Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1876 (19. évfolyam, 1-53. szám)

1876-11-26 / 48. szám

ha az alkotmány, mely ez előtt ezer évvel létrejött s mely hajdan csak két száz ezer nemesnek, sőt néha csak néhány oligarchának jogait és szabadságát biztosította, idővel kitágíttatott, ós ma már védelmet és jogot ad az ország összes lakosainak, s hogy ha az alkotmányosság szelleme ma már az egész müveit Európát áthatotta : ezt ós ezer más áldását a modern civilisationak köszönheti legelső sorban azon szellemnek, melynek diadalmas meginditói a vittembergi szerzetes és reformátortársai voltak, s melynek ápolása, diadalra juttatása érdekében harcolni, szenvedni apáink legfőbb büszkeségüknek s boldogságuknak tekintették. Ez nekünk igenis érdemünk ós dicsekedésünk! De hát ám kételkedjék a „Rel." és társai a protestántismusnak az emberiség fejlődése ós szabadsága érdekében szerzett érdemei felől, ám használja a legsötétebb szilieket a reformátio nagy alakjainak rajzolásához: mind ez álmainkat kevéssé zavarja; de az valóban aggaszt, a midőn azt tapasztaljuk, hogy a külföld fanatikusainak szolgálatába szegődik, ós egész zelussal a vallásfelekezetek közötti gyűlölség ólesztésén fáradozik s még inkább midőn látjuk, hogy a katholikus Magyarországot harcra akarja kelteni az alkotmányos Magyarország ellen. FARKAS JÓZSEF. Egyesüljünk! Legyetek egybekötve egy akarat s egy értelem által. Róm. I. 10. E lapok hasábjain hazai protestáns egyházi és iskolai viszonyainknak sok sötét rajza jelent már meg, fekete színekkel tüntetve ki az észlelt bajokat s azoknak okait. Többször el volt mondva, hogy : „itt is, ott is nagy hiba van," az egyházi élettest beteg s mielébb gyökeres orvoslásra van szükség; mert a betegség elvégre nagyon veszélyessé válhatik. Akadnak orvosok is, kik keresztyéni jó indulattal kutatják a betegség okát s az orvosi c o n s i 1 i u m ered ménye többnyire oda megy ki, hogy a baj komoly :„ideg baj," mely „idült p é n z h i á n y"ból származik, lévén a pénz : „nervus rerum gerendarum." Meg is írják a „rendelvényét, melynek használata — szerintük — előidézheti az óhajtva várt üdvös gyógyulást. Nem említem a régebbieket, csak a legújabban közölt két nevezetes „rendelvény"rol szólok, melyeknek egyike e lap 42-ik számában jelent meg: „Szózat és terv az egyetemes protestáns egyházi toke-alap ügyében, ajánlva valamennyi egyházkerületnek" címmel Pazar István ref. lelkész úrtól; másik : „A nagybányai reform. egyházraegye Krassó-vidéki lelkészi értekezletének emlékirata a tiszántúli főt. egyházkerületi gyűléshez", a 45-ik számban látott napvilágot. Az első, békesség és jóakarat angyali jelszavait hangoztatva, meleg szívvel, a beteg iránti hő ^síy-etet nemes érdeklődésével ajánlja: „Áldozzunk ! áldozzuk fel egyévi jövedelmünket mindnyájan, kik a vallás őrei, a prot egyház szolgái vagyunk, egy oly alap megteremtésére, melynek árnyékában bizton nyughatik majd reszketeg főnk." Igy akar egy „egyetemes protestáns egyházi tőké" t megteremteni, fel is ajánlva buzgó áldozatkészséggel azonnal 500 fonintos évi jövedelmét az üdvös célra, jó például maga a lelkiismeretes orvos. Számítása szerint 10 év alatt már öt milliót lát csoportosítva a lelkészek s 20—28 milliót a gyülekezetek számára. Szép volna ez, nagyon szép ! Azok a milliók olyau hangzatosan esengenek az ember fülében, hogy önkéntelen visszhangzik lelkünkben ez óhajtás: be jó volna! kivált ha még elgondoljuk mily nagy égető szükség volna reájuk. Hanem Pazar J. úr terve óhajtásnak is sok egy szerre. Rendelvényében oly nagy adagok vannak, hogy gyengébb szervezetű ember egyszerre be nem veszi. Tiz év alatt oly roppant tőke, saját zsebünkből össze adva !.... az összes protestánsok egyesülése !!.... Ah ! elfeledte P. J. úr, hogy : „nincs ugrás a természetben" és hogy : „a fát se vágják le egy vágással" ? . . . Hirba fenyegeti ön cikke végén a patienseket, inkább meghal sek heves vagy gyenge természetű collega, mintsem bevegye a kinált erős adagokat; még ha érzi is, hogy bizony egészségi állapota nem a legjobb, legalább is húzódozni fog egy kissé. Hát még a nagy jövedelmű collegák, kiknek a fejük se fáj ? . . . Vagy az orthodoxia vértes, sisakos bajnokai itt és ott, kik a más rokon felekezetekkel leendő egyesülés lap dácsáit megemészthetleneknek tartva, az átokbulla rémséges fegyverével még ki is ütnék a lcinálkozónak kezéből ? . . . A másik orvosi rendelvényen már kisebb, hasonszenvi adagok vannak. Ertem a nagybányai ref. egyházmegye Krassó-vidéki lelkészi értekezletének emlékiratát a tiszántúli főt. egyházkerületi gyűléshez. Ez is át van ! hatva az orvoslás szükségességének érzetétől, látva a ve szélyes kórjeleket, melyek a prot. egyházi élettest szer vezetének roncsolt egésségi állapotát jelzik. De nem ajánl oly egyszerre elgyengítő érvágást zsebeinken s egyesíteni is egyelőre csak az öt magyar rel. egyházkerületet akarja. Es ez — szerintem — kezdetnek elég, majd a jövőben folytatása következhetik ! Igen is egyesülnie kell az öt magyar reformált egy-I- házkerületnek mielébb! Ez az első nagy horderejű lépés, melynek mihamarabb leendő megtevésére intenek a múltban és jelenben észlelt számos kór-tünetek, az erők szétforgácsolásából származó gyengeség, ennek káros következményei és a jövőnk iránti kötelesség ! Nagyon helyesen s találóan mondja F. J. úr e lap 42-ik számában: „Korunk az erők s rokon elemek egye'