Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1876 (19. évfolyam, 1-53. szám)

1876-12-10 / 50. szám

pedig az Ozmán birodalom belső zavargásai a szabad német Rajnánál is viszhangzottak. Ma azon világtörténeti esemény, mely előre vetett árnyékával a felejthetlen király életét körülfogta, időközönkint be is homályosította, hozzánk közelebb lépett, talán igen is közel. A nagy kérdés, mely rég fbivettetett, azólta minden egy-egy emberöltő kor felén újra előkerül, és mindannyiszor a a maga megoldását szorgalmazza. Hogyan oldatik meg a keleti kérdés, arra nézve tervekkel és tanácsadással előállani, nem a mi föladatunk, de igen is visszatekintve a mult századaiba, a történet fonalán a dolog magvát, a mely körül ma a politikai világ csoportosul, jeleníteni, azt hiszem, nem lesz kor- és időszerűtlen. A keresztyénség a maga első útját a világban befejezte, a római birodalomnak és a vele határos tartományoknak messze kiterjedő határait magának meghódította, ezeknek régi és ujabb lakóit külsőleg a maga részére megnyerte, dogmatikailag és egyházilag berendezte, és dacára azon körülménynek, hogy az átalakulásnak, a mi a szivet s életet illeti, sok hiányai mutatkoztak, dacára a sokszori eltévelyedésnek, melynek útjára kerültek, dacára azon elzsibbadásnak, mely a szellemi és lelki erőt lekötötte, mégis azt hitte a keresztyénség, miszerint rövid időn meggyőzi a világot. Akkor lépett föl ama férfiú Mekkábó 1 , harcosául a Krisztus istenitése, szentek tisztelete, kép- és bálványimádás által megsértett isteni dicsőségnek, mint isten profétája, és terjesztője azon egy kötelességnek, hogy az ember magát és a világot az egy Istennek föltétlen hit- odaadással alávesse. Elfogadták e hitet a bátor arabok, a miveletlenek ép ugy mint a miveltek. A fegyverek győzelme hamar beigazolta a próféta isteni küldetését. Tömegesen estek hatalmába a keresztyének a a náloknál hatalmasabbnak. Majd két világrész szakadt el a keresztyénségtől, sőt a 3-dikban is hosszú időre tért foglalt az uj hit. Ily nagy kiterjedésű birodalmat, Spanyolországtól Indiáig, nem látott még a világ soha. A béke visszatérte után, és a meghódított culturnépek segítségével e birodalomban fölébredt az érdeklődés a béke művei iránt, úgy, hogy költészet és zene művésziebbekké lettek, építészet, kereskedés és ipar fölvírágzottak, magas röptű gondolkozók és systematikusok a hitet minden oldalról összhangzásba hozták, az uj jogot az uj viszonyokra a legkisebb részletig kifejtették, nyelvtudósok a nyelv és gondolkodás törvényeit bámulatos éles elmével szétszedték és rendezték, és később az uj világnyelvnek szókincsét is összegyűjtötték, bátor és szorgalmas kutatók az országokat beutazták, és ott azoknak szokásait történetét kipuhatolták, a természet vizsgálódásra kedvvel adták magokat, mathematikában, csillagászatban, vegytanban és az orvosi tudományban, a mit a classicus népektől átvettek, eredménynyel tovább fejlesztették. Midőn keleten az Abassidák, Sassanidák ésGrhaznavidák uralkodói udvarán, nyugoton az Omejj a dák fejedelmi lakában tudósok költők és művészek gyülekezési helyet találtak, Ghaznától Cordováig főiskolák, könyvtárak, csillagdák és más közhasznú intézetek nagy számmal keletkeztek, úgy hogy egynéhány század multával az Izlam ölén egy egészen uj litteratura fejlődött ki, mely terjedelmileg nagyobb volt a classikainál, mert a tudomány minden ágát felölelte és oly ismeret-kincscsel gazdagította a világot, hogy még ma is vehetünk belőle. Ezen időkben úgy látszott mintha szellemi tekintetben is fölözné az Izlam idősebb vetélytársát, a keresztyénséget, a minthogy nyugot fölött abban az időben sötét éjszaka is borongott a tudományok tekintetében, sőt századokon át tudomány-szomjas zsidók és keresztyének még ezután is a m u sli m hoz jártak iskolába ; úgy szinte a 12-dik és 13-dik század keresztyén scholaatikája is az arab philosophia befolyásának köszöni fölvirágzását. Azonban csak hamar az Izlam tudományos korszakának föltünésével, és a művelődés elterjedésével alább kezdett szállni a birodalom hatalma, és a fejedelmi nemzetség kezdett elfajulni. A sok sekta megzavarta az egységet; a vérengzéssel egybekötött viszálkodások az igaz hit miatt és még inkább az uralkodás legitimitása érdekében egyre fogyasztották az erőt. A nagy kiterjedésű birodalomnak egyik tagja a másik után függetlenítette magát, még is mindegyik elég nagy arra, hogy önerejéből megélhessen ; mindenütt uj, nem arab dynastiák, és uj országrészek keletkeztek 5 csak alig megtéritett népek, mindenek előtt a birodalom közepén lakó seldsukki törökök ragadták magokhoz a hatalmat és a kalifák, ezen árnyai az istennek, már csak az árnyék árnyéka valának. Azonban még ezen hanyatlásának időszakában is elég erősnek hitte magát a kalifák birodalma, jobban mondva hitték egyes fejedelmek és kis államok, hogy a keresztyének keresztes hadával megmérkőzzenek. Az első leveretés után föl éledt bennök a régi bátorság és azt eredményezte, hogy a keresztes hadjárat az Izlamra nézve nem fölbomlással, hanem uj egyesülés- és megerősödéssel végződött; csak miután nyugoton veszteséget szenvedtek, e veszteség maradandó nyomokat hagyott náluk. Nem a keresztyének verték le fegyver erejével; pogányok vettek rajta győzedelmet. Tehetetlenül dőltek romba Dsingiskan, és 11

/3 századdal később Timurián vad csordái előtt Ázsia virágzó államai és városai az ő kincseikkel és a míveltséget előmozdító eszközeikkel együtt. De ezen soha nem látott pusztulásokból az Izlam újra föltámadott; a mongol és tatár győzők csak hamar legyőzötteké lettek , és a prófétának felajánlották nyert természeti erejüket, harcias foglalási vágyukat. A népek conglomeratioja ismét crystalisalódott ügyes, tettre erős uralkodók alatt uj birodalmakká. Mig a távol Indiában a Timurid B a b u r császárságot alapított, és a nagy mongol, Akbar még egyszer fény- és hatalomban, és a szép tudományok pártolásában az ó-kor legnagyobb uralkodóival versenyzett; addig Ozmán nemzetségéből a vitéz fejedelmek már rég nyugotra győzelmesen előnyomultak, az omladozó byzanti : birodalmat romba döntötték, és Európa egész délkeleti részét megtámadták és szolgaságba hajtották. Ugyan azon időben, hogy Európában a középkor végét érte, és egy 100