Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1877 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1877-02-18 / 7. szám

Mit Ítélnének: megmaradna-é a főpásztor az őt megillető jog-körén belől, ha a delator jelentésére pár „ha i g a z, h a igaz" előrebocsátásává az elrendelt lelkész-választást simplieiter betiltaná ? Mit Ítélnek: lett volna-e joga a tilalommal illetett egyházmegyei elnökségnek ennek dacára lelkészválasztási rendelkezését — a felelőség elvállalásával foganatosítani ? Végül mit ítélnek a választási törvény felől, mely ily abnormis helyzetek beálltát lehetővé teszi ? Ha e rebus megfejtése jogtudósainkat és kormányzatunk tekintélyeit nem érdekelvén, válasz nélkül maradnánk, pár heti várakozás után csekélységünk lesz kénytelen bonc-kés alá venni a monstrumot. BAKLA JÓZSEF. KÜLFÖLDI EGYHÁZ És ISKOLA. A szigorú confessionalismus ingadozik — úgy látszik — még ott is, hol ezt legerősebbnek lenni vélték. Az ujabb időkben egy ily kiválasztott szent erődje volt azon iránynak Szászország, és im a közelebb mult hetekben ott is kénytelen volt vitorláit kissé összébb vonni. Az ó és az uj szellem közötti mérkőzésre egy papválasztás szolgáltatott alkalmat. Chemnitz fő lelkészéül ugyanis a mult decemberben megválasztatott Jéna egyik szabadelvű lelkésze Dr. Grau e, kihez a választás után a szász főegyháztanács azon kérdést intézte, „hogy vajon a Szászországban szokásos és hatóságilag előirt vallásfogadalmat leteheti-é jó elkiismerettel ? * Mely kérdéshez azon magyarázat volt mellékelve, hogy „ezen fogadalom nem zárja ugyan el az útat a tudományos vizsgálódás előtt, de azt kétség kívül előfeltételezi, hogy a togadást tevő a szász tartomány egy ház hitvallásos iratait olyanok- j nak találandja, melyekben valósággal a Krisztusról szóló evangeliom felől tétetik tanúság." Ezen kérdésre Dr. Graue jó lelkiismerettel adhatott igenlő feleletet, mert hiszen a liberális történelmi theologia elismeri és világosan hirdeti, hogy a hitvallások a maguk korában Krisztusról szóló tanúságok voltak, csak hogy vonakodik azokat a hit örök érvényű és csalódhatlan kifejezései gyanánt elismerni. Ezen nyilatkozat után, Graue meghivatott, hivatalába beállitatott, és a hivány az összegyűlt közönség előtt neki kézbesittetett. Ez történt dec. 10-én. Azonban a szász országban fennálló egyházi törvények szerint ezen actuson kivül még az uj lelkész az országos főegyháztanács irányában is köteles külön kötelezettséget magára vállalni, s köteles ennek részéről is a megerősítést kieszközölni. A helyett azonban, hogy ezt a hivatalba való beigtatás után minden nagyobb zaj nélkül eszközölték volna, uj hittani kérdésekkel, és a papi fogadalomnak egy más magyarázatával lepték meg, s különösen a „Sz. háromság" és a „helyettes elégtétel" tana iránt intéztek hozzá kérdést, kijelentve, hogy a míg ezekre kielégítő feleletet nem adand, lehetetlen őt hivatalába megerősíteni. Mely kérdésekre, mint mondák, alkalmat szolgáltatott, Grauenek Jénában tartott s e közben nyomtatásban megjelent búcsú-predikációja. Bámulatos, hogy a tudományok vívmányai elől évtizedeken keresztül elzárkózott főegyháztanácsok, mily gyorsan értesülnek az eretnekség felől! Graue ezen kérdésekre kijelentette, hogy „szerinte azon tanok gazdag és mély vallásos igazságokat tartalmaznak, habár az ő felfogása ezen vallásos igazságokról nem egyezik a hitvallásokból vissztükröződző felfogással." A papi fogadalom iránti álláspontjára nézve pedig kijelentette, „hogy ő oly fogadalmat, mely lelkiismeretét lebilincselné, s őt arra kötelezné, hogy a Krisztusról szóló evangeliomot csak azon tanalakban prédikálja, a melyben azt a hitvallásos iratok felfogták, le nem tehet « A szászországi fogadalmat azonban azon értelemben, a melyben ez neki Jénában előterjesztetett, késznek nyilatkozott letenni A tárgyalások folytak tovább, de más nyilatkozatot nem csikarhattak ki Grauetől. Már sokan attól tartottak, hogy Chemnitz egy ujabb egyházibotrány színhelyévé leend, mely botránynál egy szabadon választott evangelikus lelkész azon szomorú helyzetbe jő, hogy vagy lelkiismerete bilincsekbe veretését lesz kénytelen tűrni, vagy hivatala- és kenyere vesztett lesz. Azonban midőn az egyháztanács belátta, hogy Grauet nem könnyen lehet megpuhíthatni, másrészt tarthatott, hogy a szász türelem is valahára kifogy a eonfessionalis erőszakoskodások miatt, fordított egyet a köpönyegen. Egész váratlanul egy biztosa jelent meg a főegyháztanácsnak Chemnitzben f. év január 18-án, és egészen uj kérdéseket hozott Grauenak, az előbbiekről most már szót sem téve. Csupán az iránt kívánt nyilatkozatot, hogy az ágostai hitvallás 1- és 4-ik cikkének „lényeges hittartalmát" az írással egyezőnek tartja, és ezekhez képest fog tanítani. Minthogy már a hittartalom és a hiteik között nagy külömbség van, s minthogy továbbá az egy árva szóval sem volt kifejezve, hogy azon „lényeges hittartalom" miben áll, sőt ez az egyesek tudományos kutatása és meggyőződése számára hagyatott fenn, minden nehézség nélkül kiadhatta ezen követelt nyilatkozatot, viszont erre a legrövidebb idő alatt megérkezett a megerősítés. De ez még csak hagyján. Hanem Skóciából a 16-ik századbeli orthodoxiának ezen kivállólag szilárd tartományából is meglepő tudósításokat hoznak a külföldi lapok. Az ottani kálvinista egyház kebelében élénk ellenzék támadt mostanában a bibliáról és különösen a pokolbeli büntetések örökké tartósságáról felállított orthodox tanok ellen „Káromlást szólnak azon tanok, és az élő Isten jellemét eltorzítják," mondá Glasgownak egyik tekintélyes lelkésze nem régiben templomi szószéken tartott beszédében. S nem egy van Skóciának a legkitűnőbb lelkészei között, a ki eddigi vallásos meggyőződésének ily nemű változtatására lelkiismerete által kényszeritetik.