Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1876 (19. évfolyam, 1-53. szám)

1876-10-29 / 44. szám

F. J. úr ajánl s erről kell majd szépen meggyőzni az egyház vagyonosabb tagjait! Azt mondja F. J. úr : „a körügyelőség kénytelen megmaradni a buzditás, lelkesités, serkentgetés szelid szerepénél." Nem kénytelen biz az, sőt ha látja hogy a szelid buzdítás, lelkesités, serkentgetés mit sem használ: jelentést kell tenni ott, hol a bajt a törvényszabta módon sikeresen orvosolhatják! A népiskolai törvény nem azért van meghozva, hogy irott betű maradjon, hanem liogy kellőleg alkalmaztassék. Mi haszna akkor a legjobb, legcélszerűbb törvény, ha végrehajtva nincs ? Ha mi az országos törvényt magunk semmibe se vesszük : várhatjuk-e azt, hogy a nép megtartsa? Felfordult világ lesz az, ha a nép általánosan tudatára jő annak, miszerint a törvény nem azért van ám, hogy megtartsuk, hanem hogy fel se vegyük, vagy épen kijátszuk ! Azt mondja F. J. úr, ha büntetünk : „sok szegény szüle nyári keresményének jó részét elfizeti gyermeke mulasztásaiért." Én az ellenkezőt hiszem. Épen a büntetés téríti eszére! S ha látja, hogy a dolog nem tréfa, nem is fogja próbálgatni • de azért nem is átkozza meg azt : „a ki a betűt feltalálta !" hanem inkább belátván, hogy gyermeke javát mozdítja elő a törvény, tisztelni fogja azt. S elvégre, ha ezt némely oktalan szüle be nem látná, hát csak hagyjuk magára? Engedjük szépen, hogy hagyjon maga után magához hasonló tudatlan nemzedéket, melylyel baja lesz mind az egyháznak, mind az államnak in infinitum ? Nem és ezerszer nem! A nép egy része sok dologban épen olyan gyermek még ma is mint az a tanköteles, kinek iskoláztatásáról szó van. Járszalag kell neki, mert különben félre lép. Ilyen járszalag a törvény, különösen a népiskolai törvény, melyet tiszteletben tartani minden honpolgár köteles.! Ha csupán csak a szép szónál maradunk : az eredmény is szép kevés lesz. Nem mondom, hogy a lelkész, iskolai hatóság vagy — körügyelőség vegyen kezébe kancsukát s azzal idomítsa az illetőket törvényszerű magaviseletre : hanem igen is kell, hogy oda működjenek, miszerint a törvény lehetőleg végrehajtassák. Lehetőleg mondom, mert : „ott hol az iskolai mulasztás nem hanyagság, de tehetetlen szegénység kifolyása" — mint F. J. úr mondja, ott a törvény is kivételt tesz s kell is hogy tegyen. Még csak egyet. „A mi a három tagú körügy előséget illeti: meg kell jegyeznem, hogy részemről csak azon esetben látnám szükségesnek, ha feltételezhetném egy körügyelőségre kiszemelt lelkészről, hogy a paedagogia téren szellemi támogatásra van szüksége." Ez F. J. úr véleménye a komáromi ref. egyházmegye által felállított egy lelkész, egy tanitó s egy világi egyénből álló három tagú körügyelőségről, de nem az enyém. Abban igaza van, hogy a megválasztott körlelkésznek a paedagogia terén, nincs szellemi támogatásra szüksége 5 de hát nem is azért vau mellette nálunk az a tanitó és az a világi egyén. Hanem tetszik tudni, hogy az iskolaügy az illető tanitó urakat nagyon közelről érdekli. Ne mondhassák hát, hogy reájuk a „rólunk, nélkülünk"-féle elvet alkalmazzuk ; sőt miután a körügyelőség hivatásához tartozik az iskolákról véleményes jelentését tenni a canonica visitationak : hát legyen ott egy tanitó is s győződjék meg róla személyesen, hogy ama vélemény részrehaj latlan és helyes A világi egyén jelenlétét pedig az iskolai körügyelőségnél azért tartjuk célszerűnek, mert mai napság az a szomorú tapasztalásunk, hogy világi uraink — tisztelet a kivételeknek — nem igen érdeklődnek iskolai s egyházi ügyeink iránt. Igy ha erre melegen felhivatnak s az iskolai ügyekkel közelebbi érintkezésbe s ismeretségbe jőnek : talán változni fog a dolog, s talán idővel nagyobb számmal fogjuk őket látni legalább egyházmegyei gyűléseinken. Adja az ég, hogy úgy legyen! SOMOGYI ANTAL, hodosi ref. lelkész. ISKOLAÜGY. A középiskolai rendtartás. A nagyméltóságú vallás- s közoktatásügyi ministerium az állami középtanodák részére rendtartási szabályzatot adott ki, melyet a legközelebb lefolyt superintendentialis közgyűlés oly célból tett le kebli középtanodáink iskolaszékeihez, hogy azok azt áttanulmányozván, a mi célszerű intézkedéseket benne találnak, a mi középtanodai rendtartásunkba leendő fölvétel végett ajánlólag terjeszszék a superintendensi hivatalhoz. Igy levén a dolog, nem les/, talán fölösleges e ministeri szabályzatot hírlapikig is megvitatni, hogy a benne rejlő előnyök vagy hibák annál inkább kitűnjenek, s az iskolai székek, midőn e tárgyat kezökbe veszik, már akkorra némi tájékoztató észrevételeknek lehessenek birtokában. A ministeri középiskolai rendtartás 5 fejezetre oszlik, melyeknek elseje az év kezdete s végéről, a második a tanulók fölvételi módozatairól, a harmadik a fegyelemről, a negyedik a tanulmányi rendtartásról s az ötödik az igazgató teendőiről intézkedik. Az iskolai év kezdődik szept. 1 én és tart junius végéig. A tanulók fölvételét illető szabályokra azon észrevételt tehetni, hogy csak a szabályszerű felvételekről intézkedik, (2.) a szabály szerűtlenekről, az elkésve jelentkezők fel vagy nem vételét ellenben hallgatással mellőzi ; holott erről sem ártana rendelkezni. Nem intézkedik továbbá a magántanulók fölvétele módjáról sem, hogy azoknak ép úgy, mint eddig szokásban volt nálunk, év elején kell-e beiratkozniok, vagy elég ha csak a vizsga idejére jelentkeznek. S míg a tanszabadság felé jelentékeny haladásra mutat ama rendelkezés, hogy ezentúl a felsőbb osztályok valamelyikébe is jelentkezhetik tanuló, — a mikor csakis azon osztályból vizsgálandó, melyre jelentkezik, de úgy, hogy a megelőzők tananyagában való jártassága is kitűnjék,— addig a