Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1876 (19. évfolyam, 1-53. szám)

1876-11-05 / 45. szám

célt érnie és nincs is nagyon szigorú vizsgáknak alávetve, de bizonyára a fizetési inger sem hívogatja az ifjúságot és a tehetséget, szorgalmát nem látja méltányolva, annál kevésbé megjutalmazva. Ennek nóaii orvoslása lenne a lelkészi fizetés minimumának megszabása, életbeléptetése, és a lelkészválasztási szabályok célszerűbb alakba öntése. Azonban ne feledjük el, hogy vannak ugyan egyházaink oly ezerencsós társadalmi viszonyok között, hogy az affiliatio minden veszély nélkül közöttük keresztül vihető, s igy aztán megbírhatják a fizetési minimumot, de vannak igen számos kis népességű egyházaink, melyeknek affiliálása részint a távolság, részint a vallás és nemzetiség veszélyeztetése miatt egyházunk és hazánk elleni bün lenne, s van-é erőnk, hogy ennyi bajaink között ezeket is önerőnkből fentartsuk ? Mindezen okoknál fogva s a jelen hazai körülményekkel számot vetve, addig is mig országunk pénzviszonyai rendezettebb állapotba jönnének, miután reformált egyházunk és iskoláink ugy közvetlen, mint közvetve a haza érdekeinek hiven szolgálnak : évenként az országos pénztárból ref. egyházi ós iskolai célokra 200,000 forint évi járadékot méltán kérhetünk. Látjuk, hogy a külföld mily lelkesen karolta fel az egyházak ós iskolák ügyét felekezeti téren is, eddig féltett kincsünk volt az önkormányzati jog, s ha segélyt ajánlottak, mindig azért féltünk elfogadni, ne hogy ezen jogunkat adjuk azért cserébe. Azonban nem kétkedtünk elfogadni a mostani államsegélyt, pedig ez eredetét az annyira gyűlöletes emlékű pátens ajánlatából veszi, nem, mert már alkotmányos kormányunk adja, s ily viszonyok közt többé félni nem lehet, hogy az alkotmányos haza megfoszsza gyermekeit eddig hiven őrzött kincsöktől s midőn anyai köteles gondoskodását a reformált egyházra kiterjeszti, azért annak szabadságát vegye el. * * * Ismételten felemeljük szavunkat a magyarországi reformált egyházkerületek testvéries egyesülésének érdekében ; ha közös eszméért közös érdekből küzdünk, ha egy mennyei atyának akaratját igyekezzük betölteni, ha egy szellemi vezérnek zászlóját lobogtatjuk: miért ne egyesülnénk az eszközök megválasztásában ós használásában is A római katholicismus az egész földön egy hatalom, egy törvény által igazgatva, ez egységben birja legnagyobb erejét, hatalmát, és mi magyar reformált egyházkerületek szótszaggatottan hagyjuk omladozni Krisztus evangyéliomi egyházának szent épületét ? Közös szellem nélkül hiába keressük, nem találjuk, nem érhetjük el a közös célt! Egyesüljünk! így bátorságunk nevekszik, erőnk nagyobb, munkásságunk kitartóbb, célhoz jutásunk biztosabb lesz. Óhajtjuk, hogy egyházkerületünk tűzze ki legelőször az egyesülésre való felhívásnak testvéri szeretet jelző lobogóját, bizonyítsa be, hogy a reánk váró szent küzdelemben a hithüség és keresztyéni munkásságnak milyen önzetlen fórfiai vannak itt, s mint követik azt, a kit prédikálnak, a Jézus Krisztust, s miként mutatják meg az egyház ügyeiben tett szolgálatukat a Jézusért! Kelt Ombodon, 1876. *) ISKOLAÜGY. A népoktatásügyi törvényhozás Angolországban. (F. L.) A népnek, a társadalom emez iijabb gyermekének értelmi és erkölcsi nevelése ma a társadalomnak és kormány testületeknek anyai és atyai gondja. A népoktatás ügye az angol parlament mindkét házának szintén nevezetes napi renden levő kérdése. Hogy még is az angol népoktatási törvény későbbre született meg pár évvel, mint a miénk, annak oka Angolország sajátszerű egyházi, társadalmi és alkotmányos életében rejlik, abban a hagyományos és sok tekintetben áldásos habitusban, hogy a nevezetesebb reform-kérdéseknél az egyesek indítják meg a mozgalmat, s a kormánytól legfentebb azt várják meg, hogy támogassa, vagy ellenőrizze. A népnevelés kérdésénél azonban Angolországban nagy kerékkötő volt a „vallás-tanítás* szerfölött vitrs ügye, a roppant számú felekezetek és társulatok hiányos berendezésű elemi-, vasárnapi-, és esti iskoláinak emez achillessarka. Innen magyarázható a fent jelzett törvényhozási késlekedés. A kormány a parliamentre várt, a parliament a közvélemény áramlatára, a választók a sajtó : hangulatának határozott szinvallására. Az angol kormány még 1831-ben azzal tette meg az első lépést a népoktatás ügyének emelésére, hogy i 20,000 font sterlinget szavazott meg új iskolaépületekre. Russel lord 1839-ben kivitte, hogy kineveztessék a Coinmettee of Privy Concil és az évi államsegély 30,000 fontra emeltessék. Minő nehézségekkel kellett küzdeni *) Felesleges is megjegyeznünk, hogy szivünkből üdvözlünk minden oly törekvést, mely a testvérek közötti egyezséget célozza, s örömünkre szolgálna, ha az illető egyházkerület megértené a hozzá intézett lelkes szavakat, s megtenné ennek értelmében a kezdeményezést. Szerk.