Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1877 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1877-03-04 / 9. szám

nosi eredete ellen alapos kételyeket támasztott, *) s hogy ezek ellen a kor theologiai tudalma, melyet oly Jánostisztelő férfiak irányoztak, mint Herder és Schleiermacher, egyhangúlag protestált. Tudvalevőleg B a u r volt, ki a kérdést felvetette, s nagy tudománynyal s ritka kritikai hivatottsággal Luther „egyetlen gyöngéd evangelium"-át könyörtelenül megfosztá szerzőjétől. Az eredmény, melyre vizsgálódásaiban jut az, hogy a 4-ik evangelium a 2-ik század közepén, Kisázsiában, pogánykeresztyén álláspontról a zsidó- és pogánykeresztyénség kibékítése s a kor két leghatalmasabb eretnekségének , a montanismusnak és gnosticismusnak közvetítése céljából íratott. Benne semmi sem történeti azon kivül, mi a synoptikusokkal közös, de ez is átalakitva, a látszólag történeti elem jelképes és allegorikus, mely a logost ábrázolja a zsidó hitetlenséggel való küzdelmében 5 a Jézusnak tulajdonított beszédek az iró költeményei, ki a János nevet is csak azért vevé fel, hogy vele a zsidókeresztyéneknek imponáljon. Az is ismeretes, mint módosította Hilgenfeld a bauri felvételt, mint fokozta Keim számos chronologiai és geográfiái adatokkal a János szerzősége elleni nehézségeket, s mint kiáltá ki ugyan ő a merész szavakat, hogy napjainkban János szerzőségét őszinte és tudományos theologus többé már nem tarthatja fenn. De azért találkoztak nagy számú s tekintélyű Jánosvédők, kiknek díszes sorában ott látjuk Herdert, Schleiermachert, Neandert, Ewaldot, Hasét, Tischendorfot, Beyschlagot, Luthardot stb. Ez utóbbiak s velők az egész közvetítő és orthodox theologia nagy buzgalommal és tudományossággal vitatja a 4-ik evangelium eredetiségét. S valóban az objectiv szemlélő lehetetlen, hogy a kérdést végleg megoldottnak tekintse s Keim ama kihivó szavait komolyan mondottnak tartsa. Hase a maga részéről, miután közel félszázadig ragaszkodott a maga kedves Jánosához, most némi engedményeket téve az ellenfélnek, a következő közvetítő nézetet állitá fel. A 4-ik evangelium kisázsiai evang. hagyományból, közvetlen János köréből, kevéssel János halála után az ősz apostol valamelyik tehetséges tanítványa által íratott, ki egészen beleélve magát a feledhetlen lelki atya szellemébe, önkénytelenül átvette ennek gyöngéd vonatkozásait a Mester iránt. A 4-ik evangéliumnak tehát anyaga, szelleme, iránya mind Jánostól eredett, csak épen a 1 e i r á s nem a János kezével történt. így képzeli Hase az evangéliumok keletkezését, miből azok hitelreméltóságát,illetőleg történeti kútfői értékét állítja meg. Feltétlen absolut, hitelre, minőt a hagyományos theologia adott s a mai orthodoxia vindikált az evangeliomoknak, szerzőnk nem ad. Azon magasabb rendű, csalhatatlan biztosságnak, mit az inspiratio dogmája egy ideig a szent könyvre erőszakolt, ma sem helye, sem szüksége, sem lehetsége. Főként két nehézség gördül e felfogás elé, melyek egyike, hogy az evangélisták Jézus életében nemzeti jövendöléseik beteljesedését látván, a tényleges valót önkénytelenül is Önvágyuk és eszményök szerint módosították ; más'ka pedig a csuda iránti túlságos előszeretet, mely a történeti megbízhatóságot nem egy helyen gyengíti. De az evangéliumok emberi hitelreméltósága, azaz oly fajta történeti megbízhatósága, minővel minden régi történelmi emlékhez közeledünk, szilárdan megmarad és biztosan megvédhető. Nagyban emeli evangeliomaink történeti becsét az, hogy lélektanilag természetes keletkezésűk által a célzatos történet-költés vagy történetmásitás teljesen ki van zárva. Az evangéliumok mint a Krisztusból kiáradt vallásos szellem és kijelentés első megülepedései, a köz ker. tudalom éber ellenőrzése s a még életben lévő szem- és fültanuk mindennapi correctioja mellett minden kétségen kivül megőrizték azon eredetiségüket, és hűségöket, mely Jézus és az őskeresztyénség pontos megismerését kellő kritika mellett teljesen lehetővé teszi, így szerző míg egyfelől kellő értékre szállítja az orthodoxia túlzott követeléseit, másfelől határozottan kikel, s tudományosan indokolt szót emel ama másik szélsőség ellen, mely Strauss sRenan módja szerint az evangeliumi hagyományt per latuin et longum a mythos ködében oszlatja fel. JEDDI. (Vége következik.) BELFÖLD. *) Probabilien cimű iratában 1820-ban. Felelet Barla József kérdéseire. A feltett kérdéseket igen szépen megfejti a sz. írás Pál apostol ezen szavaiban : a betű megöl, lélek az a mi megelevenít 2. Kor, 3:6. — Törvénynek kell lenni, mert társulat a nélkül fenn nem állhat, még a monstrumnak látszó törvényt is lehet úgy alkalmazni, hogy botrányt ne szüljön s a szeretetet meg ne sértse. Fel volt már egyszer hozva kerületünkön az a kérdés: hányszor lehet uj választást engedni a gyülekezetnek ? de hallgatással mellőztetett, kétség kivül azért, mert a törvény lelke minden kormányzó testületet eligazít — »mitte sapientem et salvus eris." Az incriminált törvény így szól: „ha a választató küldöttség általi felvilágosítás után sem ajánlanak és választanak olyat, a ki választható, az egyházmegyei tanáesszék 15 nap alatt rendelend a gyülekezetbe lelkipásztort. " Mire való már a 15 nap ? talán, hogy a eonsistorium tagjai az alatt összegyűlhessenek ? nem épen, hanem idő-engedés is az a népnek a törvény útjára térésre. És a felvetett esetnél is azt eszközölte a törvény, inkább akarván a nép választani, mint rendelt lelkészt elfogadni, s a mint jelezve van, megértette a tanács nagy többsége is a törvény szellemét, s el is rendelte az uj választást, de mert egy betűs tagnak delatiójára a fő-