Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1876 (19. évfolyam, 1-53. szám)

1876-11-26 / 48. szám

Tizenkilencedik évfolyam* 4-8* mm. Budapest, 1870. november 26. PROTESTÁNS EGYHÁZI ISKOLAI LAP. Szerkesztő- és KIAD Ó-HIVATAL: VIII. ker. Mária-utca 10. sz. I. em. Előfizetési dij: Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel félévre 4 ft. 50 kr., egész évre 9 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. Hirdetések dija: 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásnál 5 kr., egyszeriért 7 kr sorja. — Bélyegdij külön 30 kr. Teljes számú példányokkal még mindig szolgálhatunk. • Azon t. előfizetők, kiknek előfizetésük sept. hó végével lejárt, annak megújítására felkéretnek. MTyilt kérelem és válasz a „Religio" t. szerkesztőjéhez. (Vége.) Bár mennyire el van is tiporva, s jogaiból kifosztva a kathol. egyház nálunk is, más „forradalmi kormányok* alatt levő országokban is, azért ne véljék t. olvasóink, hogy azon egyház szószólói, a kathol. sajtó vezérférfiai talán meg vannak juhászodva, s hogy talán „az uralomra jutott" protestánsokról valami tiszteletteljes rettegéssel szólanának, mint a miképen szólottak a mi szegény apáink még ezelőtt nem sok idővel is a legembertelenebb üldözőikről, az őket vagyonuktól s személyes szabadságuktól megrablott méltóságos püspök urakról és jezsuita atyákról. — Ők a szegények! vajmi gyakran hasonlítának az Ésaiás által rajzolt juhhoz, mely nyalja az őt mészárszékre hurcolónak kezét. Nem, a mi kedves katholikus martyrjaink mikor a „lutheránus vagy kálvinista atyafiakról* avagy a „tiszteletes urakról" írnak, elfeledik jogtalan, eltiprott helyzetüket, s nagyon is éreztetik, hogy ők még mindig négylovas hintóban járnak, az „atyafiak" pedig térdig gázolnak a szegénység sarában; nagyon is éreztetik, hogy terhükre van, ha mi kegyelemből eltűrt eretnekek még sérelmeket merünk emlegetni, s ha conventjeinken, vagy egyházkerületi gyűléseinken a főtisztei, és mólt. kathol. lelkészek és esperesek törvényellenes eljárásai ellen felszólalni merészkedünk. Es ilyenkor hol a felsőbbség érzetéből származó gúnynyal, hol üres sophismával vagy élccel igyekeznek panaszaink jogosultságát elütni. Azt pedig mondanunk sem kell, hogy ezen szent martyrok kifogyhatlanok a protestántismusnak teli szájjal való rágalmazásában, és folytonos hirdetésében, illustrálásában azon régi themának, hogy a protestántismus bűnben fogantatott, bűnben született, és a mi rosz negyedfélszáz óv óta történt és történik, az mind az ördögi reformatio pokoli gyümölcse. Mind ezek ellen azonban nincs semmi kifogásunk. Elvi harcoknál — legyenek azok politikaiak vagy vallásiak — a szabad sajtó korszakában így szokott lenni. És ez jól van így, hadd tisztuljanak az elmék ós az eszmék. Ám üsse, feketítse azért a „Religio* ós társai protestáns hitelveinket, intézményeinket, egyházunk vezórférfiait; nem bánjuk, csak hogy nekünk is engedtessék meg magunkat ezen rágalmak ellen védeni. Ez pedig, hála a jó Istennek ! valahára nekünk is megengedtetik, azért nem is akarunk e tekintetben t, ellenfeleink ellen panaszt emelni, hanem inkább fel kellene emelnünk szavunkat vagy tollúnkat azon vádak megcáfolására. De ne rettenjen meg a t. olvasó, nem vállalkozunk, vagy legalább felette ritkán az ily meddő harcra. Felesleges volna. A mi szavunk azon körökbe, melyben a „Religio" olvastatik, nem hat el, ós ha elhatna is, sikert alig reménylhetnénk, mert hisz azok számára, kik hitelt adnak a „Religio" ilyesféle állításainak. „a katholicismus mindenkor leghívebb támasza volt a szabadságnak", „a protestántismus a merre terjedt, arra terjedt, erősbödött a szolgaság ós zsarnokság", „a katholikusok soha nem szokták kezüket protest. vagyonra kiterjeszteni" stb. (1. „Rel." 262.1.) 95