Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1876 (19. évfolyam, 1-53. szám)

1876-10-29 / 44. szám

kik elég bátrak valának állítani, hogy a három nem lehet egy, és hogy ennek hivése nélkül is lehet idvezülni. Elmondá, hogy mint a fejedelmek nevével az ő tanácsosai, úgy élnek vissza sokan a Krisztus nevével. És itt Jézus személyének fogalmát adva, elmondá, hogy az mily fenséges eszköz volt a gondviselés kezében. Nagy embereknek nagy ellenségei támadtak akkor is, mint most. Jézus is üldöztetett, és megfeszittetett, meghalt, hogy éljen ott, hol a láthatatlan lelkek élnek mind örökké. Es a kérdésre, miért nem gyülhetünk össze más nagy emberek nevében, és miért csak egyedül Jézus nevében ? Feleié : mert Jézussal egyetlen egy nagy ember sem versenyezhet, ha bepillantunk lelki életébe, ha végig kísérjük földi pályáján, ha megállunk keresztje alatt stb. lehetetlen, hogy a legnagyobb tisztelettel ne boruljunk le előtte. Es ebben van már megfelelve a feltett kérdésre, hogy Jézus nevében egybegyűlni nem tesz egyebet, mint meggyőződve lenni egy örök atyáról, egy idvesség eszközéről, mint ő, buzogni, lelkesülni minden szent ügyért, keresni és megvalósítani az evangéliomi egyenlőség, testvériség és szabadság eszméit, és feláldozni magunkat a megismert igazságért stb. Ezt teszi a Jézus nevében egybegyűlni. A második kérdésre, hogy miben nyilatkozik a Jézus jelenléte közöttünk, az elmondottak után könnyű felelni; mert az nyilatkozik közöttünk erényes tettekben, hazánk, nemzetünk, vallásunk, egyházunk és embertársainknak minden különbség nélküli szeretetében. O mindenütt jelen van, hol az ő szelleme nyilatkozik. Jelen van a templomban mikor imádkozni egybegyűlünk, jelen van mikor elvonulva irgalmat cselekszünk, jelen van midőn a mindennapi kenyérért fáradozunk, vagy azt megosztjuk a nálunknál szegényebb szűkölködő vei, jelen van midőn esaládunk feíitartása gondjai miatt homlokunk verejtéket izzad, jelen van midőn magasztos és üdvös eszmék keresztül vitelén fáradozunk. A kik őseik s szüleik arcképeit hajlékuk minden falára, iró- és más szekrényeikre, szóval minden látható helyre kifüggesztik, jobban szeretik, tisztelik-e azokat, mint az a szegény árva gyermek, kinek szüleiről egyetlen egy példány arckép sem jutott? Jobb keresztyén-e a mindenki által ismert, de semmi jótettet nem gyakorló gazdag és hatalmas, mint £LZy cl kit senki sem ismer, de ismeretlenül is annál többen áldják a setét gunyhók szegény lakói közül ? Jézus tisztelete sem áll az o képének fényes oltárok előtti imádásában, hanem abban, hogy úgy éljünk, mint ő stb. Es ezzel meg van fejtve a kérdés :az ő szellemé ben való életben nyilatkozik az ő jelenléte. Rendes baja az embereknek, hogy egy eszme követőinek nagy számát szokták nézni, pedig minden nagy és magasztos eszme csak lassanként szokott terjedni, mint a csillagok is csak egymásután tűnnek fel, a nap sugarai lassanként világosítják meg a nagy mindenséget, így van az az igazság elterjedésével is. Küzdj etek azért ti is minden szépért, jóért, nemesért és igazért, nem csak egy nagy tábor előtt, hanem midőn csak egy két ember támogatására szorítkozhattok is, hogy Isten szent tetszését megnyerhessétek. Es itt az elmondottakat tovább is igen szépen alkalmazta a budapesti unitáriusokra. Azután elmondá, hogy olyan az ő vallásuk, mint a nekünk oly kedves magyar nyelv, melyet csak ezred év után sem tudtunk saját házánkban, saját viszonyainkban is, nélkülözhetlenné tenni, múltja szenvedésekben, jövője reményekben gazdag. Az unitarismus a polgári élet, az alkotmányos szabadság szent vallása stb. Beszéde végeztével, az uri imádság után felhívta a jelen voltakat úrvacsorálásra. „A te benned bíztunk eleitől fogva" szép énekünknek a karének általi elzengése alatt az úrvacsorázni akaró 34 férfi és 7 nő körbe állott. Ekkor a főpap a megterített kis asztalhoz lépve meghatón és az ünnepély méltóságához mérten rövid agendát mondott. Agendáját így kezdé : Ve s d d le a te saruidat, mert a hely, ahol állasz, szent hely, így szóla az égő csipkebokorból Mózeshez az Úr. Ma is szól az Isten az embereknek, de az emberek nem hallgatnak reá, s az ilyenek kevés érzékkel bírnak a a vallásos igazságok iránt. Megkeményítjük szivünket, mint Faraó, és többször követjük Ádámot, a ki elrejté magát az Ur hívogató szava előtt, mint Sámuelt, a ki szólt: „szó Íj uram, mert jól hallja a te szolgád". Igy szól az úrvacsorai kenyérben és borban is hozzánk most az Úr stb. Majd az úri imádság után fel-I véve a már darabokra tört úrvacsorai kenyeret, azután | a pohárba töltött bort, vitte és kiosztotta sorban a körülötte állóknak, mialatt a karének az „U t a i d uram mutasd meg" éneket éneklé. Az úrvacsora-osztás végeztével ismét röviden ágendázott. És az én vagyok az életnek ama kenyere ismeretes bibliai mondatból kiindulva, szivrehatóan folytatá: imádunk téged nagy Isten, és így teszünk bizonyságot a te szeretetedről, hogy mások is lássák a mi cselekedetünket és dicsőítsék a te nevedet. Ezután, a mint mondá, hogy imával végezzük, mint kezdettük istentiszteletünket, buzgó fohászban így imádkozott: „Hála neked Atyánk, Istenünk, hogy szent fiad asztalának vendégei voltunk, hogy megmutattad szeretetedet, hogy az neveljen minket minden szépben, jóban és erényes életben. Ne, óh ne hagyj el minket ezutánra is, maradj mi velünk mindnyájunkkal, neveljed kis gyülekezetünket, áld meg ennek tagjait egyenként és összesen, áld meg e város minden polgárait, lakosait, áld meg hazánkat, nemzetünket, áld meg az uralkodót és tanácsosait, áld meg a nemes célú intézeteket, végre áldj meg engem is szolgádat, hogy a te édes atyai segedelmed által, e kicsiny de hitbuzgó gyülekezetben ismét megjelenhetve, mint vándor apostol, nagy lelki örömmel mondhassam : imé atyám itt vagyok én s azok a kiket nekem adtál, egy sem veszett el azokból. Ámen. Igyekeztem szűk keretbe foglalva, csak halvány vonásokkal ecsetelni a mesterművet, és az egész istenitisztelet lefolyását gyenge erőm szerint hiven előadni.