Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1876 (19. évfolyam, 1-53. szám)

1876-11-12 / 46. szám

szehasonlítjuk „öreg* Rákóczy Györgynek fiához intézett s az előtt több mint egy századdal (1637 oktoberében) kelt intésével: úgy találjuk, hogy Csereink makszimáit is ugyanaz a kenetteljesség, ugyanaz a nyílt őszinteség és szívhez szóló egyszerűség jellemzi. Mint Rákóczy, úgy Cserei is első renden nem a tudományt, hanem a nemes érzületet, a sziv jóságát hangsúlyozza. A sziv jósága nemcsak a testvérnek, vagy a leendő családfőnek, hanem a leendő polgárnak is szintúgy fő kelléke, mint a fejede- ' lemnek. A régiek ösztönszerűen érezték s tudták, hogy az embernek szivén át vezet legrövidebb út a fejébe. Akkor a szivbe csepegtették „a világi csendességben való életre" szóló hasznos makszimákat- ma a fejbe tölcsérezik a közelgő ekszámenre való ismereteket; régen az életet vezérlő elvek a szívben szállásoltak, s a sziv vérével együtt lüktettek: ma a tömérdek tudománynak igen kicsiny és fölötte egyszerű lakhely lenne a sziv, tehát fényes palota-könyvtárakba költöztetjük. Cserei hasznos reguláin megérzik az a pátriárkái zamat, mely Salamon példabeszédeit jellemzi, s melynek egy-egy olyszerű hasonlata, mint pl. ez: „jobb a paréj szeretettel, mint a hizlalt ökör gyűlölettel" jobban fest és tanulságosabb, mint a szeretetnek és gyűlöletnek egynémely hoszszadalmas leírása. Es most ezen előre bocsátott megjegyzéssel átadom a szót Csereinek. Ezeket, a gyermekeim tanúságokra való regulákat, még ennekelőtte sok esztendőkkel írtam volt, akkori apró neveletlen gyermekeimnek, szükségesnek Ítéltem most is ide leirni. Azt hagyom nektek édes gyermekeim, hogy az Istent féljétek, parancsaiban képmutatás nélkül igaz hittel járjatok, mert ez az embernek legfőbb java, a mint a bölcs Prédicátor írja. Prédicát könyv XII. v. 15. Az igaz és egyetlen egy idvezíthető reformata religióban mind holtig állhatatosan megmaradjatok, világi promotióért, félelemért attól el ne szakadjatok, ha szintén azért vagy bujdosásra, vagy kinos halálra is kellene mennetek, jó szivvel cselekedjétek, mert Krisztus urunk maga mondja: a ki engem megtagad az ember előtt, én is megtagadom azt az én szentséges Atyám előtt. Máté: X. 33. Ha valaki az én gyermekeimet elhitegetné vagy szóval elhajtaná más religióra a reformata religió mellől, szálljon arra s minden maradványaira a százkilencedik soltárban megíratott átok. Ha pedig az én gyermekeim magoktól cselekednék, nem én hanem magok lennének örök kárhozatoknalc okai az Isten szent szine előtt. Ha egy ember e világon olvasta, hányta vetette a szent írást, magam és más religión való írásokat, bizony én voltam egyik, de mindeneket megvizsgálván ugy találtam, hogy nincs több idvességre vezető religió a reformáta religiónál. Soha olyan szorgos dolgotok ne legyen, hogy a templomba való menetelt elmulaszszátok, vagy ha olyan helyt laknátok, hol religiótokon való templom nem volna legalább mindennapon, ha többször nem, reggel, délben este imádkozzatok, mert Szent Dávid király volt, sok dolga volt, mégis azt mondja 'Soltár CXIX. v. 124. mindennap hétszer imádkozott, annál inkább ti rá érkezhettek, el ne mulaszszátok. Édes Anyátokat megbecsüljétek, szavát fogadjátok meg ne szomorítsátok; öregségiben, betegségében tápláljátok, ugy leszen az isten áldása is tirajtatok, a mint az ötödik parancsolat mondja, Mózes II. 20, 12. Ha csak két pénzetek leszen, egyiket, ha egy kenyeretek, a felét a szülkölködő szegény koldustól"meg ne tagadjátok, az Isten ezer annyit ád helyibe, a mint Idvezitőnk mondja, Máté : X. v. 42. Úgyszintén a Papok, Iskolák, Templomok segítésére, építésére, a mit Isten nektek ád, abból alamizsnálkodjatok. Egymást testvér Atyafiak levén, igazán szeressétek, szépen alkugyatok, egymást szükségben megsegilyétek, egymásra ne irigykedjetek, mert Isten előtt kedves dolog az atyafi szeretet, Soltár CXXXIII. 1. Minden rendbeli embert megbecsüljetek, mert a ki mást megbecsül, azt is megbecsülik mások. Soha törvénytelenül hatalommal senkitől semmit el ne vegyetek, mert minden cselekedet az Isten Ítélete elé hoz, akár jók akár gonoszok legyenek azok, a mint a bölcs Prédicátor moneja cap XII, v. 16. Akármi névvel nevezendő igaz ügyetekben mindenkor elsőbben a békességnek utján kezdjétek el, mert Isten nem visszavonásnak, hanem békességnek Istene. Ha az nem használ azután nyúljatok a törvényhez. Erre int idvezitőnk, Máthé : V. v. 44. A jobbágyokon ne kegyetlenkegyetek, erejök felett ne szolgáltassátok, ha vét, mindjárt ne verjétek, megemlékezzetek arra, hogy ők is szintén olyan emberek, mint ti vagytok, nektek is vagyon uratok az égben, a ki számon kéri tőletek : a mint Szent Pál irja Ephéz. VI. v. 9. Méltatlan boszúval senkit ne illessetek, ha más boszúval illet s vétkét megismervén bocsánatot kér, minden haladék nélkül megbocsássatok, mert a mindennapi úri imádság arra int. Soha olyan dologért, mihez igazságtok nincsen, ne pereljetek senkivel, hanem a mihez igaz jusotok vagyon, ha különben el nem érthetitek, ugy perelhettek ; ugy ha becsületeteket valaki méltatlanul megsérti s nem akar benneteket megkövetni, törvénynyel keressétek, mert a ki maga becsületét nem szereti, haszontalan ember az olyan. Minden szükségtekben, nyomorúságtokban alázatos bizodalommal Istenhez folyamodjatok, ő szent Felségétől segítséget, oltalmat kérjetek, semmit ne féljetek, kétségbe ne essetek, ha szintén a halált szemetök előtt látnátok is, ha semmi nemű utat módot a kiszabadulásra fel nem találhatnátok is, csak az Istenben vessétek reménységteket, bizony talál ő felsége mindjárt módot, mely által a veszedelemből ki menekedjetek ; ha olvassátok az én irásimat, meglátjátok azokból, az Isten mely csudálatos szabadulásokat cselekedett velem teljes éle-92