Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1876 (19. évfolyam, 1-53. szám)

1876-12-31 / 53. szám

Bécs, mint a nyúzott békacomb ; tót, réz- és német ezüst garas lemez közötti vonaglásokban. Gyarló galvanoplastika az egész. Budapest álarc alatt, csak orravóre látszik, mely álarca alul végig csorog a sanbenitón, melylyel megtisztelték. Az aldunai Szerbia, Montenegro, Oláhország, három pokolvar, épen orrahegyén a vonagló hullának. Szemfödólt rá! . . . takarjuk le ! Elég volt. Be jövel, és lásd a dolgokat, melyek következnek. II. A háttérben egy pokoli jelenés mozog a jelenések könyvéből. Az apokaliptikus sárga ló ágaskodik ott, serénye fekete. Nyerít, és nyerítése hasonló a Phlegethon hullámainak zugásához, vagy Kocytus vize sírásához. A halál ül rajta, korbácscsal csont kezében, melylyel az ágaskodó sárga lovat vérig korbácsolja. Nyomában a pokol minden pereputtyával, ugatva, sivítva Zsivio! Hurrá! Jövel! jövel! világ ura ! Fel van tépve az emberiség jövőjét őrző negyedik nagy pecsét is. A pecsét feltörése alkalmával megrendült a föld. Európának, a kinyújtóztatott nagy cadavernek egyik vérere megpattant, és arca vonásai, mint a tépett rongy darabnak fonalai, kúszálttak. Ezek a dolgok, csak egy Lamenais apokalyptikus nyelvén kimondhatók. A diplomaták báoeli nyelvét úgy sem érti senki, maguk sem értik egymást; tüzet hoznak ha viz, vizet ha tüz kell; kenyér helyeit követ, kő helyett kenyeret törnek. Talán Nostradámus túl lát a ködökön, melyek a lehetőségek láthatárát lepik, talán ilyen képekben érthetőbb leend a kifejezés. De micsoda nyelven szóljon ő a kornak, hogy érthető legyen? . . . Darwintól és társaitól kérjen e sípot, melyet fúva megtáncoltassa az utcai gyermekeket, vagy Carlyle bádog trombitáját vegye szájára, hogy vele népet bolonditson, és muszkavezóreket verbuváljon, kik démonokat, szakállas tisztátalan lelkeket kergessenek Európa csürhójóbe ? . . . Nem! beszéljen vele a Biblia, a legszentebb könyv, kopogó, lapidáris nyelvén, melyet nemzetem gyönyörű, hangzatos keleti nyelve olyan hun tárogat vissza mint az ekhó, melyet a Sión hegy orma ver, beszéljen az apokalypsis merész nyelvén, mely nyelv az emberi ész török muzsikája, hol a Jehovah nagy lélekharangja Allah sarkantyúja pengésével az ezüst tányérral, a Próféták kürt hangja az angyal trombitaharsogásával találkoznak. Ezen a hangon beszéljen, mely hangot a német nihilisták, Hellwaldok Blumenthalok varjú károgása, s az angol Irwing ós Carlyle-fóle ludak gágogása túl ne kiáltsa.*) III. A Krisztus ítélőszéke fel van állítva, az ég ós föld között. Előtte meg kell jelenni mindennek, hogy ítéletet vegyenek. Ez ítélőszék elébe idézem mindenek előtt a német ós angol reformált egyházat. Kizárom Amerikát, mely annak az itólőszóknek móg most háta mögé esik, azzal a beteg sovány vérző nővel, ki Jézus köntösének csak hátulját meri rángatni. Es Jézus megérezvén, hogy erőt vesztett volna, neheztelve fordul hátra és kérdi: ki illetett engemet ? Te, vére-vesztett Amerika? Ismerlek . . . Az idézőlevélre irva van: Jelenések könyve II. 4 5. „Nagy panaszom van ellened, mert elhagytad a te első szerelmedet Jusson eszedbe, hounét estél ki, ós térj meg, tégy úgy mint hajdan! ... Ha pedig nem: ellened jövök hamar, és a te gyertyatartódat helyéből kivetem." Tégy úgy mint hajdan, mert abból ugyau a mit most mívelsz, többé rád ismerni nem lehet . . . Hajdan te gyújtád meg a fáklyát, amaz égő pünkösti nyelv lángján, hozzád jöttek a népek olajért, a te égő fáklyádról gyuladt meg a tűzoszlop, melynek fénye után indult az újra született keresztyénság, indultuuk mi, ki merted mondani a nagy szót a lélekismeret szabadságát hajdan, talán nem is sejtve, hogy azzal együtt promulgáltad, kihirdetted az egyéni szabadságot, s azzal együtt a parasztháborúk káromkodó plebiscitumát 1 *) Carlyle Tamás a scot öregbéres, csodálatos dolgokat irkált, melyek kivált Angliában és Amerikában mohón kapattak. Egyszer kedve jött egész Londont Teufelsdreckh, assafoetidával — magyarul nem merem mondani — megvendégelni. Life and Opinions of Herr Teufelsdreckh. 1836. Angolhon felemésztette az egészt egy-két hét alatt, sőt másodszor is megrendelte, — izlés dolga. — A French revolution, ez a digitális betűkkel falra mázolt freskó mű magyarul is megjelent a tudós-társaság hirével. Úgy hiszem, a másik assafoetidától megkimél. Legújabb hóbortjában azt állítja, hogy nincs jámborabb életrevalóbb nép a muszka népnél. A becsületes törököt pedig ki kell kergetni. Ennél már badarabbat nem mondhat. T u rpem naturam fortuna obtegit.