Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1876 (19. évfolyam, 1-53. szám)

1876-10-22 / 43. szám

ben széles e hazában sehol sincs hiány. De terv és kivitel kétféle. Amit Balogh úr tervez, K. úr kivitte s legfőbb érdeme épen abban áll, hogy a vizsolyi nyomda s Károli fordítását irodalomtörténetileg eddigelé legteljesebben tárgyalta. Neki köszönhetjük, hogy ha e munkát a Károlyi fordítása milyenségéről irt értekezéssel összevetjük, végre valahára bízvást elmondhatjuk, hogy meg van irva a Károli-biblia történelme. DR. BALLAGI ALADÁR. Könyvismertetés. „A Népiskola; Módszertana." Dr. Dittes Frigyes után szerkesztették Oyertyánffy István és Kiss Áron. Ara 2 frt. Budapest 1876. Megrendelhető a fentirt szerkesztőknél, Budapest I. kerület, országház-utca 117. (Vége.) Az egyes tantárgyak módszer tanára is azt mondhatom, amit az egész munkálatra : rendkívül sok érdekes és tanulságos el van azokban mondva, de az a sok jó nincsen jól rendezve, tájékoztató címek alá csoportositva. Együtt találjuk ott azon ismeretág paedagogiai méltatását, a tanmódot, tanmenetet, taneszközöket, tanalakokat olykor egy-egy kis polémiát a balfel fogások ellen. Ugyanez az anyag más rendben elégséges lenne egy tanító felszerelésére ; így olvasás közben eltéved a sok gondolat közt, nem tudja, miről lesz itt tulajdonképen szó, mire ügyeljen különösen, s ha bizonytalanságban van valamiről, nem tudja hol keresni. Gyakorlatiságra törekvésükből magyarázom ki magamnak, hogy kerülik szerzők a mélyebb reflexiókat, a lélektani fejtegetéseket. De mégis szerettem volna, ha több tekintettel vannak az értelmi képzésnek a vallásival és erkölcsivel szükséges harmóniájára. Igaz, hogy DittestŐl eltérve, van itt egy kis módszertana a vallási oktatásnak is, csakhogy azon nagyon megérzik, hogy kegyelemből adtak neki helyet. Gondosan kerülve van a gondolat, hogy a vallástanítás nem csupán bibliai történetek s hitételek tanitásából áll, hanem a vallásos érzés másképen is ébreszthető. A természettan módszerében pedig egyenesen tiltakoznak az erkölcs és vallás becsempészése ellen. „Magában a természettudományokban — mondják — nincsenek se erkölcsi, se vallási, se politikai mozzanatok. E tudomány közönbös mindezekkel szemben és csak az emberek gondolnak bele ilyesmiket. A természetvizsgálók között épen ugy vannak istentagadók , mint hitrajongók ; tiszta demokraták, vörös republikánusok , mint absolut monarchisták; nemes jellemek és nyomorult r i p ő k ö k." Én is helytelennek tartom az isten nevének hiába való felvételét s az erkölcsi törvényeknek untalan emlegetését; de tagadom, hogy a célsze') Tanulmányok a bibliafordítások körül. III. A Károli Gáspár-féle bibliafordítás különösen Ballagi Mórtól. Nyelvtudományi közlemények. Kiadja a m. tud. akadémia ny. tud. bizottsága. Pest 1864. 161.- 189. 1. rűséget lehelő természet, az örök rend és törvényesség nem volnának felhasználhatók vallási és erkölcsi érzelmek ébresztésére. Hát még a történelmi tárgyak ! Az a baj épen, hogy a nevelés vagy inkább a nevelést monopolizáló iskola a helyett, hogy természetes egységében fejlesztené az embert, szétdarabolja, meghasonlásba hozza maga magával s csinál belőle egy külön tudóst s egy bigottat vagy atheistát. Az efféle, tilalom táblák helyett szivesebben láttam volna én az ujj mutatást mindegyik tárgynál arra, hol érülközik az más tantárgygyal, hol lehet a szemléleti oktatáson sok különvált tanágak közt a közlekedést létesíteni, hol lehet a tanítás kedély- és jellemképző, egyszóval kiolvasni a módszerből is, ,hogy végeredményében a tanításnak sem szabad egyébnek lenni, mint az erkölcsi jellemképzés leghathatósabb eszközének. Nem szeretném, ha kifogásaim akadékoskodásnak tűnnének fel, azért óvakodom apróságokig menni. Tartózkodva teszem a megjegyzést a sokra és kevésre nézve. Tudom könnyebb módja nincs a könybírálatnak, mint azt vetni szerző szemére, mért nem vette még fel a tartalomba ezt is, azt is. Egy csak annyira is kifejlett tudományban, mint a methodika, hol könyvekre terjedő speciális módszertanok vannak irva az egyes tantárgyakra, nehéz megszabni, mi tartozik az átalános, a részletes s még részletesebb módszertanhoz. Én a Gy. és K. könyvében egy-egy mintatanitás tervét is óhajtottam volna. De míg ez csak talán az én óhajtásom, azt mára könyv használhatósága s részaránya érdekében kivánhatnám, hogy minden tantárgy fontosságához képest méltatva legyen. S nem tudom megmagyarázni magamnak, hogy kik a nyelvtanítás, sőt még a tornatanitás történelmével is szükségesnek látták hosszasan foglalkozni, miért hanyagolták el a földrajztanítás múltját. Hát az úgynevezett analytikai, synthetikai, constructiv vagy rajzoló, társító, összehasonlító módok nem érdemeltek egy kis külön figyelmet. Sven, Apren, Lohse, Oppermann, Ritter, nem épen ugy buzgólkodtak-e a geographiai tanmódszer javításán, mint Ziemann, Bormann és Stössner ? Igy a rajztanitásnál is Kozma és Felméri palatábláiról elmondják, hogy a stigmographiai rajzolásban nálunk úttörők. Hát tartozik az olvasó tudni, mi az a stigmographia ? Avagy ha a nyelvoktatás megérdemelte — aminthogy szerintem meg is érdemelte — hogy a könyvnek majdnem harmadrészét elfoglalja, mért nem szántak még rá néhány levelet, s legalább annyira kiterjeszkedtek volna a tananyag beosztás részleteire, mint tették ezt a mértannái, természetrajznál és természettannál. Itt csaknem óráról órára ki van jelölve, mit kell tanítani, amott, például a grammatika tanításnál be kell érni általános utasitásokkal minő ez, hogy a nyelvtanítás mondattani alapon kezdődjék. De hogyan? Arra tessék a tanítónak más könyvet szerezni. Az oktatástanra keveset mondok, ha csak annyit szólók, hogy nincs jól átgondolva. Akár csak előadásaik számára kiirt jegyzeteiket ütötték volna össze tudománynyá. Innen az untalan ismétlés, az egykörben forgás s