Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1876 (19. évfolyam, 1-53. szám)

1876-11-26 / 48. szám

curátori méltóság zavartalan összhangzatban állnak egymással. A mily kedélyes élceskedóssel igyekszik a vértan uskodó egyház szószólója elütni azon sérelmeket, melyek protest. gyűléseinken a kathol. lelkészek által elkövetni szokott határsértések miatt emeltetnek, ép oly kedélyesen mosolyg a mikor emlegetni merjük egykor elrablott javainkat. „Bánó úr — úgymond az idézett lap — egy adomát beszólt el, melyről tudomással bizonyosan csak ő bir, de a történet előtt ismeretlen, és így mesének is beillik. Ezen furcsa adoma pedig a következő lenne. Az eperjesi collegiutn ós akadémia egykor vagyonos volt, de azok a furfangos jezsuiták cselszövénynyel kivitték, hogy az akadémia vagyona nekik adatott, most pedig a fundus studiorum ki tudja miféle gonosz ultramontánt hizlal vele, az adomának a. vége most Bánó ur bölcs eszólye szerint az lenne, hogy ad|a vissza a fundus azt ami nem az övé. Kérdjük, nem ügyes dolog-e ez ? Nem tudjuk, honnan szedte Bánó ur e „történetet", de annyi előttünk bizonyos, hogy az emiitett alapban a protestánsok!ak egy krajczárjuk sincsen, valamint, hogy a katholikusok soha sem szokták kiterjeszteni kezüket protestáns vagyonra." Mese biz ez ! Hála korunk igazságos felvilágosult szellemének, hogy ma már a „forradalmi kormányok" idejében mesének tűnnek fel a „Rel." által annyira visszaóhajtoU korábbi századok rablásai, de reánk protestánsokra nézve nagyon szomorú emlékű mese. Annyi méltányosság azonban van az idézett lapban, hogy a paritas elvót fenntartja, s ha egyik héten gúnyolja az evangelikus egyházat, a következő héten kiadja a reformátusnak is, alkalmat szolgáltatván erre a dunamelléki ref. egyházkerület közgyűlése. Először is krokodilkönyeit hullatja a felett, hogy a Pesten felállitatni tervezett protestáns egyesült főiskola terve megbukott, visszaadatván valahára az e célra tett evangelikus alapítványok; de hogy a káröröm kifejezéséhez még egy vágást is csatoljon, aggodalmaskodó képpel kérdezi, hogy avagy ennek folytán a kálvintéri reform, theologiai fakultás nem fog-ó majd a budapesti kath. egyetembe betolakodni, mert hát a „mai idők szelleme nagyon is oda irányul, hogy a katholikusok öröksógökből vagy kizavartassanak egészen, vagy legalább megosztozásra erőszakoltassanak." — Haj a mai idők! Egyik másik jámbor lelkű olvasónk talán kérdi tőlünk, hogy hazánkban melyik katholikus püspököt , avagy melyik szerzntreudet zavartak ki örökségéből; — de bizony mi nem tudunk erre választ adni. Mi is csak ezen farizeusi jámbor képet vágó lapokból olvassuk, hogy a kathol. egyház mennyire meg van rabolva ós eltiporva; de az életben épen ellenkezőleg tapasztaljuk. Majd a „Gusztáv-Adolf-egylet" segélyezésére vonatkozó határozatából egy Ír kerületeinknek kiindulva, kérdésbe teszi az említett lap, hogy avagy ezen alkalommal a liberális lapoknak, melyek a „Péter fillérek" kiküldése miatt oly sokat korholták a katliolikusokat, eszökbe fog-ó jutni a prot. közgyűlést megtámadni, a miért ezek a pénzt külföldre küldik? — Biz ez a mint tapasztaljuk nem jutott eszökbe, ,,a liberális logica nem terjedt idáig." De miért is intéztek volna ez ellen támadást? A mi Gusztáv-Adolf filléreink, ha még azt nem tekintjük is, hogy gazdag kamatot hozva térnek vissza hazánkba, — oly célokra fordíttatnak, melyek ellen egy józan liberális embernek sem lehet kifogása. Szegény de igyekező prot. egyházak segélyezése, templomok, iskolák építése, ós igy a vallásosság, erkölcsiség, népműveltség előmozdítása : ezek az emiitett egylet céljai, ezekre fordíttatnak a Gusztáv-Adolf — fillérek. És a Péter fillérek? Mi célra szolgálnak? Közvetlenül egy idegen főpap milliókba kerülő fényes udvartartására; közvetve pedig az egyházi és politikai zsarnokság visszaállítására, a felvilágosultság s népműveltség terjedésének gátolására, képtelen hitcikkek, babonás nézetek terjesztésére. Ezt nem csak mi tudjuk igy, de az összes szabadszellemű sajtó; igy tudja ezt a „liberális logica." Végül kérdi ellenfelünk, hogy ha majd a jövő évben Edinburgban összeülend a presbyteriánusok egyetemes zsinata „fog-é majd az akkori magyar kormány előlegesen is vetőt mondani bizonyos határozatokra ? meg fogja-e idézni valamelyik superintendenst ad audiendum verbum regium, ha ennek elég bátorsága találna lenni a tilalom dacára a hozott hatá-I rozatot híveivel, közölni ? szóval érdekelne — úgymond — tudni, váljon a kormány a protestánsok iránt ópeu ugy járand-e el, mint eljárt a katholikusok iránt? ha ezt megteszi, akkor elhiszszük, hogy van hazánkban jogegyenlőség nem csak a papirosan, hanem a valóságban is, de addig nem." Merjük jósolni, hogy a magyar kormány, ha ugyan „forradalmi kormányunk" lesz még akkor is, — nem fog sem vetőt mondani, sem superintenden-95*