Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1877 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1877-02-25 / 8. szám

* Nt. Görömbei Péter úr egy tollhibájának kijavítása. A „P. E. I. L." folyó évi 7. számában nt. Görömbei P. úr két népiskolai könyvismertetését fejezvén be, végül alólirtat is „a pataki irodalmi kör vallástudományi szakosztálya tagjai" közé sorolja. E közlésből ugy látszik, hogy cikkíró a névsort nem hiteles adatok alapján állította össze; mert alólirott a nevezett irodalmi körnek, és igy egyik vagy másik szakosztályának, legalább tudtával, nem tagja, s ennél fogva a nevezett munkákra befolyást sem gyakorolhatott. Nagy tévedés tehát a koszorút annak is rá tenni fejére, ki azt nem kereste és meg sem érdemelte. Fiat justitia ! WARGA LAJOS theologiai tanár. * KÍSS Áron szathmári reform, esperes úr „előfizetési felhivást" bocsátott ki a Szathmár megyében tartott négy első prot. zsinat, jelesen az erdődi (1545), óvári (1554) ismét erdődi (1555) és csengeri (1570) zsinatok végzéseinek hű magyar fordítására. Ezen zsinati végzéseket nagy részben homály fedte ; közönség elé csak kettejök jutott a Tóth Fer. túl a tiszai helv. h. püspökök élete c. műve toldalékában, latin szövegben ; a harmadik egész terjedelmében még nem volt kinyomatva soha ; a negyedik sem a hazában az 1579 dik év óta. A ki ez érdekes zsinati végzéseket, mondja a t. forditó, a melyeket történelmi bevezetéssel is elláttam, s a melyek kinyomatva 4—5 íyre fognak terjedni, megszerezni óhajtja, azokat tőlem Porcsalmáról a helybeli posta utján 50 kr. előfizetési dij beküldése mellett, megrendelheti. A megrendelt példányokat bérmentve fogom szétküldeni. Megemlítem egyúttal azt is, hogy az általam fordított s 1875-ben kiadott Gelei Katona-féle Egyházi Kanonok-ból (függelékül az 1646-ban tartott szatmárnémeti nemzeti zsinat végzéseivel,) néhány példány 80 krjával még nálam szintén kapható, s az előfizetéseket együttesen ezekre is elfogadom. Az előfizetési pénzeket f. é. április hó utolsó napjáig kérem hozzám eljuttatni. * Népszerű felolvasások. Örömmel tapasztaljuk az ujabb időkben, hogy tanintézeteink műveltségterjesztő hatásukat a tanodák falain kivül is, a nagy közönséggel is kezdik éreztetni. Kecskeméten már évekkel ez előtt alakult a külömbféle tanodák tanáraiból és a természettudományokkal foglalkozó más szakférfiakból egy kis természettani társulat, mely időnként nagyobb közönség előtt népszerű természettani felolvasásokat tart. A n.-körősi reform, tanintézetek tanárai pedig a jelen év elején, a gymnásium csillagászati szertára javára öt estélyt rendeztek igen mérsékelt belépti dijak mellett, s igen érdekes programmal. Jelesen a következő felolvasások voltak: 1-ső estély 1877. január 14-én. 1) Az 1848 — 49. szabadságharc történetéből ; belügyünk és külügyi viszonyaink Komárom fölmentésétől Buda ostromáig. Felolvasó : Sánta Béla. 2) A természetnépek vallásáról. Felolvasó : Mikler Sámuel — 2-ik estély január 21-én. 1) Az 1848—49. szabadságharc története. (Folytatólag.) Felolvasó : Sánta Béla. 2) A telegrafokról. Felolvasó : Bónis Károly. — o-ik estély január 28 án, 1) Néhány szó társadalmi életünkről nemzetgazdasági szempontból. Felolvasó : Mészöly Gáspár. 2) Sophokles drámai jellemei. Felolvasó: Dóczi Imre. — 4-ik estély február 4-én. 1) Lelki állapotaink ismertető jeleiről. Felolvasó : Öreg János. 2) A villámlás- és menydörgésről. Kísérletekkel előadja : Szűts Ferenc.— 5-ik estély február 11-én 1) Szülőinkről öröklött tulajdonságaink. Felolvasó: ! Losonczy László. 2) Házassági szokások a rómaiaknál. Felolvasó : Vass Sámuel. A felolvasások a főiskola nagytermében tartattak s mindenkor 3 órakor kezdődtek. * A „ReligiÓ" egyik közelebbi száma mutatványt hoz az „Ev. lap " folyó évi számának kenetes cikkéből, nem abból a célból ugyan, melyből mi szoktunk néha azon lapból idézni, hogy t. i. az abban rejlő protestánsellenes szellemet felmutassuk és megróvjuk, sőt a „Rel." őszintén bevallja, mint ez önként is értetik, „hogy a debreceni lap ortliodoxiája melegebb részvétével találkozik", hanem hozza azon mutatványt azért, hogy megtehesse reá s illetőleg az egész protestantismusra saját szempontjából reflexióit. Eléggé érdekes mind a mutatvány, mind a reflexió, s hogy olvasóink is tájékozva legyenek időnkint debreceni laptársunk szelleméről, azok számára, kik azon lapnak nem olvasói, ide igtatjuk a „Rel." által kiszemelt töredéket Heisler úr cikkéből, mely is így hangzik : „Nem külső ellenség — ugy mond Heisler — hanem a ház lakói ássák alá a háznak köveit. A kik megesküdtek annak védelmére, azok végzik az aláaknázás hitszegő munkáját. Erkölcsiségről beszélnek és esküdött kö!elmeket tipornak. A kinek nem szolgálnak, a kit megrónak, annak kenyerét enni nem tartják a becsület érzelmét fellázító dolognak. Dicsőséget hajhásznak oly dolgokkal, melyeknek soha sem lehet más nevök, mint legkedvezőbb esetben „bűnös könyelműség", van még más neve is : árulás. Strausz Jézus ssületésének történetét ugyan a mythosz közé sorolta, de volt „annyi jelleme és bec^iletérzése, hogy nyíltan kimondá : hogy ő nem keresztény." Ma azon emberek, kik elég bátrak Strausznak nyomaiba lépni, nem dicsekedhetnek azon bátorsággal, hogy a Titánt végig kisérték . . . . szájokban harsog az ostrom harsonája, de kezök kinyul azon időben a kenyér után, melyet az arcul ütött anya az egyház ád nekik. Nem iszonyodnak még az ily kenyértől sem, annyira haladtak az erkölcsi érzelemben! Ha nyilatkozatainkkal szakítunk „de facto" valamely egyház alaptanaival, akkor „de iure" nincs vele semmi közünk, az egyház köteles felmondani az egységet azokkal, a kik azt már maguk „de fakto" megszüntették . . . Idáig fájdalom ! csak egy főpásztori szónak tiltakozása hallatszott, s az is hahotával fogadtatott. A többi fopásztorok hallották ezt, de hallgattak, s szemeik előtt sorakoztak az ellenhatás emberei, e kényelmes hallgatás miatt neki bátorodva ... ne higyje senki, hogy a hívek , nem érzik elhagyatottságukat. Aggódva néznek, arc pirulva mindenfelé, hogy nincsen e többé mainap egy hang j sem azon igazakért, melyekért apáik . . . vért vagyont I feláldoztak ?a