Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1876 (19. évfolyam, 1-53. szám)

1876-12-10 / 50. szám

uj lélek volt felismerhető egyházban és a népek között, az Ozmánok állama hatalmának tetőpontjára hágott, még egyszer mint uj Kalifát elfoglalta Afrika és Előázsia tartományait és a keresztyén nyugot kereskedését két világrésszel kapcsolta össze, még egyszer előre nyomult G-ermania határáig és sok ideig a legfélelmesebb rémje volt a keresztyénségnek. És még most is 300—400 év után itt fekszik az óriás leélve magát roncsolt tagokkal , tehetetlenül , már rég pusztán elleneinek egyenetlensége és idegen pénz tartja fenn életét, képtelen saját otthonában az elégedetlenséget fékezni, oly beteg, hogy minden kisérlet, mely meggyógyulását célozza, csak arra alkalmas, hogy a krisist siettesse. Testvér államai ugyanazon sorsban részesültek. Éjszak- és keletről a keresztyén hatalmasságok ellene törnek. Indiában 40 millónál több muslim fölött- már keresztyének uralkodnak. Az emlitésre méltó felekezetek, melyek az Izlamhoz tartoznak, minők a siitákés sunniták, hijában törekesznek az újkor viszonyaihoz alkalmazkodni, melyeket nem Őlc teremtettek; hiányzik a belső lelki erő az átalakuláshoz. Minden oldalról európai cultura környezi Őket és kényszerítve vannak magokra venni, és valahányszor ezt teszik, mérget vesznek be, mely megöli őket. Csak a hozzá férhetlen pusztaságokban, hegyek között van még élete, még pedig biztos, azonban dicsőség és és miveltség nélküli. Váljon a véletlen műve-e ez, vagy pedig belső szükségszerűség, magasabb törvény, a mely az Izlam ezen hanyatlásában véghez megy? Egy történeti jelenség sem tünt fel még a keresztyén öntudat előtt oly talányszerűnek mint az Izlam 1000 éves fönállása. Az istenitélet vagy pedig a sátán művének kategóriájával, melyet az elődök, a Saracénok és törökök hatalmára alkalmaztak, mi nem állunk elő. Isten ítéletei nem tartanak századokon át; „egy szempillantásig tart az ő haragja, de örökkévaló az o jóakaratja (Zsolt. 30,5 1)." Mielőtt az ördög parancsolhatna az emberiségnek, istennek le kellene szállani az ő trónusáról. Mi józanabbakká lettünk, és miként minden egyes jelentékenyebb jelenségnél ennek történeti okai után tudakozódunk, a népek vallásaiban és a lényegileg egyenlő lelkiképességeknek pusztán egymástól különböző, de természetes és történeti viszonyoktól föltételezett fejlődési fokait ismerjük el. Úgy könnyen felfogjuk és megértjük, hogy ezen Izlamban, az ő egyszerű hittételeivel és positiv törvényeivel az arabiai puszták népének a zsidóság által megtermékenyített szelleme az ő classikai kifejezését lelte. A tekintetben is eléggé elfogulatlanok vagyunk, hogy a monotheistikus vallásoknak ősi gyökeréről hajtott ezen hitnek érdemét és becsét félre ne ismerjük. Egész csoportja a vadnépeknek neki köszöni azt, hogy természeti kezdetleges állapotából kiragadtatott és a természet cultusától elvonatott, neki köszöni, hogy a jobb vallás elemeibe bevezettetett, és az első lépést a szellemi haladás utján megtehette. És hogy mily szolgálatot tett az emberiségnek ez által, hogy sok darabos nép szivét lelkét meglágyította, egy hit és a hitnek egy nyelve alá hajtotta őket, csak a jövő képes teljesen méltányolni. Sok szép erényt vésett be az Izlam hivőinek keblébe: ilyen a megbízhatóság, becsületesség, jótékonyság, vendégszeretet, megelégedés, önfeláldozás, a vallási kötelmek szigorú betöltése, mindenek előtt pedig annak mestersége, hogyan vesse az ember alá magát az Isten akaratának föltétlen engedékenységgel. Sok muslim ez erényekben e keresztyéneken túl tett, őket megszégyenítette, és a hol az Izlam magát romlatlanul fontartotta, ott ma is virágzanak azok. Férfi bátorság és az egyenlőség iránt hatalmas érzék által az Izlam hívei kezdet óta kitüntették magokat. Sok utazó bizonyságot tesz a mellett, hogy félig müveit, vagy pedig alásülyedt keresztyén népek morális tekintetben nem fölötte, de részben alatta állanak a muslimnak. Maga azon körülmény, hogy szívósan ellene állanak a keresztyének térítési kísérleteinek, bizonyítja azt, hogy az Izlam kielégíti a hivők lelki szükségleteit. Azon szemrehányások, melyeket általában az Izlam ellen tesznek, nem illetik őt mint olyant, vagy nem pusztán őt. A pogányok téritgetésében erőhatalommal élt Nagy Károly is, éltek a német lovagok, és spanyolok Amerikában ; keresztes hadakat az egyház is intézett az eretnekek és albigensek ellen, inquisitiók és autodafék csak is a keresztyéneknél fordulnak elő; fegyvertelen foglyok bánásmódjában oroszlány szivű Richárd alatta áll S a 1 a d i nn a k, embertelen vadságokról, minőket a miveletlen muslim barbarok minden időben, ugy jelenben is elkövettek, van tudomásunk a legkeresztyénebb király afrikai generálisainak egyikénél is, egy pár évtized előttről. A vallás követelménye, és annak valósitása között az életben, keresztyéneknél ugy mint a muslimnál mindég nagy ür feküdt. Minél nyiltabban beismerjük, mint ezt mai napság, annál kevésbé van okunk magunkat viszatartani az Izlam való és .lényeges hijányait fölfedésétől. Jóllehet Nathan bírája az igaz gyűrű felett viszálykodó 3 testvért az ő birói széke elé csak ezredek múlva rendelte, hogy újra megjelenjenek ; de én azt hiszem , hogy a történet elég világosan kimutatta, mi ássa meg az Izlam sírját. Nem lényegtelen jelentőségű az a körülmény, hogy a vallás a világi és állami dolgokkal vegyítve van. Ezeknek külön választása, épen az ujabb időnek feladata. Keresztyén részről is a dolgoknak ezen egybe keverése már Konstantin óta fönáll, jóllehet a mester azt mondotta: „az én országom nem e világból való" és „adjátok meg a császárnak a mi a császáré, és istennek, a mi istené." És ezen theokratikus principium alkalmazása az Izlam államaiban sem volt veszélyesebb, mint a császárok befolyása az egyházra, és a püspököké az államra. Azonban ezen bajból majd kivergődnék, a mint mi kezdünk ki vergődni, ha a próféta szavain túl volna fejlődés. Sokkal veszélyesebb ezen vallási systemában más két alaphiba. BOGNÁR ENDRE. (Vége következik.)