Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1876 (19. évfolyam, 1-53. szám)

1876-11-26 / 48. szám

lőn Chrisztinger hüttlingeni (Turgau) lelkész által. A komité részéről merészség vala, ezen már oly sokszor megbeszélt kérdést szóba hozni, de a választást a thema fontossága igazolja. Szóló kinyilatkoztatja, hogy több és pedig lényeges pontokban, előadóval megegyez, de még is néhány pontot kiegészitőleg akar kiemelni. Mindenekelőtt akadályozólag lép törekvéseink elé a vallásos életnek jelenlegi állapota. A materiáiistikus áramlat a tanitókart is részben hatalmába ejté, sok tanitó a vallástanitást nem tartja teendőjének. A természettudomány a keresztyénség régi formáit széttépte és az idealismus uj formái mindenkire nézve nincsenek még tisztán kifejezve, még nem hatottak el mindenekhez; az uj systema kezdete még nem jutott általános érvényre. Mint egyedüli eszközt a vallásos nézletek meghasonlásai között békéhez jutni, azt hangsúlyozzák, hogy a vallástanitást az iskolából el kell távolítani. Ezen követelményben az indifferensek, az ó-egyháziak és a többi vallásos szekták, mint álláspontunknak egyesült ellenségei, találkoznak. De a rövidebb út nem mindig a legjobb; ép ezen útnak veszélyes konsequentiái vannak és a szakadár gyülekezetek érdekeinek elomoz ditására szolgálnak. A gyermeknevelés ideális céljai csak a közös vallástanítás által érhetők el, a mely vallástanitásnak, a pártvélemények és érdekek felett állva, nyeri magasabb egységét és az állami felügyelet folytán kihágásoktól megőriztetik. Az igazság örök csillagainak a gyermekekre nézve nem szabad, hogy ki aludjanak, nem szabad elsülyedniök az indifferentisinusban és az egyházi hzükkeblűségben. Azért harcolunk és közdünk: a nép érdekében egy realidealis vallásos fejlődés elérésének céljáért. Erre Kambli, horgeni lelkész nem épen rózsás képet fest ezen kérdésnek a zürichi kantonban való fejlődéséről, és azon nehézségekről, melyekkel a vallástanítás pártolóinak megkell küzdeni. Már a fiatal tanítókban, egy egész generatio óta nem található a vallástanításhoz való igazi lelkesedés, a minek folytán oly jelenetek jőnek napvilágra, melyek komoly aggodalomba ejtenek : vajon a tanítókra, a kik a vallást nem akarják tanítani, ráoctrojáljuk-e azt? Ezen jelenségekhez azon körülmény minden esetre lényeges befolyással volt, hogy a tanitóképezdében a vallástanítás mostohán kezeltetett. Egy ideig a vallás tanszéke a seminariumban nem is volt betöltve és midőn be is volt töltve, vallástanitás az alsóbb osztályokban semmi, a felsőbbekben csak is silányan adatott. Itt a fiatal tanitók az ügynek ismét megnyerendők. Lang élete utolsó napjaiban fejezé ki azon nézetét, hogy az ő meggyőződése szerint az állam birna azon joggal a vallástant a seminariumban minden tanulóra kötelezőnek nyilvánítani. Senki sem köteleztetik, hogy tanitó legyen, de köteleztessék minden tanitó magát a vallástan előadására képesíteni. A vallás mindenesetre tantárgy maradjon a népiskolában ; a szülők joga maradjon azt követelni, de még is a tanitó ne köteleztessék. azt előadni. ifat^ÁSiii] u Ép azért kell egyrészt gondoskodni, hogy azon tanitók, a kik a vallást akarják tanítani, találjanak alkalmat arra előkészülni, másrészt a felől kell gondoskodni, hogy vonakodás esetében legyenek emberek, a kik készek és alkalmatosak a rést betölteni. Óvakodjunk csupán formalistikus okokból a tanításnak ezen lelkét elhagyni, kiküszöbölni az iskolából, ha az állam kultur-államból nem akar rendorállammá alásülyedni. Freuler, renditanácsos, Schauffhausenben, figyelmeztet egy pontra, a mely neki a tételekben nem látszik eléggé világosan kifejezve lenni. Lehet, hogy a tanitó felekezet nélküli szabad vallástant akarna tanítani, de az orthodox iskolabizottság egy orthodox tankönyvet ád kezébe p. o. a heidelbergi kátét, és kényszeríti legalább is, hogy a gyermekekkel könyv nélkül tanitassa be. Szóló azért azt kívánja, hogy a 4-ik tételben kifejezett alap elvek világosan a tanítandó anyagra is kiterjesztessenek ; de az előadó felvilágosítása folytán, hogy a 4-ik tételnek más értelme nincs, megnyugtatva érzi magát. Miután Keller szövetségi tanácsosnak indítványa folytán, Martig előadónak összes tételei az egyetemes gyűlés határozmányaiként nyilván itattak lettek, a gyűlés bezáratik. A búcsú-esvét az „Antlitz" nevü dalárda mesteri quartettjei tették kellemessé. Két távirati üdvözlet is érkezett, az egyik Meilen, Zürich tava melletti gyülekezettől, a másik egy ifjú theologustól. A gyűlés is küldőt egy távsürgönyt, egy üdvözletet a távolba, a felejthetlen Lang hű életpárjának. ERMEL GYULA. káplán. RÉGISÉGEK, Töredék adatok a barsi református esperesség múltjából. Ezen esperesség reformátióját egyháztörténet íróink Enyingi Török Bálintnak s Lovesányi Györgynek tulajdonítják. Amaz „elfoglalván 1526-ban a nyitrai püspöki jószágot, Komárommegyében levő gesztesi jószágáról s Pápa tájékáról hozott ezen püspökséghez tai'tozott községekbe ref. papokat, kik aztán nagy előmenetellel terj esztették az uj tant." Másrészről meg Lovesányi még elébbről a bánya városokat reformálván : innen a közelben levő helységekbe is áthatott az ev. uj világa. A szervezkezéskor ezen Hont és Bars déli részében levő s tisztán magyar ajkú gyülekezetekből alakult esperesség, a legelső s legnépesebb egyház után ,8enioratus Levensis" nevet nyert. E cimet megtartja az 1737 évig. Azontúl, a türelmi parancsig, nincs szükség hivatalos titulusra. Csak „Eecles. in cottu Hontensisről van emlékezet. Nevét, melyet máig használ, a tolerancia után vette fel, Barsban lévén ezen esperesség egtöbb gyülekezete. , ,