Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1876 (19. évfolyam, 1-53. szám)

1876-11-05 / 45. szám

Tizenkilencedik évfolyaml 4-5. S25. Budapest, 1876. november 5. PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. Szerkesztő- és KI ADÓ-HIVATAL: VIII. ker. Mária-utca 10. sz. I. em. Előfizetési d.ij: Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel félévre 4 ft. 50 kr., egész évre 9 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. Hirdetések dija: 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásnál 5 kr., egyszeriért 7 kr sorja. — Bélyegdij külön 30 kr. Teljes számú példányokkal még mindig szolgálhatunk. Azon t. előfizetők, kiknek előfizetésÖk a mult hó végével lejárt, annak megújítására felkéretnek. A nagy-bányai reform, egyházmegye krassóvidéki ^ lelkészi értekezletének emlékirata a tiszántúli főt. egyházkerületi gyűléshez. Főtiszteletü Egyházkerület! Ha magyar reformált egyházunk életének eseményei felett gondolkozunk — három századosnál régibb múltjában egy folytonos küzdelem áll előttünk, melynek kezdete a reformatio első igéinek hangoztatásában megvolt, s szakadatlanul tartott az a mult évtized elejéig. E küzdelem két irányban hivta fel őseink tetterejét. Egyik felől vallásunk hitigazságai voltak az uralkodó rém. katholicismus által megtámadva, gúnyolva, üldözve — másfelől a clerus befolyása alatt álló országié kormányok igyekeztek elnyomni a reformált egyházat, mint oly vallásos társulatot, melynek tiszta tanaiban az emberi jog, egyéni s lelki szabadság meg van gyökerezve, a mely annálfogva az elnyomatást, szolgaságot törvényesnek sohasem tekinti, meghunnyászkodva tűrni nem lesz képes soha. A hosszas küzdelem, az állhatatos kitartás, a folytonos háborgatás által megerősödött testvéri egyesülése a magyar reformált egyházkerületeknek megtenné végre a béke áldott s boldogitó gyümölcseit; sem a polgári hatalom nem rak többé bilincseket a lelkiismeret szabadságának nyilatkozataira, >• a rém. katholicismusnak nincs többé oly döntő b )lyása országok, nemzetek és vallásos felekezetek sori ra. Hanem ha a múltban külellenség ostromolta egyházi életünk védbástyáit — az összetartás megoltalmazta, az egyetértés megvédte azt, s a pokol kapui azon diadalmat nem vehettek, de midőa a jelen idő eseményeit vizsgáljuk, midőn egyházi életünknek minden egyes nagyobb mozzanatait elfogulatlanul Ítéljük meg, midőn látjuk, hogy a tudományok és hitnézetek terén egyházunkban is három tábor áll szemben, — hithű, ujitó, figyelő vagy tétlen sereg, — midőn tapasztaljuk, hogy a szellemi harc, — mely -nek pedig helyes irányban egyházuuk mindig jogosult tere, — nem Krisztus szellemében az igazság megismerését, hanem gyűlölséget, visszavonást idéz elő azok között, kik hivatva vannak az emberiség közös idvezitőjének nyomdokain járni, hitben, kegyességben, szeretetben jó példát adni, midőn a magyar reformált egyházkerületek között elvi és kormányzati eltérések vannak: kétségbe kell esnünk, hogy ilyen jelenre minő jövő várakozik ; s a mit a nehéz századokon keresztül az ősök áldozatkész szelleme híven megőrzött, azt a felvilágosodás álprófétái, az önérdek, képmutatás beburkolt farizeusai, és a hitetlenség világi fiai, nem fogják-é kevés évtized alatt rombadönteni ? Magyar reformált egyházunk jövője feletti aggály és félelem indít bennünket arra, hogy e szomorú viszonyok között, érzületünknek, véleményünknek , óhajtásunknak kifejezést adjunk, s nézetünket ez emlékirat pontjaiban rövideden körvonalozzuk. Az emberiség sok évezredes múltja igazolja azt, hogy az egyetértés az anyagi és szellemi haladásnak egyik legfőbb eszköze. — Evangyéliumi vallásunk főpapja Jézus Krisztus az egyetértésnek legfőbb ténye-89