Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1877 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1877-02-25 / 8. szám

„Főtisztelendő püspök úr ! Méltóságos és főtisztelendő e. k. tanács! Nekem jutott a szerencse ez ünnepélyes alkalommal egy oly megbízást teljesíteni, melylyel — az eddigi szokás szerint — nem csak tekintettel főispáni állásomra, hanem mint egyházunk egyik főgondnoka tiszteltettem meg. Örömmel ragadom meg tehát az alkalmat, nem csak azért, hogy egy legmagasabb rendeletnek foganatosítását eszközöljem, hanem azért is, mert ez egyházunk érdekében történik, melynek érdeke az én érdekemmel azonos. Az erdélyi unitárius egyház sok viszontagságok között föntartotta magát, dacára annak, hogy keletkezése után néhány évtizeddel számban és hatalomban apadott. Koszorús költőnk ezen mondata: „megfogyva bár, de törve nem, él nemzet e hazán", alkalmazható nem csak a nemzetre, de egyházunkra is, melynek jellege kiválóan magyar. Azon mély meggyőződés, mely megvilágitá az üldözés sötét ösvényét, és kijelölte azt az irányt, melyet követni kell, erősítette a küzdőket, és a szebb napok bekövetkeztével az egyetértés összetartá a kis sereget, mely a küzdelemben kitartó, a béke idején munkás vala. Egy testület, avagy szövetség nem állhat fenn, nem erősbülhet, ha annak tagjai nem működnek egy akarattal a kitűzött célra. A széthúzás elforgácsolja az erőket, a tájékozatlanság hínárba vezet. Tehát kell ismerni a tért, mely a működésnek színhelye, a helyzetet, mely mozgását körvonalozza. E tekintetben megnyugvással lehet a múltra tekinteni. E bérces haza, melynek ormain az unitárius vallás igéi századokkal ezelőtt hirdettettek, melynek fiai a vallási türelem tekintetében az elsők közé méltóan soroltatnak, fogadá be keblébe az unitárius egyházat és annak elveit táplálá az alkotmányos szabadság éltető sugarával, mely nélkül sem vallási, sem politikai szabadelvű meggyőződés nem tenyészhet. Szűk vala a kör, melyben mozgott és élt, mert alig terjedett a királyhágón túl, és csak az ujabb időben lett ez egyházközönség Albion földén és az Óceánon túl élő hitrokona nk által felfedezve és falkarolva. A királyhágót másod izben akkor lépte át, midőn a nemzet évszázados forró óhaja teljesült, midőn a két hazát, melyet a viszály elválasztott, az egyetértés egyesite, és lett azon két testből egy test, melynek azelőtt is csak egy szive volt. Az a szerény munkásság, az az áldozatkészség, mely lehetővé tette egyházunk fentartását, a figyelmet mind inkább magára vonta, és ez fokozódott az által is, hogy ennek fiai a korszellemmel mindig lépést tartani igyekeztek. Nem csekély érdeme volt ebben a többek között amaz egyéneknek, kik a püspöki székeket koronként elfoglalták. Igazolja ezt egyházi történelmünk, igen közel mult is, midőn a püspöki székben egy közbecsülésben álló honfit láttunk, ki tudományos műveltsége, humánus érzelme által — dacára ama szerény helyzetnek, melyet egyházunk korlátolt jövedelme nyújthatott — fényt tudott árasztani a püspöki székről és tiszteltté tette állását. Nem ennek volt-e jele az a részvét, mely a hazafias érzelmű püspök Kriza János végtiszteletén nyilvánult, kinek ravatalánál megjelent e városnak színe java. E kitűnő férfiúnak elhunytával megürülvén a püspöki hivatal, mult év augustusa havában az unitárismus egyik ős fészkében, Árkoson tartott zsinat alkalmával emeltetett a püspöki székbe tisztelendő Ferenc Józseí hittanár és helybeli első lelkész úr, ki egyházunk törvényes szokása szerint megválasztatása után esküjét azonnal letévén, hivatalosködását megkezdette. De a törvény kivánalmának csak akkor van elég téve, ha az előadott módon megválasztott püspök hivatalában fejedelmi megerősítést nyer, melynek alapja az Appr. Const. I. része I. címe 9-dik árticulusában van letéve. A fejedelmi megerősítéssel egyúttal a hűségi eskü letétele is kapcsolatos. Ha visszatekintünk a legközelebbi püspök-választás idejére, örömmel constatálhatjuk, hogy az alkotmányos szabadság védszárnya alatt vallásunk jogainak szabad gyakorlata e tekintetben sem ütközött akadályokba, sőt az a legnagyobb készséggel vétetett figyelembe ugy királyunk ő felsége, valamint alkotmányos kormányunk által is. És ez alkalommal méltókép felújul kebleinkben az a tántoríthatatlan hűségérzet, melylyel az unitárius egyház törvényes fejedelméhez mindig viseltetett. És ez érz6s annál kedvesebb, mert kifejezése a trón és nemzet közötti egyetértésnek, melyben rejlik szeretett hazánk jövőjének biztonsága. A felolvasott okmányok alapján O cs. és apóst, kir. felsége méltóztatott főtiszt. Ferenc József püspök úr megválasztatását legkegyelmesebben helybenhagyni és a m. kir. vallás és közoktatásügyi minister úr ő nmlgát felhatalmazni, hogy O felsége legmagasabb nevében, a régi törvényes szokás szerint, leteendő hűségi eskü bevételére engemet megbízzon. Felkérem tehát a főtiszt, püspök urat a megküldött eskü-szöveg szerinti hűségi eskü letételére." A leküldött eskü szövege, melynek szavaival, ! Derzsi József h. jegyző olvasása után, a püspök a hűségi esküt letette, a következő: „En Ferenc József a magyar korona országaiban levő unitárius hitvallást követők egyházközönségének törvényesen megválasztott, és 0 császári és apóst, királyi Felségének folyó évi november hó 11-én kelt legfelsőbb elhatározásával legkegyelmesebben megerősitett superintendense, esküszöm a mindentudó szent Isten előtt, O császári és apostoli királyi felségének I. Ferenc Józsefnek, törvényes uramnak és koronás királyomnak, valamint az O legfelségesebb házából és véréből származó törvényes utódainak törhetetlen hű-16*