Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1876 (19. évfolyam, 1-53. szám)

1876-11-19 / 47. szám

kat eredeti erejűnknél fogva a testiség, bűn és halál hatalma alól felszabadítani. „De ami az embernek lehetetlen, azt megtette Isten, elküldvén édes fiát", a magasabb szellemiélet ősképét, az eszményi embert „a világra." Látszólag ugyan az is, e második Ádám is csak ugy let^ a világra, mint az elsőnek utódai : asszonytól, nem szűztől, és atyai részen Dávid véréből „ex yvmr/.og, év. Gnégucczog Javlő' ; de benső lényege szerint nem földből, hanem „az égből" származott Testre nézve ugyan bűnös testünkhöz hasonló, és így bűnös volna Magától érthetőleg azonban Pálnak semmi tudomása Krisztus valami vétségéről, amint hogy általában Krisztus élete részleteibe nem igen bocsátkozik. Csak azt mondja, hogy Isten az ő fiát, „ki bűnt nem ismer vala, érettünk tevé bűnné"4

, még pedig három féleképen : 1) midőn őt az eszmevilágból „az égből" a földre küldte, s neki bűnös testünkhöz hasonló testet adott, 2) midőn őt, az asszony szülöttét a bűnösségre ösztönző és azt Öntudatunkba hozó törvény alá helyezte, 3) midőn rajta, vagy inkább testén, a bűnös testet megillető lialálitéletet végrehajtatta. Kezébe szolgáltatta „e világ fejedelmeinek", e vak tudatlanságban cselekvő alárendelt szellemeknek, kiknek kegyetlen működését látja Pál ott, hol a közönséges történelmi felfogás csak a zsidó papok gonoszságát vagy fanatismusát, Pilátus kegyetlenségét látja. „E világ fejedelmei", a nélkül, hogy tudnák, mit 'mivelnek, Isten fiát feszitették a keresztre. Ki midőn így keresztre feszítve meghalt, nem csak az ő teste semmisittetett meg, hanem a testiség általában, és ezzel a bűnnek a testben rejlő hatalma lett megtörve. De miután meghalt, az Atya ismét feltámasztotta és kihozta nem a sirból, hanem az alvilágból. Minek is támasztotta volna fel Isten Jézusnak sirban fekvő holt testét? hiszen „test és vér nem veheti az Isten országának örökségét." A bűnös testnek nem hogy csodálatos módon újra foleleveníttetni, hanem inkább örökre megsemmisíttetnie kellett. Igy hát nem a sirból, hanem a Hades sötétségéből, hová leszállt volt, hogy a halál egész keserűségét megízlelje, onnan hozta ki Isten a fiát, és meg ajándékozta mind azon dicsőséggel, mely őt mint Isten fiát megillette, és azon gazdagsággal, melyről mi érettünk életben és halálban lemondott volt. Így valósult a meghaló Krisztusban a váltság, a feltámadott, megdicsőült Krisztusban a tiszta szellemi élet. S amennyiben Krisztus, az ő születése, élete és halála által magát az emberiségbe beleélte, mind a kettő, a megváltás is és a szellemi élet is, az emberiség sajátjává lett. Valamint egykoron az első ember által a halál, úgy most ismét egy másik ember által a halál halála és a kegyes élet jött a világra. Amit Ádám az emberiség bűnös fejlődését megnyitó áthágása által elrontott, azt Krisztus a megváltást és a szellemi élet korszakát megnyitó áldozati halála által ismét helyre ütötte. Jézusnak a keresztfán kiontott vére megvalósította azt, amit a szentek szentjébe évenként vitt áldozati vér csak rámutatva megjósolt: meghozta az embereknek Isten kegyelmét Ki'isztus halála által lett az isteni kegyelem teljes valósággá. Mert csak is Krisztus halála által semmisittetett meg a bűnös test, ós vesztette el a törvény a maga tárgyát, ugy szólván működése alapját. Csak most tapasztalhatjuk Isten kegyelmét teljes erejében, „bírjuk az Istennel való engesztelődést, békességet, birjuk a megváltást, a szentesülést," csak hogy tudjuk egyszer a Krisztus által létesített és közelünkbe hozott e lelki javakat a h i t által sajátunká tenni. Mert a hit által Krisztussal egy szelleművé leszünk, ugy hogy mind ami ő benne véghez ment, bennünk ismétlődik, és mintegy bennünk véghezmentnek ismertetik fel. Krisztus mindnyájunkért, mindnnyájunk helyett meghalt; tehát mi is mindnyájan meghaltunk vele. O nincs többé testben, tehát mi sem; ő nem áll többé a törvény alatt, tehát mi sem. 0 meg nem hal többé, tehát mi sem ; ő szellem, mi is az vagyunk ; ő Istenének él, szintúgy mi. Igy szól, igy érez a hit teljes biztossággal. E hit, Pál felfogása szerint, nem annyira az észnek mint inkább a kedélynek és akaratnak sajátságos, mysticus határozmánya, mely által az ember Krisztussal úgy szólván egyesül, azonossá lesz. A hit által „Isten fiaivá" leszünk, hasonlatosak „az Ur Krisztus ábrázatjához, mint aki elsőszülött a sok atyafiak között." Közlöttem e részletet csaknem szószerinti hű fordításban különösen azért, hogy lássa a magyar olvasó, mikép bánik egy úgy nevezett modern theologus szent írási tárgyával. O nem rationalizál, nem tekeri nyakát a szöveg világos értelmének, a végett, hogy a közel két ezer évvel ezelőtt élt író eszejárását mai gondolkozásunkhoz szabja és idomítsa; hanem tanulmányozza a közvetlen | források mellett az egykorú történelmet épen azon célból, i hogy a szent irót kora világításában láthassa, és ne fogjon rá olyat, ami annak esze ágában sem volt, nem lehetett. — Ezt teszik és kénytelenek tenni azok, kiknek vallása betűn nyugodván, amit hisznek, azért hiszik, mert meg vagyon irva. Meg van azután írva az olyanok számára minden, amit csak ráfoghatni arra a holt, türelmes betűre. De a modern theologusnak olyasmire semmi szüksége, mert ő hite épületét nem arra alapítja, hogy pl. Pál apostol mikép vélekedett és mily szavakba foglalta véleményét, hanem azon szellemi törvénynek erejére? melyeket Isten szivünkbe vésett és melyeknek Pál hatalmas tolmácsolója épen az által lett, hogy kortársai eszejárásához tudott alkalmazkodni. A modern theologus tehát bármi határtalan tisztelettel viseltetik is az olyan úttörő szellem iránt, amilyen Pál volt; bármily mélyen meg van győződve a felől, hogy az igazságért mindent feláldozó, azt teljes odaadással kereső tűzlélekben, minőt Pálban csodálunk, legeredetibb alakban nyilatkozik az, ami bennünk öröklő, isteni eredetű; más felöl nem téveszti szem elől, hogy Pál a vallási igazságoknak nem pusztán népszerű hirdetője, hanem azoknak első tudományos feldolgozója, rendszeresitője is volt; ez utóbbira nézve pedig módszerét illetőleg nem sokat külömbözött zsidó ellenfeleitől, kiken épen azon uton sikerült győzelmet vennie, hogy saját fegyvereiket használta ellenük. Magától értetik, hogy valamint a nagy világegyetem máskép rajzolódott le egy Krisztus korabeli zsidó,