondolatát, hogy az őskeresztyénségben zsidókeresztyénség és pogánykeresztyénség, vagy petrinismus és paulinismus egymással éles harcot vivhat; de túlzottnak tartja azon hypothesist, mely az egész ősker. irodalmat e küzdelemből s ugy származtatja le, hogy minden uj szövetségi iró vagy Pál vagy Péter álláspontjáról célzatos irányzattal ír, hogy ama mélyre ható küzdelmet feltüntesse, respectíve kiegyenlítse-, tagadja továbbá, hogy ezen küzdelem egész a második század vége feléig elhúzódott volna, ellenkezőleg már az ötvenes években egy külön iratban (Tübinger Schule. Sendschreiben an Herrn Dr. von Baur, 1855.) tudományos érvekkel bebizonyította Baurnak, hogy az ősker. pártküzdelmek a Pál halálától elkezdve folyton alábbalább hagynak s a század végén s a második elején végleg megszűnnek ; végül tagadja, hogy az evangéliumok keletkezése az első századon kivül esnék, mit tudvalévőleg a tübingai iskola hivei is lassanként beismertek. De legfeltűnőbb Hase eltérése a tübingai iskolától a 4-ik evangelium acuttá vált kérdésében. Az olvasó tudja, mily nagy harcot vív a János szerzősége mellett és ellen a német theologia; ismeri, hogy Bretschneider volt az első;

ki századunk elején a 4-ik evangelium já-