Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1876 (19. évfolyam, 1-53. szám)

1876-11-05 / 45. szám

zőjét a szeretet érzelmét hozta közénk, azt tanította, gyakorolta és örökségül hagyta; erre építette fel Isten országát, s vallása a szeretet törvényének betöltésére kötelezi minden híveit. — Ki vonhatná kétségbe, hogy a szeretetnek különböző mértékei vannak a szerint, a mint az emberi társadalomban kifejlett viszonyok némelyeket közelebb, másokat távolabb állítottak hozzánk. Emberiség, nemzet, vallásos felekezet, család, fokozatosan melegítik keblünket szeretetre, s ennek a,lapján különbözöleg vagyunk felhiva annak törvényei betöltésére. Itt most épen azon szeretetről szólunk, mely kell, hogy reformált hitfelekezetünk tagjait, különösen apostolait hívja egyetértésre, melynek hiányát fájdalommal kell tapasztalnunk azon túlzott mérvben kifejlett irodalmi harcban, melyben a szeretethiány elitéli a másként gondolkozót, anathémát kiált a másik fejére csak azért, mert saját nézetének nem bírja meghódítani, Mikor lesz, nem az egész emberiség, hanem csak egy vallásos társulat is egy véleményen ? Nevelés, tanulmánjr

, értelmi fejlődés, társadalmi viszony, mind meg annyi fejlesztői az emberi gondolkozásnak, s azok különböző mértékéhez képest mindig különböző lesz az egyéni nézet is. A társadalmi nézetegység stabilismust eredményezne, mig a nézetkülömbség a haladásnak, tökéletesedésnek mozgató alapja. Teljesen elégnek tartjuk, ha vallásunk alapítójának a Jézus Krisztusnak szellemében egyesülünk, ha hitünknek alapjáül az ő evangyéliomát valljuk, ha vallásos szertartásainkban egyenlőség van, ha közös kormányzat alatt közös törvények által igazgattatunk. De a gondolkozásra, belső hitnézetre, az evangyéliomi szentírás egyes tételeinek értelmezésében valamint senkinek szellemére az erőszak bilincseit nem kívánjuk tenni, ugy senkitől sem türjiik is azt el. Hagyjuk el közösen a szeretetlenségnek, dogmaticus harcnak azon sivár s most csak kárhozatot termő mezejét, keressük fel egy akarattal egyházi életünk mulasztásainak, kinövéseinek, kormányzatunk hiányainak tág terét, és munkálkodjunk ennek tökéletesbitósén : több eredményt várhatunk ebből, mint a • meddő irodalmi harctól, a mely az emberi erőket még jobban eltávolítja, s a legszentebb munkára képes nemes szellemeket egymással ellentétbe állítja. Sok eszmecsere történt ugy egyházi gyűlésekben , mint irodalmi téren a zsinattarfcás szükségessége felett. A szükségesség elismerése általános, mert mindenki meg van győződve arról, hogy egyházunknak az államhoz és más felekezetekhez való viszonyát, belkormányzatát, iskolaügyeit javítani, korszerűsíteni kell; de sokan eddigelé a politikai viszonyokat nem találták alkalmasnak arra, hogy ily nagy horderejű munkához fogjanak, a politikai alkotmányos kormányforma megerősödésére vártak. Kell-é még várnunk ? Lefolyt már egy évtized új alkotmányos életünkből, szabadelvű kormányunk van, a közös anya kebelén békében élünk, ne vizsgáljuk-á meg sebeinket? ne orvosoljuk-é már azokat? Félő, hogy ha tovább halogatjuk, lesz-é életerőnk kibírni a nagy műtétet, melynek kétségtelenül alá kell vetni magunkat? s nem nagyobb bün-é tovább harapódzni engedni a hitetlenséget, közönyt, elszakadást, mint alkalmas egyházszervezet és törvények alkotása által ujjá teremteni mintegy az egyházi életet? Véleményünk szerint magyar reformált egyházi életünkben most annyira eljött már a zsinattartás szükségességének időpontja, hogy annak elodázása, egyházunk jövője ellen elkövetett helyrehozhatlan mulasztás lenne. Tagadhatatlan, hogy az egyházkerületeknek jelenlegi feszült viszonya között maga a kezdeményezés is nehéz feladat. Nézetünk szerint legegyszerűbb lenne, ha a hivatalban legidősb püspök és főgondnok értekezletre hívná össze az egyes egyházkerületek képviselőit, s népesség aráuya szériát meghatároztatnék, hogy melyik egyházkerület hány egyházi és világi képviselőt küldene a zsinatra, egy küldöttség megbízatnék a zsinati tárgyak összeszedésével és rendezésével. Ezen előkészületek alapján a vallás és közoktatási ministerium utján, a magyar reformált egyház közóhajtása fölterjesztetnék a királyi felséghez, s ezután kitüzetnék a rendes zsinattartás ideje és helye. Szerintünk a Zsinat leglényegesebb tárgyai lennének : a) Az öt magyar ref. egyházkerület egyesülése egy oly közös főhatóság szervezése által, a melyik az egész magyar reformált egyházat a közérdekű kül és belügyekben képviselné s igazgatná. b) Egy közös törvénykönyv alkotása, melynek szabályai kiterjednének az igazgatótanács, egyházkerületek, egyházmegyék, egyházak, belhivatalnokok, egyháztagok egymáshozi viszonyaira, jogaira és kötelességeire.