Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1877 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1877-02-25 / 8. szám

tömeg számára való jelek, melynek elibe tartják a csudát, mint a gyermeknek az almát és körtét; de nekünk, kik az evangéliumban hiszünk, mi közünk többé a csudákhoz?" Nem akarunk vissza élni olvasóink türelmével; ha mesteri tollal rendelkeznénk s a legrészletesebb kivonatát adnók is ama fejtegetéseknek: mégsem lennénk képesek hiven visszatükrözni azokat. Csak utaljuk olvasóinkat az egyes paragraphusokra, különösen: a szellemi ember kifejlődése, az erkölcsi folyamat, az újjászületés, a megigazulás, a megszentelés stb. ciműekre, mint a melyek valódi remekek e nemben s egészséges eszmékben való gazdagság és a szónoki emelkedettség folytán — mely az egész könyven elömlik — kevés változtatással még prédikációk gyanánt is használhatók. A második főrészben az egyházról, mint a ker. elv megvalósulásának történeti közegéről szól. „Az egyház alatt értjük az embereknek, kik ugyan azon vallási életalapon állanak, a vallásos élet ápolása és fejlesztése céljából szervezett társulatát. Egyházi működéseknek nevezzük a politikai, művészeti, tudományos, erkölcsi működésektől megkülönböztetve, mindazokat, melyeknek kizárólag az a rendeltetése, hogy a vallást ápolják. Isten eszméjét az egyesben mint közönségben élénkké tegyék vagy fenntartsák, az egyéni öntudatot Isten jelenlétével betöltsék. Ebben már ki van mondva, hogy az egyház csak a vallás eszköze és semmi tekintetben sem vallási öncél." Igy határozza meg Lang az egyház fogalmát. Egyházi irodalmunk terén, ha valamire, úgy az egyház fogalmára vonatkozólag tapasztalhattuk a legnagyobb zavart az utóbbi időben. Sokszor hallották olvasóink, főleg Dr. Heiszler úrtól, hogy mindazok, kik az egyház hitcikkelyeit nem hiszik s nem azok szerint tanitanak, legyenek következetesek s menjenek ki az egyházból, mert az egyház nem tűrheti meg kebelében az olyanokat, a kik élete ellen törnek. Nagyon kenetteljes beszédek ezek tisztelt olvasó, de igen érzik rajtok a hierarchikus bűz. Mindenesetre kivánatos lett volna, hogy azon jó urak először is meghatározzák, hogy mi az egyház, hogy vájjon az egyház egy üzleti célból alakult társulathoz hasonló intézmény-e vagy pedig csak eszköz, mely egy magasabb, szentebb cél elérésére szolgál. Lang szerint az egyház nem vallási öncél, hanem azon organismus, mely által a keresztyének a ker. elvet megalapítani igyekeznek ; tehát a ker. elv megvalósításának történeti közege a világban. Ha ez áll — a mint hogy állnia kell — úgy a ker. elv érdekében folytatott munkásság sikere s nem a hitcikkelyekkel való megegyezés a fődolog ; következőleg minden olyan törekvés, melynek az a célja, hogy a ker. elvet megalapítsa és terjessze, nagyon is beillik az egyház körébe, ha nem egyezik is meg minden pontban a 16. századbeli egyház tantételeivel. Végre a 3-ik főrészben a ker. elv célját fejtegeti szerzőnk, a melyet a dogmatikusok többnyire eschatoiogia néven szoktak tárgyalni. Hogy milyen nézetet állit fel Lang az örök élet fogalmáról, a lélek-halhatatlanságáról és Isten országáról: nem fejtegetjük. Ha az olvasó e paragraphusokat figyelemmel átolvassa, kétségen kivül meg fog győződni arról, hogy nincsenek azokban oly veszélyes elvek, mint a milyeneknek hitte ellenfeleink jajveszéklése után; és általában e munka, nem hogy kárára válnék a vallásnak, sőt nagyon is alkalmas a meglazult vallásos élet élénkítésére s a tiszta vallásnak a jobb és bal oldalról jöhető támadásokkal szemben megvédésére. Találni fog az olvasó sok oly eszmét benne, melyet sikerrel alkalmazhat egyházi tanításaiban és a közéletben. Ismételjük, hogy a theol. könyvtár nagyon szeren esés választást tett, midőn ezen munka kiadását elhatározta. Feltalálják ebben olvasóink az utóbbi évtizedek kritikai és történelmi buvárlatainak eredményeit, összefoglalva találják azon nézeteket, melyeket a modern theologia a vallásra és a vallás tudományra vonatkozólag felállított, s hű képet alkothatnak e munkából azon férfi személyiségéről, gondolkozásmódjáról, ki—nagyon helyesen jegyzi meg a fordító — a positiv vallásos hit alapján áll s kinek ugy a tudományos, mint a gyakorlati egyházi élet terén ily szellemben kitejtett munkássága eredménydús volt. Lang személyisége a modern theologiának megtestesülése, melynek fő elve a szabad személyes hit. Megeshetik, hogy az olvasó Langnak egyik nézetét nem fogadja el, a másiknak helyessége ellen kételyeket támaszt, sőt egész részeket hibásoknak fog találni, a mint hogy mi is tehetnénk kifogást okoskodása ellen itt és ott. De teljes mértékben osztjuk Langnak az előszóban kifejezett nézetét, hogy senki sem ugorhatja át a saját árnyékát; . . . a mi ezen könyvben hamis, s a tiszta és egészséges ker. igazsággal ellenkezik, azt a szellem, a mely minden igazságra elvezérel, kifogja javitni. Még csak egy kérésünk van hozzád tisztelt olvasó : ne fogadd készpénz gyanánt az ellenfél gyanusitásait s indokalatlan vádjait, hanem figyelemmel, előítélet nélkül való érdeklődéssel olvasd végig e könyvet és azután itélj felőle. Én meg vagyok győződve, hogy nem fogod botránkozással letenni; legfölebb boszankodni fogsz azon alaptalan vádak miatt, melyeket itt és ott Lang ellen felhoztak. Ugy legyen ! — e—e— BELFÜL D. Az unitáriusok nevezetes egyház ünnepélye Kolozsvárt. (Folytatás.) A fennebbi kir. megerősítő oklevél felolvastatása után a kir. biztos a következő meleg hazafias beszédet tartotta :