Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1876 (19. évfolyam, 1-53. szám)

1876-12-03 / 49. szám

másik kettőt (3350 mk.) Jezivry és Iglaunak adományozta. Azután a dologi ügyek intéztettek el. Végre a jő vő évi fogy ülés helye tűzetett ki, mely is a Majna melletti Frankfurt leend. A központi kormányzat újra megválasztatott. Tagjai lettek : Dr. F r i c k e és Dr. Howard mint elnökök, Lipcséből uj tagokúi beválasztattak : az austr. egyh. tanács elnöke, S c h m i d t Bécsből , Gerok pralatus Stuttgartból, F i r n h a b e r titkostanácsos,Dr. V o i g t leik. Königsbergából, Weingartner leik. Breslauból sbt. — kik a Gr.-A.-egylet központi kormányzatának 1885-ig fognak tagjai maradni. Enek és imával zárták be a 3 napig tartó ünnepet. Németországban a különféle testületeket, egyleteket ez időszerint a vasárnap megszentelésének m i k é n t j e foglalkoztatja. E tárgyat legelsőbb a protestáns-egylet vetette föl Heidelbergben tartott gyűlésének előre megállapított tárgy sorozatában, melyről lapunk tisztett olvasói már hallottak. Azóta a tárgyhoz mások, máshol is szóltak. Igy jelesen Gr e n t ben a nemzetközi congressus, D a n z i gban a belső missio ügyében alakult congressus. A danzigi congressus nagyon is orthodox szellemben nyilatkozván, semmi expedienssel sem tudott járulni a kérdés megfejtéséhez. A genfi nemzeti congressustól is többet vártunk. Ugy de gyakorlati eredményre ez sem vezetett. Legtöbbet érlelt a vasárnap megszentelésének ügyén az emiitettem protestáns egyleti gyűlés különösen az e tárgyra vállalkozott két jeles referens, L a m m e r s szerkesztő Brémából, és Hossbach leik. Berlinből. Ha mint a „Prot. egyh. és isk. lap" egyik nem régi számában tett ide vágó igéret elmaradna, időt szakitok magamnak és a két jeles szakreferens beszédét, kivonatosan is legközelebb közölni fogom. Nálunk is szóba jött már a vasárnap m e gszentelése. Ha jól emlékszem, S á n t h a K, barátom vetette föl tavai e tárgyat egyházi lapunkban. De fájdalom süket fülekre talált. A svájczi ó katholikusoknak f. év szept. 18-án örömteli ünnepnapjok volt. Mert Hercog Eduárdot Schonganból, ezen a napon avatta föl Reinkens németországi püspök a keresztyénkatholikusok svájci püspökévé s vezette be hivatalába Rheinfeldben. Az ünnepélyes actus nagy fénynyel ment végbe, a Szt. Mártonról nevezett s ez alkalomra zsúfolásig megtelt templomban. Miután a választási jegyzőkönyv fölolvastatott, melyből kitűnt hogy Herzog neve jött ki győzelmesen a választási urnából, — Reinkens átadta neki a püspöki méltóság jelvényeit: a halászgyiirüt, a pásztorbotot stb. Errre beszédet tartott az uj püspöktárshoz, melyben a püspöki hivatal jelentőségét fejtegeti. Nevezetesen előadja hogy a püspökké-avatás nem tesz senkit alkalmassá a hivatalra, ha csak már előbb nincsenek meg a fölavatandóban arra a szükséges kellékek képessége. Továbbá a püspöki hivatal kezdetben szolgálat volt, csak később | a papság hanyatlásával — midőn az állam eszközül használhatta föl, lett az egyszerű szolgálatból fényes méltóság, ! mely oda vezette a püspököket, hogy az elsőbbségért tusakodtak, mindegyik magát tartván a másiknál főlebb valónak míg nem csak ugyan sikerült a római püspöknek magát a püspökök püspökéül föltolni, azaz pápává lenni. Ez az ut vezetett azután a római pápa iufallibilitasáról szóló 1870-dik évi veszélyes dogmára. Reinkens megható beszéde után következett volna az eskü letétel, de előbb még K e 11 e r birodalmi tanácsos is szót emelt, hangsúlyozván az uj püspök előtt: hogy birodalmakat nem nyer hozományéi uj méltósága fölvételével, m'nt elődei nyertek, midőn a katholika egyház püspöki hivatalába léptek. De több lelki nyugalma fog lenni e szerény állásában a lelkészi munka, lelkészi gondoskodás terhes kötelességei közt, mint volt azok. nak, kiket a gond és munka helyett fény és anyagi fölös gazdagság vett körül a püspöki széken. Értésére adta, hogy az ő és más katholikus püspökök eskületétele között nagy a külömbség. Mert mig a róm. katholikus püspökök esküjében a fő suly a pápa iránti hűségre, a neki való engedelmességre van fektetve, addig a nemzeti egyházban a keresztyén vagy ó-katholikus püspökök a pápa iránti föltétlen engedelmesség helyett a synodus törvényes határozatainak és az állam alkotmányosan hozott törvényeinek szentül való megtartását fogadják esküjükben. Mire llercog jobb kezét a szt. íráson nyugosztalván, letette a püspöki esküt. A püspökké avatás nagy napját fényes lakoma zárta be, hol az áldomások, pohárköszöntések egymást érték. — Figyelemre méltó az uj püspök fölköszöntéséből azon passus, melyben Cyprianra hivatkozik, hogy miként az 300 évre Krisztus után többre becsülte a nép fenségi jogát, mint a pápai szék kegyét — midőn méltóságra emeltetett, ugyan azon lélek lakja őt is. Reinkens kétszer mondott toastot. Az elsőben hangoztatta a nemzeti egyházak szükségességét, és .azoknak egymástól való függetlenségét. Mert a legrégibb egyház is igy gondolkodott és cselekedett. A második fölköszöntője — tartalmilag a következő, minőt katholikus püspök nehezen mondott még : Éltetem a haladást, de nem az evangyeliomtól való elhajolást. A nemzeti egyháznak főfactora a türelem (die Toleranz), azért fölavatási rítusunk szövegében sem áll az „a ki téged megátkoz, mondj te is arra átkot", hanem én akint módosítottam : „a ki téged átkozni szokott, te annak üdvét kívánjad." A különféle confessiokat egy forma alatt egyesíteni akarni, nem volna eszélyes vállalat. De igen közelíthetnek egymáshoz, ha az igazságot egy képen ápolják. Poharamat emelem az evang. vallás fölvirágzására, a szeretet lelke és az evangyeliom igazságában. A francia napi sajtóban nagy föltűnést, kedves benyomást tett Gruilbert, gápi katholikus püspöknek 98*