Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1876 (19. évfolyam, 1-53. szám)

1876-10-22 / 43. szám

sok felesleg, dacára az egész rövidségének. Egészen elmaradhatott volna mindjárt az első fejezet: a régi jelmondások az oktatásról. Talán azért volt erre szükség, hogy a Cornelius Nepost már rég elfelejtett tanító frissítse fel latin nyelvismeretét vagy, hogy ezekkel a jelmondásokkal eifrálkodjék ? S nem tudom, honnan vették ezek egynémelyikét, de alkalmazások rám egész komikus hatást gyakorolt. Hát didactikai elv az, hogy : De ni hi 1 o nihil; audiatur et altéra pars, sine ira et studio, in medias res, pectus est quod disertos f a c í t. Ily módon nincs az a latin sententia, melyet didactikai elvvé ne lehetne csavarni. Ilyen módon például, mint az ab ovo alkalmaztatik „a tojástól kezdeni, azaz szétcsapongó bevezetéseket csinálni rosz dolog" jelmondássá magasztalhatnék ezt is: usque ad mai a ilyetén értelmezéssel, almával végezd az ebédet, az az legyen oktatásod mindig egész, befejezett, vagy tán jobb volna így: adj a nehezen emészthető szellemi táplálékokhoz mindig valami könnyűt, élvezetest. A természetszerűség elvének tárgyalásánál (226. 1.) azt mondják szerzők: meg kell jegyeznünk, hogy ezen logikai megkülönböztetések (alaki és anyagi) jó oktatási gyakorlatnál elenyésznek, azaz jó alany és tárgy mellett a mi és miként vagy az alaki és anyagi egységgé olvad fel". Nem jutott eszükbe, mennyit beszéltek a módszertanban alaki képzésről, az egyes tantárgyak alaki képző voltáról, mely megkülönböztetések ellen a Ilerbart- Zillerféle iskola annyi lélektani alapossággal harcol ? Mért lettek itt egyszerre Zilleristák, vagy ha azok lettek, négy lappal alább mért mondják ismét, hogy „a műveltségi elv lényegileg anyagi, a természeti elv lényegileg alaki nemű?" Ilyen következetlenséget nem volna nehéz többet is keresni. Hiszen a 234. lapon a tudományoknak történelmi kifejlődésük szerinti tanítását — igaz, népiskolákra nézve — hosszas és tévedésbe vivő útnak nevezik. Hanem már a néptanítókra nézve, ugylátszik — genialisnak s célszerűnek találják. Ugy látszik az oktatástannak nagyon sietni kellett, talán idő sem volt a kidolgozásra elég, de hely is kevés jutott. Ezért aztán az ember előre nem is gondolná, mi minden jót nem talál összezsúfolva idegen címek alatt. Az oktatás igaz voltának köpenye alatt búvik meg az oktatás szabatossága, az alanyi igazság. Az oktatás önmunkásságra ösztönző voltával egyszerre beszélnek a tanító önképzésének szükségéről. A „nemi különbség tekintetbe vételének" címe alatt beszélnek az egyéni nevelésről. Az oktatás tartóssága alá van beszőve, amit Diesterweg a gyakorlati feladatokról mond; valószínűleg kifelejtették, mikor a 235. lapon az önmunkásságról szóltak. Még valamit a nyelvről. Az általában komoly, tárgyilagos előadást bántólag zavarja meg néha egy sértő hang, fenhéjázó kifakadás, iz nélküli elménckedés. Példáúl: „A tanítók eme sületlen művészi ambiciói miatt stb." „Minden munkás méltó az ő bérére és csak a halál jön ingyen" (139.1.) „A képzetlen asszony, k ü 1 ön ösönhasokvan egy csomóban, mindig nyilvános szerencsétlenség s az előhaladás akadálya" (216. 1.) „Mért kellene a gyermek szemléleti körét mindjárt tudományos kaptafák szerint széthasogatni?" (248). „Nos jó, az iskola megnőtt (arra van célzás, hogy az iskola az egyház leánya) s teljeskoru s ha az egyház az anyja, akkor az állam a férje, kihez illik, hogy anyósa követelŐdzéseit visszautasítsa". (273. 1.) „Az oly állam, mely bármely papsággal, mint hasonrangu hatalommal, tehát mint erő erővel bánik, az bolond és folytonosan le fog győzetni. A theologok bármelyik osztályát csak ugy lehet megfékezni, ha fellépéseiket kereken visszautasítják; mindegyik kapzsi, uralomvágyó és követelő lesz, mihelyt az államtól vaJami előjogot vagy előnyt nyer." (274.) Nesze neked szent papság ! — A munkatanítás szükségéről tartott lelkes beszédjüket ezzel végzik : „Erst sein und dann wissen" — ez legyen a magyar nevelés jelszava. Szegény magyarok, kiknek még jelszóért is1

a németekhez kell folyamodni! — Mint curiosumot s a kettős apaságra jellemzőt hozom fel, hogy egyik cikkben a német könyvek címei németül, másikban tisztán magyarul, harmadikban németül is magyarul is feljegyeztetnek; egyik helyt keresztyén másik helyt keresztény szerepel. . . De elég e kicsiségekből. Szerzők igen okosan egy szóval sem érintik, hogy módszertanuk kinek van irva, a praeparandia melyik osztályának szól. Valóban nehéz is volna a tanítóképezdék egyes osztálya számára a törvénynek megfelelő tankönyvet irni. Igy használhatják azt mindenütt, a tanár bölcseségétől függvén, hogy mely évben mennyit és mit adjon belőle. Még inkább hasznát vehetik a működő tanítók, s az oktatásügyben bármi tekintetben érdekeltek, példáúl papok, iskolaszéki tagok. S ezeknek legmelegebben ajánlom is. Nekem az anyag ellen nem volt kifogásom, csak az alak ellen, a berendezés ellen. Ez azonban lehet egyéni felfogás s ha jogosult is, még akkor sem bizonyít a könyv használhatósága ellen. BIHARI P. BELFÖL D. A hazai ág. hitv. evang. egyház egyetemes gyűlése f. hó 12, és 13-án tartatott meg Z s e d é n y i Ede főfelügyelő úr elnöklete alatt nagy és díszes közönség jelenlétében. Zsedényi E. urnák lapunk elején közlött megnyitó beszéde után Karsay superintendens úr emelt szót, kifejezvén a közgyűlés köszönetét az elnök jótékonyságáért, s az elnöki beszédet a jegyzőkönyvbe igtattatni indítványozta, mi elfogadtatott. A vallásügyi sérelmek ügyében felszólal Gr e d u 1 y Lajos superintendens úr, értesítvén a közgyűlést arról, hogy a vegyes házasságokból származó és ev. egyházunkat illető gyermekek illetéktelenül kereszteltetnek a kath-86