Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1876 (19. évfolyam, 1-53. szám)

1876-12-03 / 49. szám

ezen eimet viselő pásztori levele: „A lelkészek kötelességei a politikával szemben." Mind alakilag mint tartalmilag elüt attól, a mint rendesen katholikus püspökök írni és szólni szoktak az alantas papsághoz. Guilbert a béke nyelvén szól, és az egyház szerepét a társadalomban kijelöli, ugy a lelkészek teendőjét a nyilvánossággal szemben. Emlékeztet ama nagy férfiak által elkövetett hibákra a restauratió korában, midőn a politikát a vallással, az oltárt a trónnal összetévesztették, minek eredménye lett a 1830/1-diki antiklerikalis gyűlölség. Most ugyanazon hibába esett a jelen elerus, midőn a kath. vallásnak sorsát egy politikai pártnak sorsával olvasztja össze. És e hibát első sorban a kath. journalistikára háritja. Még eddig nem is hozta egy kath. lap sem Guilbert e levelét. A levél főbb helyeinek egyike igy hangzik : „Mint minden egyes polgárnak, úgy a papnak is meg van az a szabadsága, hogy egyéni politikai véleménye is legyen, senki ezt neki joggal, vétekül nem róhatja föl. Szabad hinnie, hogy ez vagy amaz államforma felel meg legjobban az ő hazájának, szabad neki a respublikát a monarchiának, vagy a monarchiát a respublikának elébe tenni; és ezen egyéni véleményét, ha nem hivatalosan szól, szabadon ki is mondhatja és a mennyire hivatala méltóságával megegyezik, védelmére is kelhet, támogathatja. A mit mi megrovunk a lelkészben, az, ha a vallást a politikával solidarissá akarja tenni, mert a vallásra nézve ezen systemák mind úgy léteznek, mint idegenek. Es a ki azt gondolja, hogy midőn egy pártot támogat, a vallást szolgálja, ezzel istent sértő vétséget követ el, mi által a vallást compromittálja. Az evangyeliom terjesztése mindég ugy történt, ma is aként kell, hogy történjék, a kereszt segítségével. Az igaz és őszinte apostolkodásnak csak egy jelvénye van, és ez egy a kereszt, de csak is a kereszt." BOGNÁR ENDRE. RÉGISÉGEK Töredék adatok a barsi református esperesség múltjából. (Folytatás.) Im ez a tartalma ama jegyzőkönyvnek, mely nt. Nagy János esperes úr szívességéből kezeim közt van, s melyet így közelebbről ismertetni méltónak láttam, anynyival is inkább, mert ez egyetlen történeti forrásunk, nem lévén a gyülekezetek, még kevésbé a lelkészek semmi, vagy igen kevés, többnyire csak a türelmi parancs korszakából eredő följegyzések s adatok birtokában; de ezek is, a köztünk uralkodó nagy indolencia miatt, hozzáférhetlenek. Ezen becses napló, melyet 1712-től maga az akkori esperes s egyházkerületi főjegyző Kocsis Sámuel s időnkint az e -m. jegyzők vezettek — s részben a nt. Nagy János esperes úrhoz néhány buzgóbb lelkész által beküldött közlemények, részben pedig saját jegyzeteim nyomán adom itt a barsi ref. esperesség múltjának töredékes vázlatát, megtartva az 1655 diki naplóban fölvett sorrendet. „I. Lévai Ecclea. In qua Minister ecclae: Modern us Rev. ac. Clar. Marti nus Perlaki, senior. Ennek az eceleanak fizetése : Pénz fi, 100. Buza báti fertály 22. Keresztelőstül 1 tyúk, 1 kenyér. Introductiotúl is úgy. Copulatiotúl denar 25. Ilalottúl, ha prédikál, dénár 50. Schola mestert tartanak, kinek fizetése flor. 40, Perpetua coquia. Vidéki gyermekektűi cantor frt, a Classisok frt illendő képen/ Ezen egyház kétségkívül a legelső s legrégibb a barsi esperességben, ezt bizonyítja a napló címirata, a hol ezen e.-megye „Senioratus Levensi s"-nek van irva, ezt az egyháztörténet írók : Lampe s a többiek nyomán Tóth Ferenc, ki egyháztörténelmében mindjárt a reformátió után keletkezett egyházak közt emliti Lévát, hol gymnásium is volt. A közeli bányavárosoktól hatott ide át a reformáció, melynek ügyét a D o b ó család, Léva örökös ura, különösen Dobó Ferenc barsi főispán, hatalmas prot. főúr, igen előmozdította. Az I. Lipót alatti korszak szomorú eseményei azonban Lévát sem hagyák érintetlenül. A gályára hurcoltak közt (1674.) ott van az ő papja Ceglédi Péter, a barsival K ö rmendiGyörgygyel együtt. A viharok közt, aránylag, legkevesebbet szenvedett. Míg az 1712. évvel újra kezdődő „Series visitácionis"-ból egyenkint maradoznak el az egyházak, elanynyira, hogy végűi 1742-ben a 29 anyaegyházból már csak 9 neve fordul elő : Léva ott van a 9 megmaradott között. Hogy aztán az idők további folyamában, a Mária Terézia alatti korban állt-e vagy megszűnt: arról a jelenlegi lelkész adhatna felvilágosítást, ki ide vonatkozó adatokat kétségkívül találna az egyház iratai vagy jegyzőkönyvei közt. Ha szünetelt is, a II. József adta szabad vallás-gyakorlat új életre szólitá s azóta áll szép karcsú tornyával s ódon paplakával. II. Barsi e c c 1. Minister Blásius Ürményi prosenior. Fizetése valamivel jobb mint a lévai, van nevezetesen 9 szapú őszi és 8 szapú boti (tavaszi) vetése is. Schola mestert is tartanak. Filiálisa Marosfalva és Kelecsény. 1674-ig zavartalanul folytak dolgai. Ekkor lelkész® Körmendi György Pozsonyba idéztetvén, gályákra vitetik. Egy darabig lelkész nélkül van az egyház. 1712-ben a Zobor várában székelő kamalduli szerzet, melynek birtokához tartozott, megfosztja őt temploma- s paplakától s vallásgyakorlatától. Ennek következtében 1713. „facta