Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1876 (19. évfolyam, 1-53. szám)

1876-11-05 / 45. szám

célt érnie és nincs is nagyon szigorú vizsgáknak alá­vetve, de bizonyára a fizetési inger sem hívogatja az ifjúságot és a tehetséget, szorgalmát nem látja mél­tányolva, annál kevésbé megjutalmazva. Ennek nóaii orvoslása lenne a lelkészi fizetés minimumának megszabása, életbeléptetése, és a lelkész­választási szabályok célszerűbb alakba öntése. Azonban ne feledjük el, hogy vannak ugyan egyházaink oly ezerencsós társadalmi viszonyok között, hogy az affi­liatio minden veszély nélkül közöttük keresztül vihető, s igy aztán megbírhatják a fizetési minimumot, de vannak igen számos kis népességű egyházaink, me­lyeknek affiliálása részint a távolság, részint a vallás és nemzetiség veszélyeztetése miatt egyházunk és ha­zánk elleni bün lenne, s van-é erőnk, hogy ennyi bajaink között ezeket is önerőnkből fentartsuk ? Mindezen okoknál fogva s a jelen hazai körül­ményekkel számot vetve, addig is mig országunk pénz­viszonyai rendezettebb állapotba jönnének, miután reformált egyházunk és iskoláink ugy közvetlen, mint közvetve a haza érdekeinek hiven szolgálnak : éven­ként az országos pénztárból ref. egyházi ós iskolai célokra 200,000 forint évi járadékot méltán kérhe­tünk. Látjuk, hogy a külföld mily lelkesen karolta fel az egyházak ós iskolák ügyét felekezeti téren is, eddig féltett kincsünk volt az önkormányzati jog, s ha segélyt ajánlottak, mindig azért féltünk elfogadni, ne hogy ezen jogunkat adjuk azért cserébe. Azonban nem kétkedtünk elfogadni a mostani államsegélyt, pedig ez eredetét az annyira gyűlöletes emlékű pátens aján­latából veszi, nem, mert már alkotmányos kormá­nyunk adja, s ily viszonyok közt többé félni nem lehet, hogy az alkotmányos haza megfoszsza gyermekeit eddig hiven őrzött kincsöktől s midőn anyai köteles gon­doskodását a reformált egyházra kiterjeszti, azért annak szabadságát vegye el. * * * Ismételten felemeljük szavunkat a magyarországi reformált egyházkerületek testvéries egyesülésének ér­dekében ; ha közös eszméért közös érdekből küzdünk, ha egy mennyei atyának akaratját igyekezzük betöl­teni, ha egy szellemi vezérnek zászlóját lobogtatjuk: miért ne egyesülnénk az eszközök megválasztásában ós használásában is A római katholicismus az egész földön egy ha­talom, egy törvény által igazgatva, ez egységben birja legnagyobb erejét, hatalmát, és mi magyar reformált egyházkerületek szótszaggatottan hagyjuk omladozni Krisztus evangyéliomi egyházának szent épületét ? Közös szellem nélkül hiába keressük, nem találjuk, nem érhetjük el a közös célt! Egyesüljünk! így bátorságunk nevekszik, erőnk nagyobb, munkásságunk kitartóbb, célhoz jutásunk biztosabb lesz. Óhajtjuk, hogy egyházkerületünk tűzze ki leg­először az egyesülésre való felhívásnak testvéri sze­retet jelző lobogóját, bizonyítsa be, hogy a reánk váró szent küzdelemben a hithüség és keresztyéni munkásságnak milyen önzetlen fórfiai vannak itt, s mint követik azt, a kit prédikálnak, a Jézus Krisz­tust, s miként mutatják meg az egyház ügyeiben tett szolgálatukat a Jézusért! Kelt Ombodon, 1876. *) ISKOLAÜGY. A népoktatásügyi törvényhozás Angolországban. (F. L.) A népnek, a társadalom emez iijabb gyer­mekének értelmi és erkölcsi nevelése ma a társadalomnak és kormány testületeknek anyai és atyai gondja. A népoktatás ügye az angol parlament mindkét házá­nak szintén nevezetes napi renden levő kérdése. Hogy még is az angol népoktatási törvény későbbre született meg pár évvel, mint a miénk, annak oka Angolország sajátszerű egyházi, társadalmi és alkotmányos életében rejlik, abban a hagyományos és sok tekintetben áldásos habitusban, hogy a nevezetesebb reform-kérdéseknél az egyesek indítják meg a mozgalmat, s a kormánytól leg­fentebb azt várják meg, hogy támogassa, vagy ellenőrizze. A népnevelés kérdésénél azonban Angolországban nagy kerékkötő volt a „vallás-tanítás* szerfölött vitrs ügye, a roppant számú felekezetek és társulatok hiányos beren­dezésű elemi-, vasárnapi-, és esti iskoláinak emez achillessarka. Innen magyarázható a fent jelzett törvény­hozási késlekedés. A kormány a parliamentre várt, a par­liament a közvélemény áramlatára, a választók a sajtó : hangulatának határozott szinvallására. Az angol kormány még 1831-ben azzal tette meg az első lépést a népoktatás ügyének emelésére, hogy i 20,000 font sterlinget szavazott meg új iskolaépületekre. Russel lord 1839-ben kivitte, hogy kineveztessék a Coin­mettee of Privy Concil és az évi államsegély 30,000 fontra emeltessék. Minő nehézségekkel kellett küzdeni *) Felesleges is megjegyeznünk, hogy szivünkből üdvözlünk minden oly törekvést, mely a testvérek közötti egyezséget célozza, s örömünkre szolgálna, ha az illető egyházkerület megértené a hozzá intézett lelkes szavakat, s megtenné ennek értelmében a kezdemé­nyezést. Szerk.

Next

/
Thumbnails
Contents