Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1876 (19. évfolyam, 1-53. szám)

1876-11-26 / 48. szám

— ott a mi szavaink vajmi keveset nyomnának a latban; és viszont önnön olvasóink előtt ilyesféle állitások ellenében felesleges volna érvelni. Ezért tűrjük legtöbbször szó nélkül az e fajta kemény filippikákat, valamint tűri azon papír is, melyre lenyomatvák. Legfeljebb ha így kivételesen — mint most — ide igtatunk ismertetésül néhány támadó pontot, rövid cornmentár kíséretében. Nagy szálka volt a „Rel." szemében a folyó év őszszén tartott „budapesti lutheránus egyetemes gyűlés", mely „úgy viselte magát, mint ha kívüle Magyarországon épen senki és semmi más nem léteznék, léteznie szabad nem lenne. A*z állam és a katholikusok neki csak bliktri, vagy csak arra való mindkettő, hogy neki szolgáljon, és úgy táncoljon, a mint épen a nagy tekintetű lutheránus gyűlésnek húzni tetszik." Ilyen az egyik fő vád, de a melynek az értelme, hogy voltakép mi legyen, gondolom olvasóink sem tudják, de mi sem. Mindössze is hogy szidalmaztatik, gúnyoltatik benne az egyik prot. felekezet. Azután következik a sor Z s e d é n y i r e a „ lutheránus pápára", ós ennek olvasóink előtt is ismeretes megnyitó beszédére, melyben — mint tudjuk — az államkormány némely iskolaügyi intézkedései ellen szavát felemelte Úgy látszik, hogy nagyon tetszik t. ellenfelünknek a „lutheránus pápa" gúnyos elnevezés, pedig higyje meg,nincs benne semmi gúny.Nagyobb büszkeséggel vallhatják Zsedényit hitrokonai pápájukul, mint önök IX. Piust. Igaz, hogy annak a puritánságig egyszerű életmódja messze távol áll a római udvar fényűzésétől s üres pompájától, de az egyháza ós hazája iránti önzetlen szeretetben, az áldozatkészségben messze felette áll kathol. kollegájának. Volt idő, midőn ezen lutheránus pápa is fényes csillogó körökben forgott, mint egykor az önök pápája, s az illető életrajzok írói majd megmondják, hogy a fényes padozaton melyik siklott el inkább, hogy a salonokban melyik őrizte meg inkább jellemét s egyháziasságát, Zsedényi-é a laikus, vagy Mastai Ferretti a bibornok ? Önök pápája, volt idő, mikor mint hazafi talán meggyőződése ellenére is, akként nyilatkozott, a mint érdekei s a felmerült politikai viszonyok parancsolták (1848.), majd később nyilatkozott úgy, a minfc jezsuita tanácsosai ezt szükségesnek látták, és nein lehetetlen, hogy néha-néha önmaga is jót mosolygott magában mikor tanácsosai sugallatára egy némely képtelen hittételt szent igazság gyanánt kihirdetett a világ előtt; a lutheránus pápa pedig- kimondotta és kimondja mindenkor azt, a mi felől lelkében meg van győződve. Igaz, hogy ezen nyilatkozatai által összeütközésbe jött ő, hol a Bach-, hol a Deák-, hol a Tisza-kormánynyal : de a protestáns pápáknak és vezérfórfiaknak ez épen fő érdemök és dicsőségök, hogy önállólag gondolkodnak, és meggyőződéseik nyilvánitásábau nem engedik magukat földi tekintélyek, avagy világi érdekek, egyéni előnyök vagy hátrányok által gátoltatni. Azért is a „pápa" névvel ugyan nem óhajtjuk egyházunk nagyjait felruháztatni, de annyi büszkeséggel mindenkor tekinthetünk egyházunk jelesebb főnökeire, mint az illetők a tiarával ékesitett fejeire egyházuknak. Zsedényi után következik a minister-curátor Péchy Tamás, ki hogy — a „Rel." indokolása szerint — meghálálja kerületének gondnokká történt megválasztatását, azon ismeretes inditványt tette, miszerint kerestessék meg a vallásügyiminister a vegyes házasságból születő gyermekeket illetéktelenül keresztelő papok megfenyitése, illetőleg egy idevágó törvényjavaslat előterjesztése végett. Hogy tehetett ily inditványt egy minister, s hogy hozhatja egy ily indítvány -nyal zavarba minister collegáját — kérdi csodálkozva a „Bel." — Igen könnyen! Protestáns- egyházunknak épen az a nagy előnye van, hogy tagjai lehetnek igen hü egyháztagok avagy egyházkormányzók és e mellett hű hazafiak avagy államkormányzók. Nálunk a vallás és egyház iránti szeretet nem jő soha összeütközésbe a hazaszeretettel, sőt háromszáz éves multunk számos tanúságot szolgáltat arra nézve, hogy épen azok, a kik egyházunknak legkitűnőbb s legtiszteletreméltóbb vezérfórfiai voltak, ugyanazok a haza és nemzet igaz ügye körül tett szolgálataik, messzeható érdemeik által is leginkább kitűntek. Persze ezt a mi t. ellenfelünk nem igen akarja érteni, miután ő oly légkörben él, a hol az embereknek vagy vallásos hitökön kell eröszakot tenni, vagy a honszeretet s az alkotmány iránti tisztelet kötelékein kell tágitani; vagy a vallása által diktált türelmetlenség parancsai s a sz. atya által kiadott syllabusok irányában kell engedetlennek lennie, vagy pedig a „Rel." szerkesztőjének mult számunkban idézett szavai szerint hadat izenni, harcra tüzelni a modern alkotmányos intézmények s alkotmányos kormányok-ellen. Ami egyházszervezetünk, hála Istennek, helyesebb oszlopokon nyugszik, evangeliorni vallásos elveink tisztább forrásból erednek; nálunk a hon- s vallásszeretet, az alkotmányos ministeri és a protestáns