Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1876 (19. évfolyam, 1-53. szám)

1876-10-29 / 44. szám

Az anyaegyházból ide fáradt lelkészné által ügyesen és ízletesen rendezett ebédet a tanítói lakon hirtelenében végezve, 12 órakor útnak indult superintendens úr kíséretével Kis-Szlabos felé, még pedig elhagyva a nagy kerülő utat, gyalog. A hívek nagy része két zászlóval előlmenve, elkísérték egészen a határig, a hol már a kisszlabosi hívek vették át a zászlókat, s igy egy órai kellemes séta után a menet a faluhoz ért, mely előtt a presbytérium s utána egy kis leányka üdvözlé a főpapot, meghatóan zárva be szózatát e szavakkal: „áldott legyen a ki jött az úrnak nevében !" Itt kocsira ülve, a tanítói lakra hajtatott, hol a többi hívekkel a tanító adott érzelmeiknek kifejezést. Végezvén itt is rendes alakban teendőit superintendens úr, nagyon megszomoritá lelkét azon rendetlenség, egyháziatlanság, bizalmatlanság és önfejűség, a melylyel itt találkozott. Igazán megérdemelték volna, hogy elhagyta volna őket úgy, mint szt. Pál az oláhokat. Erélyesen, de atyai jóindulattal inté és hívta fel aztán e népet, hogy rendesebbek, s vallásosabbak legyenek úgy saját javok, mint egyházuk jóléte érdekében. Ezen gyülekezet is már az 1656-ban,uiiut Gecelfalvához tartozó leányegyház említtetik; de egész az 1856-ik évig, csak egy kisszerű imaházzal bírt. Mostani templomát 1860-ik évben épité fel, leginkább közadakozás, és kölcsön utján, melynek terhét még most is viseli; 184lélekből áll e kis egyház, férfi 81, nő 103. A mult évi szülöttek száma 7, a halottaké 5. Délután 4 órakor innen Ochtina felé vette útját superintendens úr, egy tekintélyes küldöttség jővén érte fényes fogatokon. Restér fölött haladva el erős tarack lövések zúgtak a magaslatokról, mire Ochtinán is megdördültek a mozsarak, melyeknek nagy morajába csakhamar belevegyült a mély és szép hangú harangzúgás. A falun kivül a községi elöljárók tiszteletteljesen fogadták főpásztorukat, tovább menve a hajadonok ékes koszorúkkal s virágcsokrokkal boriták el hintaját, s a mint a faluhoz ért, ott egy mondhatni, művészileg feldíszített iniposans diadalkapu állott, mely mesterének Hermann Sándor úrnak valóban dicséretére válik. Ez előtt két sorban díszegyenruhás bányászok állottak jelvényeikkel, élükön a bányatisztekkel. Körülöttük nagyszámú nép és az iskolás gyermekek a tanítóval voltak összegyűlve, kiknek nevében, Kicsiny László tanító szépen s lelkesen üdvözölte az egyházfőt. Az egyháznak jelenleg lelkésze nem lévén, superintendens úr kíséretével Márton Rudolf ő nagysága vendégszerető házába vonult, a hol az egyház nevében Martin János egyh. felügyelő úr fogadta meleg udvariassággal, s a hová jó előre meghivatott vendégül a páratlan szívességű, s egyháza javán igazi protestáns lelkesedéssel fáradozó házi úr által, ki dacára hivatalos nagy elfoglaltságának, maga is feljött ide Rimaszombatból, hogy munkás részt vehessen e sok nehézséggel járó, ünnepélyes főpásztori ténykedésnél. BALTAZÁR ANTAL. (Vége következik.) Unitárius istenitisztelet a fővárosban. Vasárnap október 22 dikén délelőtt 10 órakor ünnepélyes s lélekemelő istenitiszteletnek valánk tanúi az ágostai hitvallásúak gymnasiuma diszes termében. Az istenitiszteletet a budapesti unitárius hivek által felkért főpásztor, Ferenc József püspök végezte, nagyszámú, a termet sőt karzatát is zsúfolásig megtöltött diszes és művelt közönség előtt. Ott láttuk az unitária egyház kevés, de hitbuzgó tagjain kivül Török Pál reform, püspököt, Schranz ev. lelkészt, Ballagi Mórt, Farkas Józsefet, Szász Károlyt, Jókai Mórt, több egyházi és világi férfiút, s rokkant honvédtiszti egyenruhában Maurer Józsefet, ki eljött, mint mondá, hogy még egyszer és talán utoljára jelen lehessen unitárius felekezete egyszerű, de magasztos istenitiszteletén s résztvehessen a szent vendégségben, az úrivacsorában, — több írót és művészt és számos művelt hölgyet. A reform, ifjúság énekkara karénekének „Szivemet hozzád emelem" elzengése alatt megjelent a megnyerő külsejű és élte delében levő iíjú püspök. Egy szép zsolozsma összhangzatos eléneklése után, kezében a könyvek könyvével, a bibliával, felállott a feldíszített szószékbe s hitbuzgóságteljes, s a templomi imádság minden kellékeivel felékesített szivekig ható alkalmi ima elmondása után, Máté evangélista XVIII: 20 verse alapján: „Valahol ketten vagy hárman egybegyűltök az én nevemben, ott leszek én is közöttetek," bibliai mondatokkal és a költészet gyöngyvirágaival felékesített, úgy a gondolkodó hideg észt, mint az érzékeny vallásos sziveket magával ragadott, nagyszabású s kitűnő egyházi beszédet mondott. Oly beszédet, mely valóban műremeke a legegyszerűbb, mint a legműveltebb s legfelvilágosultabb közönség várakozását és magos igényeit is túlhaladott, egyházi alkalmi szónoklatoknak. A közügyben, a Baldácsy-féle alapítvány ügyében, messze földről, a Királyhágóntúlról, a testvér Erdély fővárosából Kolozsvárról érkezett, s csekély számú, de lelkes hivei szives marasztaló felhívásának s kérésének, örömmel, készséggel engedett főpásztor, a fentebb idézett evangéliom alapján, az egészet mintegy rövid kivonatban ismertető s a hallgatóság figyelmét előre lekötött bevezetés után, beszédét e két fő részre osztá : 1-ör Mit tesz a Jézus nevében egybegyűlni? 2-or Miben nyilatkozik az ő jelenléte közöttünk ? Az első kérdés kimerítő fejtegetésében, találóan s szépen alkalmazva a felvett igéket a budapesti száz meg százezernyi más vallásúak között, templom, pap és tanitó nélkül, elszórva élő, és még istenitiszteletre is csak más hitfelekezet engedélyével és hajlékában összejöhető, csekély számú unitáriusokra, és mintegy bátorítására s buzdítására a nagy eszmék hív küzdőinek, elmondá, hogy Istennek hála, korunk legyőzte azon setét kort, melyben embertelenül üldöztek valakit azért, mert másként gondolkozott, másként hitt, másként imádta Istenét, mint a nagy többség ; és a melyben máglyára ítélték aaokat, a 88*