Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1876 (19. évfolyam, 1-53. szám)

1876-11-19 / 47. szám

és máskép egy korunkbeli Humboldt agyában, úgy és még inkább az eszményi valóságok más alakban és más értékkel jelentkeznek nekünk, mint jelenkeztek a keresztyénség első éveiben élt akármily kitűnő gondolkodó előtt. Csodálhatjuk Pált mint hithőst, dicsérhetjük éles eszét csak úgy mint bátorságát és kitartó erélyét, lelkesülhetünk a nagy igazságok iránt, melyeknek ő oly szerencsés hirdetője volt; de azért sem bizarr életnézeteit követni, sem zsidó előzményeken nyugvó okoskodásait aláirni nem fogjuk. Ily elfogulatlan szempontból tanulmányozta és irta szerző Pálnak ez életrajzát, melynek következő előadásai : „Pál jelleméről; Pállal fölcserélt néhány Paulinus ; Pál barátai és ellenségei, és végre magunk álláspontja Pál irányában" mind egyforma beható tanulmány alapján az első két előadáshoz hasonló szellemben irvák. Ki azért olvas, hogy valamit tanuljon, azt biztosithatjuk, hogy e művet mind végig növekedő gyönyörrel fogja olvasni. DR. BALLAGI MÓR. BELFÖLD. Nagytiszteletű szerkesztő úr! A herédi ág. h. ev. leány-gyülekezet mélyen megható ünnepet ült f. é. okt. 15-kén. Megemlékezett ugyanis e napon ez egyház azon férfiúról, a kinek elhunyta oly mély gyászba boritotta hazai prot.-egyházunkat, s a kit személyesen megszeretnie e kisded gyülekezetnek is két kiváló s elfelejthetetlen alkalommal volt szerencséje. Először templomának felszenteltetésénél,másodszor pedig b. Podmaniczky Aranka, — mélt. b. Podmaniczky László úr egyházunk nagyérdemű pátronusa, s felügyelője — kedves leányának confirmáltatásánál. Mély megilletődéssel vonult a fentemiitett napon e gyülekezet az Ur templomába, hogy ő is leróvhassa volt Székács József üdvezült magasztos szelleme iránt őszinte tiszteletének adóját, s megkönyezze nagy halottját róla való megemlékezésében. Nem is maradt szárazon egy szem sem a jelenvoltaknál, sem a gyí szliturgia sem az emlékbeszéd alatt. Kisírtuk magunkat szivünkből, de épültünk is Székács József mivoltának s hallhatatlan érdemeinek felsorolásánál. Éreztük, s érezzük most is, hogy Székács elhunytával évtizedekre terjedő kipótolhatlan hézag támadt egyházunk élő tám- és fény oszlopainak sorában; de épen Székács szelleme az, mely fel is bátorított, megvigasztalt, s megerősített a hitben. Áldott az igazaknak emiékezetök, ez volt az emlékbeszéd szövege, s valóban Székács Józsefnek emlékezete is áldott közöttünk, mert ő igaz volt a szó legszebb s legnemesebb értelmében, ez volt a thema. A beszéd záradéka pedig, melylyel jelen soraimat is zárom következőképen hangzott: „Igy áldunk mi tégedet drága halottunk poraidban, áldunk szellemedben a síron túl is. Fogadd kedvesen az elismerésnek azon koszorúját, melyet a mi gyülekezetünk is lélekben távol sirodra rak. Legyen nyugodt pihenésed a sir néma ölén, míg föl nem támadsz újra, elveendő az Ur kezéből, mint annak hű sáfárja az örök élet koronáját. WALLENTINYI SAMU, dengelegi ev. lelké,SK. Külföldi egyház és iskola. A svájci reform-egylet 1876-ik óvi gyűlése St.-Gallenben. (A berni „Reform 8

-ból.) (Folytatás) Alig értek rá a vendégek a delegáltak gyűlése után szállásaikat fölkeresni, ismert és ismeretlen vendég-barátaikat üdvözölni, midőn már az est méla csendjében a harangok hangjai a szép és díszes szent Lőrinc egyházba hivták őket. Szorosan egymás mellett ülének a hallgatók a templom tágas hajójában , a karzaton pedig egy nagy énekkar éneklé a fenséges karéneket: „Wach auf du Geist der ersten Zeugen", kisérve a majestatikus orgona hangjával. Ehez csatlakozott egy karének : „Éliás" oratóriumából Mendelsohntól , mesterileg énekelve az „Antlitz" vegyes chorusától, kisérve az orchester által. Ezután Bitzius lelkész (a „Reform" szerkesztője) lépett a szószékre, hogy rövid szabadon mondott ima után az ünnepi praedikátiót tartsa, melynek alapjául Esaias 43. r. 16, 18 és 19 versei szolgáltak : „Ezt mondja az Ur, ki a tengeren útat csinál, és az erős vizeken Ösvényt : Ne emlékezzetek meg az előbbiekről és a régiekről ne gondolkodjatok. íme én uj dolgokat cselekszem, ezennel meg lészen, avagy nem értitek-e azt meg ? A pusztában útat szerzek és a kietlenben folyóvizet!" Egy rövid visszapillantás után a reform egylet eddigi, Lang vezetése alatti működésére, emlékeztetve azon munkára, a melyet ezen vezető mint bevégzettet bár, de még is mint alapot egy uj épülethez hagyott hátra, emlékeztetve azon fájdalomszülte fogadásra, melyet Lang sírja felett tettünk, legjobb erőnk szerint betölteni az ő halála által támadt rést: kifejté szónok, a három legközelebb fekvő praktikus feladatot, melyek megoldásához a reformerek különösen hivatva vannak. Ezen feladatok elseje abban áll, hogy a keresztyén igazságokról! felfogásunkat még komolyabban és népszerüebben, mint eddig, bevigyük oda, a hová minden más hirdetése az evangelioinnak már rég nem, vagy mindinkább kevésbé képes behatolni; jelesen vigyük be, első sorban azon számtalan modernekhez, kik történelmi tudat nélkül csak a mai világban és csak ezen világnak élnek. Ezeknek adhatunk valamit, a mivel nem szükség, mielőtt a vallással jönnénk, éles eszükön erőszakot tenni. A legmodernebb embernek is érezhetővé tehetjük fensőbb világunk közelségét ; érezhetővé tehetjük munkájában, mint életének ere-94