Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1877 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1877-02-18 / 7. szám

a végre, hogy a püspököt és a kir. biztost a gyűlésben való megjelenésre felkérjék, a kiket megjelenésükkor a gyűlés zajosan megéljenzett. A kir. biztos, megérkezése után, mindenek előtt kineveztetési oklevelét, ezután a kir. megerősítő oklevelet olvastatta fel, mely utóbbinak szövege a következő : Mi Első Ferenc József Isten kegyelméből austriai császár, Csehország királya stb. és Magyarország apostoli királya kedvelt híveinknek az unitária vallást követőknek üdvöt és kegyelmet. Őszintén kedvelt hívünknek, magyar szent koronánk tanácsosának, Magyarországon vallás és közoktatási ministerünk Nagyságos Trefort Ágostonnak előterjesztéséből értesülvén, miszerint vitézlő Kriza János, egykoron királyi tanácsosunk elhunytával az unitária hitvallást követőknek egyházközségében megürült superintendensi hivatalra ezen egyházközség zsinati főtanácsa a törvényesen fennálló szokás szerint tisztelendő hívünket Ferenc Józsefet, a kolozsvári unitária egyházközség ez idő szerinti lelkészét, s ottani főiskolai hittanárt megválasztotta. Mi kegyelmes tekintetbe vévén vallás és közoktatási magyar miniszterünk ajánlatát, nem külömben kedvelt hivünk Ferenc Józsefnek felséges uralkodó házunk iránt mindenkor tanúsított hűségét, életének fedhetetlen voltát, s egyéb jeles szellemi tulajdonságát, melyek alapján nekünk a törvények értelmében kegyelmes megerősítés végett ajánltatott; indíttatva éreztük magunkat nevezett hívünket Ferenc Józsefet az unitáriaegyházközség superintendensi hivatalában legkegyelmesebben megerősíteni; mihez képest őt legfelsőbb királyi hatalmunknál fogva ezen hivatalra ezennel kinevezzük, és abban megerősítjük; ugy mindazon által hogy köteles lészen mind nekünk, mind törvényes örököseinknek e végre különösen kiküldendett királyi biztosunk színe előtt a nekünk tartozó hűségi esküt előlegesen letenni, meghagyuk és rendeljük ennélfogva ezen levelünk sorjában, mindeneknek összesen és egyenként az unitária hitvallást magyar szent koronánk alá tartozó országainkban követő híveinknek, ugy az egyházi elöljáróknak, mint a többi bármi rangúaknak és rendűeknek, hogy nevezett Ferenc Józsefet az unitária egyházak superintendensének ismerjék és ismerni tartozzanak és köteleztessenek. Miről is kiadtuk ezen felséges pecsétünkkel, melylyel mint Magyarország apostoli királya élünk, megerősítő királyi levelünket. Kelt a mi őszintén kedvelt hivünk nagyságos Trefort Ágoston, Magyarországon vallás és közoktatási miniszterünk kezei által Bécsben, november hó tizenegyedikén, Urunk születése után ezer nyolcszász hetvenhatodik esztendőben, magyar, cseh stb. országi uralkodásunk huszonnyolcadik évében. Ferenc József. Trefort Ágoston. (Vége következik.) Pár kérdés protest. egyházunk jogtudósaihoz és igazgatása tekintélyeihez. „Ha a választók oly egyént akarnak választani, a ki nem választható, s a választó küldöttség általi felvilágosítás után sem ajánlanak és választanak olyat, a ki választható, az egyházmegyei tanácsszék (consistorium) 15 nap alatt rendelend a gyülekezetbe lelkipásztort" igy hangzik a túldunai ev. ref. egyházkerület [lelkészválasztási törvényének IV. 17. §-a. A positiv törvény megfelel-é a törvény fogalmából következő feladatnak ? azt az élet, az alkalmazás mutatja meg; sokszor megesik, hogy a legjobb intentióval praeparált §. e közben csodabogárnak bizonyul. Választási törvényünk idézett pontja kölönös, visszás helyzetbe hozhatja egyház kormányzóinkat. Elmondok egy, hol volt, hol nem volt, de lehetett és lehető esetet; azután a jogtudósokhoz és közigazgatási tekintélyekhez leszek bátor pár kérdést intézni, biztosítván arról mindenkit, hogy a kérdezősködésnél a békeszerzés jó szándéka vezérelt. Tehát az esetre ! . . X egyház Y egyházmegyének sokat hányt vetett, az emberi Ítéletek szerint sok rosszról ismert egyháza előbb lemondás — illetőleg nyugdijjazás — majd halálozás által üresedésbe jő. Az elrendelt választásnál az összevissza zavarodott közönség egy jövedelmezőbb gyülekezet pásztorához fordul, ki mert családap a nem fogadja el a megtisztelést. Uj választás következik. A rendetlenkedő elem ennek megtörténtéig felyűlkerekedvén, a hivek elkábított része egy nem választható sőt tán botrányos múltú? egyénre adja szavazatát, a másik hallgat ! ! A szomorú eredményről hivatalosan értesített elnökségnek foganatosíttatni kell (csak lehessen!) a törvényt. Az iszap azonban, mint természete hozza magával, ismét fenékre száll; a jobb rész visszaszerzi az őt megillető befolyást . . Es a gyülekezet, választói nagy többségével aláirott folyamodványban könyörög , hogy a szeretettet hirdető egyházi felsőség legyen irgalmas a félrevezetett néphez !! ígéri, hogy a törvény korlátain belől fogja keresni mesterét, betegsége gyógyitgatóját. Mit tegyen a válságos helyzetbe jutott egyházmegyei elnökség ? Mit tegyen kivált, ha az egyenként megkérdezett tanácsszék tagjainak nagy többsége is ezt mondja „adassék kegyelem." „Hadd válasszon újra a bűnbánó ! hisz oly orvos, kitől a szenvedő mély és idült sebeinek gyógyítását csak remélni is lehetne, berendelni és vitetni ugy sem hagyja magát." Mit ítélnének a jogtudósok s közigazgatási tekintélyek a tanácsszéki tagról, ki midőn az elnökség és tanácsszéki többség az irgalom nemes útját választaná: a törvény betűjébe takaródzva püspök előtti delatorrá lenne ?